Eger - hetilap, 1863
1863-09-03 / 10. szám
75 5. §. Erdély nagyfejedelemség czimerébe a román nemzet részére külön jelvény vétetik tel. 6. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden törvények, rendeletek és egyéb rendszabályok megszüntetnek, és e törvény kötelező ereje azonnal hatályba lép. Érdekesnek tartjuk megemliteni, hogy a Kolozs képviselőjéül .újra megválasztott b. Bánffy Béla lemondott és azon jeles beszédben, melyet választóihoz tartott, ez is áll : „Ha egy országgyűlés merőben uj alapokon hivatik egybe, s annak tagjai a múltbéli kiindulást lehetetlennek állitják, akkor ezen országgyűlést nem lehet a régi alkotmány folytatásának tekinteni, sem pedig feljogosultnak arra : hogy annak czikkein javitson ; mert az által, hogy a ! múlt alkotmány életbehozását lehetetlennek nyilvánítja : a múltat nem létezőnek lenni mondja. „Mi haszna lett volna, egy oly országgyűlésen részt- venni, melynek törvényességét tagadjuk, s mig a szó által annak törvényességet nem tulajdonítunk, a belépés tette által azt törvényesnek ismerni el . . . A szónak akkor van becse, ha vele tettünk nem ellenkezik. “ Mint különösséget jegyezzük még ide: hogy bár a szebeni gyűlések alatt több Ízben határozottan bevallották, miként Erdély a magyar sz. koronának kiegészítő része s vele diplomatiai kapocsban áll ; mind a mellett midőn Magyarország védszentje, sz. István király napját a kath. templomban ünnepelték, a helybeli magyarokon kiviil ott a képviselők meg nem jelentek. A szatmári s rokontünemények. A szatmári tüneményt Gyúr its Ant. tanár ur, mint szemtanú, eddig legkörülményesebben irta le, szerinte az ekkép fejlett ki : Négy-öt napi tikkasztó hőség után (a hőmérő egész 30° R. = 371/2° Q.jg. emelkedett árnyékban), aug. 14. délutáni 4—5 óra között a lég hirtelen elhomályosult annyira, hogy csak csekély távolságra lehetett látni, és a tárgyakat megkülönböztetni, a napnak fehérlő aranyszine pedig mocskos téglavörössé változván, mint valamely tűzgolyó, sugarak nélkül függött az ég boltozatán. Az emberek ar- cza bizonyos távolban halálsápadtnak tetszett, mint nap- fogyatkozás idején. De ennél is meglepőbb volt azon nehéz, kellemetlen szag, melyet mindenki füstnek tartott, és azon sűrű, homályos lég, mely a szemet bántá és a tüdőre fojtólag hatott, mint ama vastag flist, mely tőzeg vagy ga- najtéglából kifejlődve, valamely alantibb kéményből nehezedik a szomszédok udvaraira: „En magam — irjaGy. ur — holott alig töltöttem félórát a szabadban, másnap estig éreztem a szorongató mellszurást, és a tüstént beállott fejfájást későbben 24 óráig tartó álmosság váltotta fel.“ Mindenki tüzet vélt, de sem lángokat, sem füstöt felcsapni nem lehetett látni, azonban a város több részén az udvarokról tés kertekből látták mintegy ’fölemelkedni a vörhenyes gőzt, a harangokat félreverték, az emberek a mezőről haza futottak stb. Nagy-Károlyban szintén kongatták a harangokat, Dob, Majtény, Erdőd, Beitek lakosait is megfélemlité a dolog s terjedett Bőd óláig a hegyek alá, Szatmártól dél- s nyugotra mintegy 8 —10 mértföld távolságra. Egy óra hosszig tartott a tünemény, a lég utána meghűlt, sőt másnap borongós hideg lett és a kellemetlen bűzt még több helyen lehetett érezni." Ez hu kivonatban az emlitett leirás, melyből következtethetni: hogy e tünet azon száraz ködök osztályába tartozik," melyek földgömbünkön itt-ott, nagyobb vagy kisebb mérvben olykor feltűntek, a melyek közöl a nagyobbszerüek adatait s különösségeit a meteorologiai évkönyvek gondosan följegyezték. Legnevezetesebb volt eddig az ismertek között az 1783-ki nagy száraz köd, mely szép derűit napok után először Kopenhágában máj. 24-kén mutatta magát, honnan mindig tovább, dél, kelet s nyugatra terjeszkedett, jun. 18-kán Párist s Turint egyszerre lepte el, 23. Sz.-Gothar- dot, 25-én Budát, Moskaut s e hó végén már Syriát is elborította. Az atlanti partokról a tengerre ötven mérföld- nyire benyúlt, sőt az amer. Egy. államok nagy részét is fedte. Nem vándorolt, hanem terjeszkedett. Néha annyira leereszkedett, hogy a hegyek ormai belőle kiállottak, de némely napokon 6—10 ezer lábnyira emelkedett. Ez idő alatt az ég folyvást sárga volt, felhő nem mutatkozott s többnyire rendkívüli szárazság uralkodott, mit a nedmé- rők is (hygrometer) jeleztek. E ködöt az itt-ott kiütött viharok és a legerősebb szelek sem voltak képesek eloszlatni. A lég mindig oly sűrű, homályos volt, hogy a napot feljötte után csak 20 foknyi magasságban lehetett észrevenni. akkor is egy barnásvörös korongnak tetszett fény és sugarak nélkül ; e mellett kellemetlen kénszaggal birt, melyet az ivóvízzel is közlött, a rovarokat több helyütt kiölte , köhögésre ingerelt, sőt a fényes rezet is befutotta. Mint különös figyelemre méltó körülményt emlitem meg : hogy e hires köd bizonyos villófénynyel (phosphorescens) látszott birni ; annyira világított, hogy éjfélkor is mellette olvasni s a távoltárgyakat 4—500 lépésnyire is megkülönböztetni lehetett, — és pedig ujholdkor. Mintegy két hóig tartott s külön helyeken különböző körülmények között enyészett el. Nyomában már akkor egész röpirodalom támadt, mely leirása s megfejtésével foglalkozott. Sokban különbözött ettől az amerikai fekete köd, mely több helyütt, de leginkább Canadában nov. 23. és 25-kén feltűnt. Ez utolsó nap egy erős zivatar alkalmával, midőn magából tintafeketeségű záport ömlesztett, egyszerre eloszlott. Szintén egyike volt a legnagyobbaknak, mikről a meteorológia emlékezik, az 1831-ki száraz köd. Feltűnt ez Afrika partjain aug. 3-kán, Odessában volt 9., Párisban 10., és 15-kén már az Egyesült államukat is befutotta. A lég oly vastag s homályos volt, hogy a napba, minden szines üveg segélye nélkül, szabad szemmel lehetett nézni, de a mi különös, tárcsája nem vörösesnek tetszett mint más ködöknél, hanem kékes vagy inkább smaragdzöldnek. Mig és hol e köd tartott, addig éjszakát ott nem ismertek ; Szibériában, Berlinben épen úgy mint Genuában éjfélkor a legkisebb betűket is lehetett olvasni ; pedig Berlinben aug. 3-kán, midőn ez észrevétel tétetett, a nap éjfélkor már 19 foknyira van a láthatár alatt, tehát a szürkületnek is vége volt. A mi már e tünemények okát illeti, mivel a nagyobb s nevezetesebb ködök többnyire oly időben jelentkeztek, midőn a vulkánok is hatalmasan szerepeltek, igen valószínűnek látszott: hogy egymással összeköttetésben állanak; nem is késett az elmélet őket egymással, mint ok- s okozatot, viszonyba állítani. Különösen 1783-ra esik a calab- riai borzasztó földrengés, midőn az összedőlt hegyek, templomok, épületek romjai alatt, és a megnyilt föld ha- sadékaiban 40,000 embernél több találta halálát. Nemcsak a Hekla, hanem még a tüzesebb izlandi vulkánok is dühöngtek ekkor; april végén tört fel a füst a krátereken, legmagasb fokát jun. és júliusban érte el, s megszűnt augusztus hóban ; teliát egyszerre kezdődött s végződött ama hires köddel. E ködnek kénbűze is eredetére mutatott, az *
