Eger - hetilap, 1863
1863-07-02 / 1. szám
4 nyittatni a meglátogatott vidékeknek, a nagyobb mérvű közmunkáknak, — melyekre körülbelül egy millió frt fog fordittatni — elrendelése által. Végre, a mi a jövőt illeti, több millió írtra rugó kölcsön van tervben, mely a hiányt szenvedett gazdák támogatására fog szolgálni. Gazdasági egyesületeink is mozognak. Reméljük, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület is tartand legközelebb e tekintetben gyűlést, melytől sok jót várunk. Mindez igen szép tettleges kifejezése az emberbaráti érzelmeknek, de még nem elég. Nem elég, hogy csupán azt nézzük, mit tesznek a testületek, nekünk magunknak, az egyeseknek is tennünk kell. Rendezzünk hangversenyeket, szavalati estélyeket, tagadjuk meg magunktól a fölösleget, hogy szűkölködő embertársainknak megadhassuk a szükségest. A valódi szeretet oly találékony----! O h szeressük valódilag, szeressük tett- le g szükséget szenvedő magyar testvéreinket! K. Gy. Levelezések. Szenl-Islván (Borsod), június 24. Helységünkben a tagosítás remélhetőleg legközelebb végre fog hajtatni. A tárgyalásnál, mely a volt jobbágyok és földesitraság között kötendő egyesség végett tartatott, községünk lakosai példátlan józan magaviseletét tanúsítónak. Míg másutt ily alkalommal egy pár nyughatatlan és felborozott ember zavarokat szokott előidézni, és a népet tömérdek bajba és költségbe keveri : addig nálunk a körültekintő községi elöljáróság józan tapintata folytán, közös elhatározással, az egyesség megkötése napján a korcsmák mind bezárattak, és az illetőknek súlyos felelősség terhe alatt megtiltatott, e napon bort vagy pálinkát kiszolgáltatni. A volt jobbágyok okos maguk tartása után, szemben a földesuraság, a mélt. egri fökáptalan ismert kegyességével,csak a legjobbat remélhettük, és e reményünk nem is csalt meg. Az egyesség kölcsönös felvilágosítás és tárgyalás után csakhamar megköttetett. Ritka egyesség volt ez, mely mindkét egyezkedő felet teljesen [megnyugtatta, kielégítette. Megható és a maga nemében e vidéken egyetlen jelenet volt, midőn az egyesség megkötése után lakosságunk legöregebbje a jelenvolt fökáptalani képviselőhöz, nagys. és főt. Perger János kanonok és dékán úrhoz járult, vele kezet fogott, és az összes nép nevében könyezö szemekkel vett búcsút a főkáptalantól, mint föl- desuraságtól ; hálát s köszönetét mondott a helységünk iránt mindenkor tanúsított atyai gondoskodásért ; és ajánlotta a helységet továbbra is a fökáptalan kegyeibe. Mi ismételjük azon jó kivánatokat, melyekkel lakosaink a főkáptalani képviselőt üdvözölték, és óhajtjuk : vajha hazánkban a tagosítás iránt még kötendő egyességeknél mindenütt ily kegyes és józan eljárás nyilvánulna ! H. Pétervására (Heves), jun. 25. A hó nélküli tél után beállott folyvást száraz tavasz daczára, egész május hó elejéig mindennemű vetések, rétek és vetemények meglehetős reménynyel kecsegtették gazdáinkat. Azonban a még tovább is tartó szárazság- következtében, a zab- és árpavetések már veszésnek látszottak indulni, mig a búza még ekkor is meglehetősen tartotta magát. De hol a veszély legnagyobb, ott legközelebb az isteni segély. Junius hó G-ikán a délesti órákban megeredtek az egek csatornái s azóta a gyakoribb áldásos esők következtében, a mánnár enyészetnek indúlni látszó zabvetések, mintegy uj tavasz után neki- zöldülve, valamennyire helyreállottak. Az árpára már késő volt, azért nagyobb részbeu alig fogja csak a bevetett magot is visszafizetni, egyes árnyékosabb dűlőkben eső kisebb szakaszok kivételével. De mindezek mellett, ha a tiszta búzának e vidéken több évtől fogva és pedig különösen Szent-Erzsébet, Lelesz és Szent- Domonkos határaiban már csaknem megörökölni látszó s pusztító ellensége, az üszög*) annyira el nem hatalmasodik, mondhatni, hogy gazdáink dús termésnek örvendhettek volna. Mert a rozs, hol a junius 4-én virradóra esett hideg dér meg nem vette, tökéletesen kielégítő, a zab javúlásnak indúlt, krumpli, kukoricza, némileg még a bab is szép reményekre jogosít. A szénatermés reményen felül ütött ki, és ha most egy szép eső a tarlóját megáztatja, a sarjában gazdag termés lesz ; s igymár az esőzések után a legelő is javulásnak indúlván, a gazdaközönség remélheti a neki szükséges télrevalókat, és azt, hogy e mellett még marháit is kiteleltethet i. A jövő azonban még Isten kezében van; mert megjegyzendő, hogy miután az eddig dús Alföld rónái kiaszvák, hol szegényebbjeink — télre való élelmüket szokták kézi munkáikkal — leginkább aratással megkeresni, — kenyérkereseti forrásuk elzáratván, szigorú jövendőnek nézhetnek eléje, minthogy e vidék legdúsabb termése sem elegendő arra, hogy e hegyes vidékre szorúlt néptömeget tökéletesen kielégíteni képes legyen. Apróságok. A (III. Napoleon, mint lengyel király-jelölt.) 1851. augusztusban Napoleon Lajos, akkor még herczeg, az are- nenbergi kastélyban tartózkodott, midőn mint követek, megjelentek előtte Knieaziewicz tábornok, és Plater gróf, a lengyel koronát a lengyel nemzeti kormány nevében neki felajánlandók. Maga a herczeg nagy kedvet mutatott a korona elfogadásához, azonban anyja, a lengyel forradalom sikerében nem bízván, mindenkép igyekezett, őt szándékától eltéríteni ; de hiában, mert a herczeg, a követek unszolása folytán sept. 3-án éjjel titkon elhagyta Arenenberget. Ott tartózkodott akkoriban a családnál nagy bizalomban álló dr. Conneau, kit az aggódó Hortensia kérve kért, hogy a szökevényt kövesse. Az orvos azonnal útra kelt, s a herczeg nyomát fölfedeznie sikerülvén, őt végre Augsburgban utolérte, épen midőn a „három szerecsenhez11 czimzett vendéglőben a hírlapokban azt olvasta, hogy „a rend Varsóban helyre van állítva.“ Ezzel a király-jelöltség természetesen füstbe ment, s az elveszett fin három nap múlva ismét Arenenbergben volt. A (A fösvénység ritka példányképp Egy németalföldi krónikában olvastuk, hogyr egy igen gazdag öreg lilábban vakult meg, hogy éjjel-nappal fényes aranyaiban gyönyörködött. Midőn szive választottjait többé nem láthatta, sok töpren kedés után végre elment egy hires szemorvoshoz, s 50 aranyra lealkudott tiszteletdij mellett, alávetette magát a szemén véghez- viendő műtétéinek, mit azonban csak félig hagyott a fukar végrehajtatni, mert a mint egyik szeme világa visszatért, az orvosnak 25 aranyat leolvasván, igy szólt : „Már eleget látok ; másik szememért is 25 aranyat kiadni, hallatlan fényűzés volna.“ Azonban egyik szemének visszanyert világa csakhamar ismét gyengülni kezdett ; elment tehát a félszemü egy látszerészhez, szemüveget veendő, de sehogysem tudott megalkudni, mert azt kívánta, hogy a látszerész az egyik lencsét, melyre szüksége nincs, a szemüvegből vegye ki, hogy feleárért megkaphassa. A vége az lett, hogy nemsokára ismét teljesen megvakult, s többé a legügyesebb orvos sem segíthetett rajta. *) A gazdasági egyesületek t. ez. vezetői egész tisztelettel arra kéretnek fel, hogy lia e baj ellen sikeres óvszert ismernének, azt részletesebb utasítással ellátva e vidék gazdaközönségének tudomásul adni szíveskedjenek.
