Eger - hetilap, 1863
1863-09-03 / 10. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij : Egész évre . . . 5 ft - kr félévre . . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . . I ,, 30,, Egyes szám Ara 12 kr. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki l y c eu mi nyomda irodája, — J ént s eh Gotlieb könyvkereskedése ; — MISK0LCZ0N Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Paplan Ede könyv kereskedése , — és minden cs. kir. postahivatal. Hirdetésekért fizettetik minden háromszor hasábzott .sorhely titán 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr.; I. évi folyam. 10. szám. September 3-án, 1803. Az „EGEK“-re előfizetéseket folyvást elfogad félévre .............................2 frt 50 kr. é vnegyedre.........................I „ 30 „ a kiadó-hivatal (érs. Ive. könyvnyomda). Az aszály okairól. II. A Tisza-szabályozásnak oly nagyon érzett szükségességét, nevezetes részben az eddig előadott okok folytán keletkezett, és majdnem állandó vizáradások idézték elő. Azelőtt sűrűén benőtt rengeteg erdőkben nem olvadtak el a havak oly rohamos hirtelenséggel, mint az jelenkorbeli ritkás, részint pedig letarolt erdőségekben történik. Amiért az áradások periodicus ideje pontosabban ismertetett ; sőt a tisza-völgyi ember szintúgy várta és előre jósolta meg, a midőn rétjeire kidőlend az árviz és azokat jótékonyan be- iszapolandja. Most mindez máskép van. Nem tudja többé senki előre megmondani a beadandó vizáradásokat ; az úgynevezett „zöld árja a Tiszának" nem tartja meg többé a maga régi terminusát : mert a lekopaszitott hegyek- és most már árnyéktalan völgyekre erősen beható napsugarak , a havakat hirtelen elolvasztván és a záporesőket föl nem tartóztatván, — a nagy tömeg viz egész erejével egyszerre dől neki a folyam medrének, és okozza a nem várt véletlen vizárakat. Olykor oly meglepetésekben részesül a tiszai ember, a midőn még csak képzelete sem tudta volna az áradást várni ; miszerint rettegnie kell, nehogy a tiszai töltések megszakítása miatt, tanyástól együtt viz alá kerüljön. Es mit ér a tiszai embernek ez áradás, ha az, rétjeinek egykori termékenyítése helyett, rombolólag vonul el a most már szántás alá elkészített földjein? Távol van tőlünk, a vizek szabályozása ellen elvből fölszólalni. A tudomány hatalmát kell azokban csodálnunk, mely a dühöngő, nyers és romboló elemek fölött uralmát megalapítani kívánja. Nem mellőzhetjük el azonban mellékesen megjegyezni: hogy e regulatiónak megindítása és végrehajtásából keletkezett többnemü aggályok, még egészben mostanig is megnyugtatva nincsenek. Nevezetesen az egyik aggály: a Tisza-medernek, az iszap-lerakodások folytáni felhizása. A töltések közé szorított árviz, nem rakhatván le többé nagy téreken a magával hozott iszapot, abból most a Tisza folyam medrében többet fog visszahagyni, mint azelőtt. Ez történt a Pó vizével is, mely ez idő szerint majdnem a töltések között folyik, és melv a mindig emelkedő mederből kifele igyekezvén — végre óriási töltések emelésének szükségességét idézendi elő. Ámbár az átmetszések gyorsítják a Tisza folyáséit, és igy a sebes iszapolás eseteit is nehezítik, de ezen átmetszések koránt sem elégségesek a Tiszának csekély esése miatt, a miért ezen aggályt megszüntetni nem is képesek. Mily veszély állami be akkor, ha az ekként felhi- zott mederből a töltések átszakitása eseteiben ki fog dőlni az árviz? A másik aggály, mely országszerte vitattatik : a szabályozás folytán beállott és annak következményekint tekintett sülevényessége az alföldnek. Az Isten az esőket és harmatokat mindenhatóságánál fogva küldheti mindenhová, tehát az állandó árvizektől megszabadított magyar alföldre is ; de miután a természeti erők pontos működését, változatlan törvényekhez kötötte egyúttal, a mely erők működésének szintúgy megvannak a maga okai ; ebből következik: hogy, bizonyos természeti okoknak mindig bizonyos eredmények felelnek meg. így az afrikai homoktengerek felett csak ritkán ereszkedik le a felhőkből az eső, mig a gazdag növényzetű tropicus égöv alatt, nagyon is gyakoriak és termékenyek szoktak lenni a felhőömlések. Azon aggály pedig minden esetben már valósult, és mélyen búsitja a tiszai embert, miszerint az áradások hatása alatt gazdagon nőtt rétjei, a talajnak mostani kiszárított volta miatt, megtagadván fűben a termést, egy egészen uj fűnövényzetnek bevárására kényszeríti őt, mely nemzedék, csak a vízi növények teljes kihalása után fog teljes díszében bekövetkezni. A ki ez átmeneti korszak lassú lefolyását bevárni nem tudja, az csak ereszsze neki a szárazban árván maradt zsombékoknak a kapát, utána az
