Eger - hetilap, 1863
1863-08-13 / 7. szám
51 het-e ezen érzetet mélyebben megsérteni, érzékenyebben megbántani, mint ha azt kiirtöljük, hogy műveltségek s nemzeti nyelvek mitsem ér, s tehát helyökbe idegen, nemesebb műveltséget és nyelvet kell befogadniok ? Mit mondana hozzá Németország, ha Francziaország azt hirdetné , hogy| neki küldetése van, a német műveltséget a franczia által kiszorítani? S talán a francziáknak kevesebb joguk van a németek irányában, mint a németeknek a magyarok, lengyelek, szerbek, hor- vátok irányában? Az az emberi szívnek teljes nemismerésére, a jogoknak, melyekkel minden nép bir, kíméletlen megvetésére mutat, midőn valamely nemzet saját culturá- ját egy másikra ráerőszakolni akarja ; midőn ön-túlbecsülésében, mit csak a liiu gőg tehet, magának még küldetést is tulajdonit, melynélfogva más nemzetek jogait szabadon tiporhassa. Az igazi humanitást és műveltséget kölcsönösen átültetni, az ellentéteket kiegyenlíteni, testvéri- leg egymás mellett élni, egymást kölcsönösen becsülni és szeretni, erre hivatvák a népek az emberiség, a kereszténység eszméje szerint; hanem a német cultura álapostolai csak keseredést és gyülölséget terjesztettek ; a Törökországban lakó szlávokat és románokat Oroszország tárt karjai közé menekedni kény szeritették ; sőt, mi leggonoszabb, magában az ausztriai birodalomban is Oroszország irányában rokonszenvet ébresztettek. Ha Ausztria az orosz befolyást Törökországban gyöngíteni, ha működésének ugyanott tért nyerni, ha Oroszország irányában a rokonszenvezést saját birodalmában ellensúlyozni akarja, szükséges, hogy minden előtt saját népeinek lehető szabad mozgást, nemzeti életet engedjen; hogy minden utógondolat nélkül, a német cultura terjesztési törekvéséről mondjon le; röviden, hogy a Törökországban lakó keresztényeknek tettek által mutassa meg, hogy Ausztria uralma hasonlithatlanul jobb, mint az oroszé, jóllehet ez, nemzeti s vallási tekintetben, rokonuk. Ebben áll Ausztriának igazi politikája, nemes hivatása ! Nem fejezhetjük be vázlatunkat Oroszországnak a Fekete-tenger iránti politikájáról, a nélkül, hogy e helyen néhány szóval ne érintsük ezen birodalomnak a kaukázusi hegyi-nép elleni háborúját. E hosszú háborúnak költségei semmi arányban sem állanak a nyereménynyel : egy vitéz, hanem igen szegény hegyi-nép fölött uralkodhatni. Mirevalók tehát a nagy áldozatok, melyeket e makacs háború évről évre igényel ? A dolog lényege az, hogy Oroszország a Fekete-tengert kizárólagosan bírhassa; hogy befolyását Perzsiában is erős lábra állítsa ; hogy Ázsia belsejébe vezető biztos kereskedelmi utat nyerjen, mi által birodalmának déli részei oly virágzásra, oly hatalomra emelkedhetnének, minőről ma még csak nem is álmodunk ; s vájjon végre nem szövődik-e a tervbe egy nagy katonai útnak, egy erős támvonalnak létesítése, honnan Anglia hatalma Kelet-Indiában féken tartathassák ? Legalább jó ideje már, hogy Indiában orosz emissariusok lábatlankodnak s Angliának újabb meg újabb ellenségeket támasztanak. Fordítsuk figyelmünket észak felé; ott a skandináv- országok, Svédhon Norvégiával és Dánia állnak a gáton, nehogy a Balti-tenger orosz bel-tengerré alakuljon; de épen azért veszély fenyegeti őket Oroszország részéről, mit ők igen jól tudnak. Innét a terv, ezen országok egyesítésére, hogy ellenállásra képesittessenek ; innét a meleg rokonszenv, mely Svédhonban a lengyel fölkelés iránt mutatkozik ; innét a hév, melylyel ezen ország háborút óhajt. Tehát Ausztria, Törökország, Svéd-királyság és Dánia azon államok, melyeknek közös érdekök, Oroszországot mindenkorra a Fekete- és Balti-tenger túlsó partjaitól távol tartani ; mert a közös veszélyt csak igy háríthatják el. Nem Inában állott ellent legtovább Ausztria, midőn Lengyelország feldarabolása forgott kérdésben, s valóban a neki jutott osztályrész koránsem képes ellensúlyozni a veszélyt, mely abból reá nézve kifejlődött. Es Poroszország? Ez az egyedüli természetes szövetségese Oroszországnak. Mindkettő oda törekszik, hogy Ausztriát gyöngítse! Oroszország, hogy Törökország és a szláv törzsek fölött, Poroszország pedig, hogy a németek fölött uralkodjék. Eléggé nem ismételhetjük, hogy Ausztriának minden lépése, melylyel Orosz-vagy Poroszország barátságára épit, teljesen elhibázott politikai lépés. (S—L.) S—ky. Erdélyi ügyek. Az erdélyi dolgok menetében bár ugrás látszik, de csak látszik, egyébiránt minden úgy megy, mint előre látni lehetett. A verificatio katonás bevégzése után a sor a válasz- felii’atra került, agyülés ennek szerkesztésére megválasztá a bizottmányt, melynek elnöke Sterka Sulucz, előadói Rannicher és Baricz lettek. A íelirati bizottmány egyik ülésében Saguna püspök körvonalozta a felirat tartalmát s annak összeállítása s formába öntése egy előadóra bizatott. Kiindulási pontul a történeti alap, a Leopoldi diploma fogadtatott el a többség által, csak egy volt a tagok között, ki a históriai alap ellen volt és küzdött. Ezen egy tán csak nem fogja a többség akaratját elűzni ? — De ez még is úgy történt, s ez az ugrás, mit jelezni akartunk. A felirati szerkezetet a lapok már közlötték, az már tény, melyet kétségbe vonni nem lehet. A bevezetésben fölemliti a pragmatica sanctioban gyökerező ősi alkotmány több éven át nélkülözése fölötti fájdalmat, melyet csak az uj korszak vívmányai, a törvényelőtti egyenlőség, a vallások egyenjoga, az átalános hivatalképesség, a közterhek közössége és az urbér megszüntetése — enyhítettek ... Az oct. diploma visszavon- hatlan alaptörvénynek ismertetik el, melylyel a birodalom állami viszonyai rendeztetnek az egyes országok autonómiájának megőrzésével... A febr. 26-ki patens az előbbi okmányt kiegészítő alaptörvénynek tekintetik... Örömét fejezi ki e felirat,] hogy az ország nemcsak visszanyerte a jogot, mely szerint önmaga intézheti saját bel- ügyeit, hanem ezenfelül „még a birodalom közös ügyeinek intézésében is részt vehetend.“ Az ország nagy többsége — mond e felirat, nagy súlyt fektet Erdélynek, mint a magyar korona független részének önállóságára, azért a Magyarországgali uniót nem is tekintheti törvényesen létesitettnek. Sajnálja, hogy a kerületek képviselői, valamint a re- galisták nincsenek mind jelen, de hiszi, hogy uj választás utján majd azok közül is derék erőket fog nyerni. Kész az országgyűlés, az oct. diplomát és febr.-ri pátenst a törvénykönyvbe iktatni, fentartván magának a jo*
