Eger - hetilap, 1863

1863-10-08 / 15. szám

115

éhen haltak. Belgiumban mind az aratás, mind a szüret már auguszt. elején bevégeztetett. Olaszországban öt hónapi szárazság után rettentő lett a hőség. Az Alpesek jéghegyei erősen olvadtak. (Frytsch, Toaldo). . . 1590-ben Európa mérsékelt égövén rendkívüli forróság s szárazság uralkodott. Németországban sem széna, sem hüvelyesek nem termettek és rendkivül sok tüzeset fordult elő. „Jul. 30-kán Bécs környékén a széna a nap sugarainak ereje által a boglyákban meggyuladt." (Dresser Millenar 552. lap)... Az 1684-ki nyár az első, melyről hévmérői jegyzetek vannak. Ezen nyárban forró nap volt 68, igen forró 16, rendkivül forró 3. . . Az 1705-ki nyár szintén rendkívüli volt. Plantade erről Cassinit ekkép értesítette: „Emlékezetemre még ilyesmi sohasem történt. Jul. 30-kán a levegő oly forró volt, mintha tüzes kemenczéből ömlenék ki, és apinczéken kivül előle nem volt sehol sem menhely. Több helyen a nap egyenes sugarainak kitett tojás megfőtt. Hubin hévmérőjét a benne volt folyadék a hő miatti kiterjedtsége miatt széttörte, egy más hévmérőben, mely árnyékban volt, a folyadék egész a faggyú olvadásáig emelkedett. Montpellierben ezen egy nap minden szőlő a hegyeken összesült, oly tünemény ez, mely emberek emlékezete óta még nem történt." ... Az 1803-iki nyár forrósága és szárazsága miatt — mondja Messier — mindig nevezetes marad. A hőség jun. 15-én kezdődött és októberig tartott. A források s patakok kiapadtak s némely departementekben az ivóvizet 3—4 óra távolságról kelle hordani, egy lónak itala naponkint 1 frank s 50 cent.-be került, minden növény összeégett, csak a szőlő állotta ki. A Szajna Párisban, emberi emlékezetre, még soha alantabb nem állott. A szárazság egész Európában átalános volt, kivévén az ausztr. főherczegséget, hol több folyó kiáradt... Ez év május havában Oroszországban a légmérsék rendkívüli ugrásokat tett, máj. 9-kén volt — 3,8° C., máj. 11-kén pedig + 30° C.

Az erdélyi ügyek

Folynak következetesen s most már sebesen is a kitűzött czél felé.

A szept. 24-ki ülésben all. kir. előterjesztvény 16. §-a jött szőnyegre, mely ekkép szól: „A törvényhatóságok s törvényszékek belső hivatalos nyelve az, mely az illető törvényhatóság nyelve. — Az elnöki hivatalos érintkezésben mindenkinek szabadságában áll a három országos nyelvek akármelyikét használni." . . . A románok e czikk másik részét megváltoztatni akarták, nem akarván az elnöknek külön jogokat adni, hanem őket törvény által kötelezni, hogy elnöki utón is a municipiumok nyelvét használják. . De czélt a gyenge ellenzés miatt nem érhetvén, e §. megmaradt úgy, mint a kormány előadta.

Szintén igy járt a 17-ik, ezzel rokon §, mely igy szól: „A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nem különben ezeknek egymásközti és Erdély nagy fejedelemségén kivüli hatóságokkali érintkezési nyelve r e n- deletileg fog m egh atároztatni.“

Fogarassy ez. püspök e czikket igy védelmezte : „Ha a municipiumok elnökeinek megengedtetik az országos nyelvek akármelyikét használni, akkor magától következik : hogy a főbb hatóságok ura és gazdája is ez elhatározási jogot igényelheti. — Es ha a municipiumok azon joga elfogadtatott, hogy ők az országos nyelvek bármelyikét hivatalo ssá emelhetik, akkor következetesen

a felsőbb hatóságoknak is megengedendő, hogy maguk között egy nyelvet hivatalosul megállapítsanak. . . Ezek után pedig a felsőbb hatóságok hiv. nyelvéül a magyart, mint a történeti jog által erre legjogosultabbat ajánlja. — A gyűlés tagjai jól tudták, hol fekszik a nyúl, de azt kiugrasztani és a dologban országgyülésileg határozni nem volt kedvök. . . Maradt a szöveg és ennek eredményét belátni igen könnyű, mert oly természetes.

A szept. 29-ki ülésben ell-ik tör. czikk teljesen elkészülvén, ő Felsége elé legalázatosabban felterjesztetett.

De a válaszfelirati bizottmány is elkészité az okt. és febr. okmányokat beczikkelyező törvényjavaslatot, melynek diplomatikai formáját mellőzve, súlypontja ez :

„Örömteljes beleegyezéssel, állhatatosan és vissza- vonhatlanul határoztatik, hogy az 1860. okt. 20-án kelt, és 1861. febr. 26-ki mindkét cs. diploma Erdély nagyfejedelemség országos törvényeibe fölvétessék és azokba szóról szóra beiktattassék.“

Végre megemlítjük, hogy a hirt a valóság nyomban követte és okt. 1-én két legf. kir. leirat érkezett le. Az első lényegtelen módosítások mellett az oláh nemzet beczikke- lyezéséről szóló törvényezikket megerősiti. . . A második pedig rendeli, hogy az országgyűlési osztályokban az ónnal 26 tag választassák a birodalmi tanácsba, azonban az országgyűlés összes tagjaiból. . . Ez pedig azért oly hirtelen, mert „Erdély legfontosabb érdekei, név- szerint az államháztartás megállapitása és ílrdélynek a vasúthálózatba való be vonatása az erdélyi képviselőknek a birodalmi tanácsba ni jelenlétét sürgetőleg igénylik/1

Mezőgazdasági állapotaink.

III.

Eger, okt. 4. 1863.

Midőn én első czikkemben az ostorosi gazdaság jelen évi eredményét a jobbak közé sorolom, nem értem azt, hogy e határ felett az idő ezúttal a bőség szaruját öntötte ki ; hanem tekintve azt : hogy bár Ostoroson épen oly kevés vagy tán még kevesebb eső járt, mint a Tiszamellékén, még is kedvezőbb eredményt mutat, mint számtalan más síkföldi határ. Mert ha vetni s kenyérnek való búzánk van, csak jobb, mint kinek kenyérnek valója sincs ; ha vetni való árpánk és zabunk van, csak jobb, mint kik mindezekből egy szemet sem arattak, fia annyi takarmányunk van, miszerint reménylhetjük, hogy a fundus instructust kitarthatjuk, jobban állunk, mint kinek egy szál szénája, még tán szalmája sincsen.

Az ok, mely gazdaságunkban e némileg kedvező eredményt előidézte, részint a vetések rendezésében, részint a helyi viszonyokban rejlik. Megtetszik ez mindjárt a b u z á n á 1. A 4/7-ed rész vetés, mely a magnak csak felét adta, részben trágyázott árpa, részint köles után feltört gyepföldbe volt vetve. A múlt évi hasonló nagy szárazság miatt e földeket csak novemberben lehetett felszántani, s az idő késő lévén a rendes forgatásra, azonnal be is vetettük az esős idő bekövetkezésének reményében. A 3/7-ed rész, mely négyszeres termést adott, trágyázott ugarba vettetett, mely a tavaszi munka bevégeztével azonnal felszántatván, kellő időben megforgattatván, aratás után csakhamar bevethető volt, és őszre már szép zöld vetés lett belőle, mig a többi rész csak tavaszszal zöldült ki eső hiányában. A tarlóföldeket a múlt évi öszszel felszántani nem lehetvén a nagy szárazság miatt, hogy vetés nélkül ne maradjunk, kényszerítve valánk az ugarnak szánt kukoricza- s burgonyaföldeket használatba venni, jó esős idő reményében, — hiszen esős időben nincs rósz föld ; — e földek jó