Eger - hetilap, 1863
1863-07-08 / 2. szám
10 dez föl és keres magának önállóságot, most kezdi emberi méltóságának alapköveit a többi társadalmi osztályok között letenni. Ha a munkások múltjának történetére visz- szatekintünk, egy szomorú képet látandunk magunk előtt, melyet,— az emberiség jó szelleme gyászfátyollal borit be. Az ő történetük egy hosszú vándorlás a vértanuságra ; egyik század jobban tetézte e fájdalmakat, mint a másik, de az emberiség geniusa nem hagyta el és állandóan szemmel tartotta nyomorukat. Miként a sas, mely újra emelkedik a légkörbe, igy a jogaiban megsértett, méltóságában megalázott, erejében megtámadott munkást, a gondviselés nem hagyta végképen megsemmisíteni. Az önzést, a pénzvágyat, a mammon doemonát legyőzte végre és legyőzen- dik a kereszténységben proclamált nagy isteni elvek, a társadalmat megújító evangéliumi tanok. Az angol bank. (Vége.) Átmérőleg mintegy 600 eset fordul elő évenkint, hogy a megsemmisült bankjegyek (körülbelül 16,000 font sterlingnyi összegig) a bank által megtéríttetnek. Történik, de igen ritkán, az is, hogy a bank a megsemmisül- teknek vélt jegyekért kétszer kénytelen fizetni. Erre vonatkozólag egy érdekes esetet hozhatunk fel. 1740-ben egy bankigazgató 30,000 font sterling értékű bankjegyet kért, melynek értékét készpénzben letette. Haza menvén, a nagybecsű papirt gondatlanul a kandalló párkányára tette. Csakhamar ezután kihítták a szobából, s midőn ismét visszatért, a bankjegyet többé sehol sem találta. Az esetről azonnal jelentést tett a banknál, s minthogy tolvaj- ságról szó egyátalában nem lehetett mert 30,000 font sterlinget képviselő jegyek forgásba, nem hozatnak, s a netaláni csalást azonnal föl kellett volna fedezni, másrészről pedig a bankigazgató mint feddhetlen jellemű férfiú volt ismeretes : a bank azonnal kiszolgáltatta neki az elveszett bankjegy másodlatát, a szokásos téritvény mellett. Idővel az igazgató meghalt, s vagyonán örökösei már rég megosztoztak, midőn egészen váratlanul egy harmadik személy a megsemmisültnek hitt jegygyei a banknál megjelent. A bank az elhunyt igazgató örököseinek kötelességérzetére hivatkozott, ezek azonban vonakodtak a fizetéstől. Végre sikerült a titoknak nyomára jőni. Az igazgató házát egy építész vette meg, ki azt leroutatta, mely alkalommal a kandalló egyik résében az elveszett bankjegy megtaláltatott. A mint tudva van, Angolországban a közadósságot is a bank kezeli. Az angol adósság nincs kötelezvényekre osztva, hanem mindig a birtokos nevére, nagy kamatköny- vekbe beiratik. Minden államhitelezőnek szabadságában áll, követelésének tetszés szerinti részét másra átruházni, föltéve, mint a törvény mondja, hogy a kamat egv penny- nél (3 krajczárnál) kevesebbet nem tesz. Az államhitelezők szarna 1859-ben 268,995-re rúgott., kik közül 92,206 kevesebb mint 10 font 43,287 ..................... 1 0— 20 font 89,601 .... 20— 100 ,, 25,008 ..................... 1 00— 200 „ 13,012..................... 2 00— 400 „ 3,742 ..................... 4 00— 600 „ 3,521..................... 6 00—1000 „ 1,138..................... 1 000—2000 „ 354 ..................... 2 000-4000 „ 227 több mint 4000 font sterling kamatot húz. Tehát Angolországban csupán az államhitelezők közt 3 — 400 személy van, kik több mint 40,000 írt évi jövedelemmel bírnak, s annálfogva a mi szerény mértékünk szerint milliomosok. Csupán az államhitelezők közt! A kamatok félévenkint fizettetnek, és pedig vagy január és júliusban, vagy april és októberben. A kamatjo- gositott, elérkezvén a fizetés ideje, a kamathivatalba megy. Itt a falra felmázolva látja az egész betűrendet. Majd minden egyes betűhöz egy banksegéd s egész sereg kamatkönyv tartozik. A kamatjogositott megmondja nevét, mire a könyv felüttetik, hol illetősége, a jövedelmi adó levonása mellett, pontosan ki van már számítva. A személy azonossága a kamatjogositott aláírásával bizonyitandó , mi legkevésbbé csalékony mód a tapasztalás szerint. Erre a jogosított utalványt kap, melylyel a bank egy másik helyiségébe, az úgynevezett rotundába megy, hol az utalvány, kívánságához képest, papírral vagy pengőpénzzel fizettetik ki. A fizetés első hetében a tolongás oly nagy, hogy eg)' nap 8 — 10,000 emberrel is kell végezni. Egykor a rotunda egyik segéde 6 óra alatt nem kevesebb, mint 640 utalványt fizetett ki, mely összegből majd kettő esik minden perezre. A kamatfizetéshez 10 nagy terem és 400 tagból álló személyzet szükséges. E szolgálat teljesitéseért az állam a banknak csak 190,000 font sterlinget fizet. De nemcsak fizet a bank az államért, hanem ennek bevételeit is kezeli. Hetenkint körülbelül egy millió font sterlinget vesz be adó fejében, azonban nem valóságban, hanem csak utalványban, valamint maga is csak utalványok által fizet, úgy hogy e miatt egy shilling sem változtatja meg helyét, hanem minden számadási kiegyenli- tések által hozatik tisztába. A bank tulajdonképeni váltóüzlete ismét három osztályra szakad ; az első osztályt a bill office, hol a fizetési utalványok liquidáltatnak, a másodikat az államváltó-hi- vatal, hol a koi*mány összes számadásai egyesittetnek, a harmadikat végre a közönséges váltó-hivatal képezi. Ez utóbbi ismét két osztályból áll, a szerint, amint az üzletek bankárházakkal vagy magánszemélyekkel köttetnek. A váltó-hivatal ismét az 1770. óta fennálló kiegyenlítő házzal (clearing house) van összefüggésben. A bankárok t. i. megegyeztek abban, hogy ott kölcsönös követeléseiket és tartozásaikat a könyvekben átvitel által mindennap kiegyenlítik. 1770. óta majd semmi kereskedői követelés nem fizettetett ki, hanem csupán a könyvekben le- és hozzájegyzés által lőnek azok kiegyenlítve. 1839-ben 954 millió fontnyi eladás létesült ily módon, s valóságos fizetés csak 66,275 fontnyi maradékösszegre nézve történt bankjegyekben. 1856-ban továbbá megegyeztek abban, hogy két kereskedőház közt a mérleg a kiegyenlítő-házban, az angol bankra szóló utalványok, vagyis átiratások által az ottani hitelkön y vekben, minden nap bezártával kiegyenlittessenek. Ki van számítva, hogy a kiegyenlitő- ház alapítása következtében nem kevesebb mint 3 millió font st. Ion nélkülözhetővé, s tehát kamatokban 100,000 font st. takarittatott meg évenkint. A bank váltó-osztályának minden bureaujábari naponkint meg kell a mérleget állapítani, s egy banksegédnek sem szabad addig helyét elhagyni, mig a számadás az utolsó pennyig össze nem üt. Minden londoni kereskedő, lia benne bízni lehet s a szükséges kezességet nyújtani képes, valamelyik igazgató vagy a bankkormányzók egyikének ajánlata mellett, váltóüzleteket köthet a bankkal, melv esetben folyó számadás nyit- tatik a számára, s a bank minden, az illető által reá iuté-
