Eger - hetilap, 1863
1863-08-27 / 9. szám
70 része csak tapasztalás után gyógyít. Ide járul a megvesztegetés, mely emészti a birodalmat. Minden kórháznak fensöbb parancsok értelmében el kellene látva lenni a szükséges gyógyszertárral, czukor, kávé, fűszerrel stb. de a betegápolók magukhoz közelebb lévén, magukra alkalmazzák ezen közmondást: hogy a jól átértett szeretet önmagától az embertől veszi kezdetét; a szegény betegektől mindent elvonnak, mi számukra rendeltetett. A betegek ruházata utiköntös, nadrág és vassztirke fövegből áll. Minden köntös hátsó részén egy nagy négyszög, vörös, sárga vagy fekete posztóból van varrva azon osztály szerint, ki melyikhez van beosztva. Minden elitéltnek feje félig lenyiratik. A menetet rendesen 20 öreg kiszolgált fegyveres kiséri. A kiséret nagyobb része az elítéltekkel hordatja fegyvereit. Ezen öreg katonák emberségesen bánnak a foglyokkal, senkin sem gyakorolják azon nyomást, azon ingerkedéseket, miknek a polgárosodott s szabadelvű Európában oly gyakran tanúi vagyunk, hol hivatali buzgalom ürügye alatt kínozzák a szegény elitélteket. Minden időben gyalog utaznak ; akár fagy, akár havaz, akár esik, akár az utak megromlottak, akár bokáig ér is a sár vagy viz, mindegy, a karavánnak minden nap meg kell érkezni állomáshelyére, hogy a kitűzött nap s órában Tobolskban, a szibériai fökormányszék helyén legyen. A bányákra Ítéltek nem maradnak e városban, hanem mindjárt másnap tovább folytatják utjokat. Mások két hétig tömlöczben tartatnak itt, mig a rendőrség mindegyiknek kiállítja az útlevelet. Mindenki kap egy börzacskót s bele bizonyos számú kopeket (orosz rézpénznem, mely egyedül foly Szibériában.) Az elutazás pillanatában a számüzöttek szabadon bocsáttatnak, semmi magyarázatot, semmi fölvilágosi- tást sem nyernek utjok folytatására nézve ; szóval egészen tetszésökre van bizva, mily irányt vegyenek. Megérkezvén rendeltetésük helyére, jelentik magokat a g o 1 o v á nak (bírónak.) Itt megkérdik őket, tudnak-e valami mesterséget, vagy melyhez éreznek kedvet? aztán képességük és tetszésük szerint helyeztetnek el a gyarmatmesterhez, kinek mesterségét választották maguknak. Ha a mester emberséges, úgy jó — ha pedig kegyetlen, annál roszabb rájok nézve: a kormány mit sem gondol az ily apróságokkal. A gyarmatmester, a ki mellé a száműzött adatott,tartozik minden szükségei, élelme, lakása, ruházatjárói stb. gondoskodni és a mellett érette a golovának minden hóban 3 frankot fizetni. Ez összeg teszi fizetését. Az orosz kormány szándéka lévén benépesiteni ezen roppant sivatag területet, nem tűri el a nőtlen vagy özvegyi állapotot senki részéről, bármily nemhez tartozzék. Mindjárt gazdájához megérkezése első havaiban meg kell nősülnie. Ha nők hiányzanak a helyiségben, a tobolski kormányzó egész csapatot küld oda. E nők ugyanazon módon érik el rendeltetési helyöket, mint a férfiak, azaz : nyernek útlevelet és egy zacskó pénzt. Nem tekintenek ott az embernek sem gyönge testalkatára, sem nevelésére, sem előbbi szokásaira. Szibériában nincs többé rang, irgalom, rokonszenv, vagy emberiség ; a férfiak s nők egyaránt tagjai egy nagy ménesnek. Bár minő volt légyen társalmi állásuk, egyre megy, mindnyájan önkényesen, vagy esetlegesen osztatnak el ; itt nem fürkészik ki szivük titkait, rokonszenvöket ; vagy akarja vagy sem, a golova végrehajtja a házasságot, és kivéve a vallásos szertartáshoz hasonló tényt, a házasságok csaknem oly módon köttetnek, mint a hogy az ember az oktalan állatokat szokta ösz- szepárositani. És igy nem ritkán esik meg, hogy ez uj házasok nehány heti együttlakás után egy családtaggal megszaporodnak, kinek atyja ismeretlen, de a kinek törvényesitése a számüzöttet illeti. De legyen elég ennyi az orosz kormány emberséges voltának ismertetésére. Még csak azt jegyzem meg, hogy a ki Szibériába száműzetésre Ítéltetett, az megszűnt ember lenni, — s ez úgy hiszem, mindent kifejez. S aj ó. Vegyes hírek. f (Nemzeti ünnep.) Szent István első apostoli királyunk ünnepét városunk kellő fénynyel sietett megülni. Az ünnepélyes szent misét 9 órakor érsek ö nagyméltósága végezte, melyen a czéhek zászlóikkal és igen számos ajtatoskodó jelent meg. Jelen volt a cs. kir. katonaság, a megyei és városi tisztviselői kar. — Még számosabban vettek részt azon ájtatosságban, mely a szent király tiszteletére délután a várban tartatott. Ez alkalommal az egyházi beszédet Deme József káplán ur mondotta, magasztalván és hirdetvén több mint ötezer hallgatói előtt a szent király vallási és hazafiui nagy erényeit. Beszédé nagy hatású volt, s mint értesülünk, még oly körökben is figyelem tárgyává lön, kik ott jelen nem valának. Mi még nagyobbszerünek óhajtanék ezen egyetlen nemzeti ünnepünket; számosabbakat, városunk minden lakóit ott szeretnök ilyenkor látni mind a főtemplomban, mind a várban. A mely nemzet múltja iránt kegyelettel nincs, és dicső ősei, hazája nagy fiainak erényei nem lelkesítik, az lemondott a jövő reményéről ! f (Adakozás.) Érsek ö nagyméltósága az ínséggel küzdők részére a tárkányi erdőből 500 öl dorongfát, a s olymos i b ó 1 pedig 300 öl hasábfát ajándékozott. Ezen kivül Nagy- Tályán 300, és Gyöngyös-Püspökiben 200 pozsonyi mérő búzát a piaczi árnál egy forinttal olcsóbban engedett át a szükölködök javára. f (R a b o k á t v é t e 1 e.) Az Eger városa törvényszéke előtt folyamatban volt fenyitő- ügyek és rabok, a nm. m. kir. helytartó- tanács intézvénye folytán, Heves- és Külsö-Szolnok t. e. várme- megyék törvényszéki küldöttsége által f. hó 3-án átvétettek. A mennyiben ezen intézkedés által a város kiadásai tetemesen ke- vesbittettek, úgy látszik, városi közönségünk nagy részére nem tévesztette jótékony hatását. f (Szomorú szám.) A szárazság és marhavész által hazánkban eddig 120 millió forintnyi károsodás történt. — (Az éji dorbézolásnak) legközelebb itt helyben két emberélet esett áldozatul : F. hó 20-án éjfél előtt a maklárí külváros egyik zugkorcsmájában nehány földműves az engedélyezett időn túl borozott, köztük egy pár betyár viseletű, s miután első Ízben a cseDdöri őrjárat által távozásra szölittattak fel, erre mit sem hajtva, mintegy félóra ,mulva a korcsmából kiparancsol- tattak ; mire ezek a szomszéd lakokból botokkal s csatlórudakkal felfegyverkezve lesbe álltak, hogy a közeledő csendőröket megtámadják, mi nem sokára meg is történt, s egyik csendőr egy ily csatlóruddal fejére tetemes ütést kapván, felszólitá a támadókat, hogy a rudakat letegyék, azonban ezek újólag támadván, a csendőr lőfegyverét használta s egy lövésre két izmos, erős egyént le- teritett, s bár egyiknek szivén, tüdején keresztülfuródott a golyó, mégis néhány lépésnyire elszaladt ; a másik gyomorba találva, kissé később halt meg. A törvényes vizsgálatból kitűnt: hogy ugyanezen alkalommal a támadók közül vagy kettő még tetemes szuronydöfést kapott, kiknek azonban nem mindjárt lehetett nyomukba jöni. Bár ily szomorú események már valahára visszarettentő például szolgálnának a borozni és boros fővel a városban szerte garázdálkodni annyira kedvelő pórosztálybeli betyároknak, kiknek nemcsak az éji nyugalmat háborító, de alakosok személybiztosságát veszélyeztető vakmerőségük valóban már igen magas fokra hágott, és komolyan igényli : hogy a városi hatóság ellenükben a legerélyesebb módon lépjen fel. t (Különös tü n e m ény.) Az „I. T-“nak Írják Szatmár- ról, hogy ott f. hó 14-én d. u. 5 óra tájban a nap vérszinben látszott, a lég megtelt füsttel és hamuval annyira, hogy a tornyokban félreverték a harangokat, a katonaság is tüzriadót dobolt és trombitált, a város népe rémülten futkosott az utczákon, mindenki tűzvészt kiabált, de senkisem tudta megmondani, hogy hol ég. Ugyanez történt Szatmár vidékén 10 mérföldnyire hosszában s
