Eger - hetilap, 1863

1863-08-13 / 7. szám

A forradalmi rázkodtatásokon átesett Francziaország- ban szemléljük mindenekelőtt a keresetnélküli iparosokat egymás védelmére, támogatására egyesületekbe alakulni.

1849-ik év középéig Párisban 300 munkás-egyesület alakult; a melyek közül 31, államsegély czime alatt,

890,000 frankot húzott. 1855-ben 9 ujonan keletkezett munkás-egyesület 299,000 franknyi üzleti tőkével birt, a melyhez az állam 282,000 frankkal járult. Az állam által nem segélyezett munkás-egyesületek 1854-ben 300,000 franknyi forgalmi tőkével rendelkeztek. E társulatok némelyikében a résztvevő tagok egyenlő napidijt követeltek és a jövedelmekből is egyenlő osztalékot; az egyenlő osztalék megadatott, de a napidij a munkadarab szerint szabályoztatok. Azonban az állam által segélyezett ezen munkástársulatok többé kevésbbé elenyésztek, mert a munkás önigyekezete, szorgalma, és erejére támaszkodni megszűnvén. az államot kötelezettnek tartotta az ő fen- tartására . . Ismeretes az olvasó előtt ezen socialis-demo- craticus szédelgés esetének kimenete, mely Párisban odáig fejlődött: hogy a munkások az állam által felállított nemzeti műhelyekbe naponkint tódultak Va frank napidijuk követelésére, dolgoztak legyen bár avagy nem.

Vannak azonban igen nevezetes példáink is, melyekben az állam által segélyezett munkások egyesületeinek virágzását látjuk. Nevezetesen 1848-ban Párisban a nyomdászok egyesülete: 60,000 frank forgalmi tőkével alakult, melyhez az állam 80,000 frank segélylyel járult. Ez egyesület óriási előhaladást tőn ; visszafizetvén az államtól nyert segélyt, alakulásának ötödik évében, leszámítva a tőkék kamatait, a munkabéreket, tiszta nyeresége: 10,684 frankot tett. 1859-ben a társulat birtokértéke : 155,000 frankból állott, és az osztalék 10 — 11,000 frankra rúgott. A bádogosok és lámpa-készitők társulata 1849-ben alakulva. hat évre reá 100,000 franknyi forgalmi tőkével birt. Az épitő-mesterek társulata pedig 1848-ban tizenhat taggal egyesülve, 1852-ben már 101 tagot számlált; közös vállalataik évi haszna tett: 45,530 frankot; 1853-ban pedig már 297,208 frank évi tiszta bevétele volt. És igy évről évre emelkedve 1858-ban az üzleti tőke 1,231,461 franknyi összeget tett, miből 3,000 frank a tőkéhez csatoltatok, 100,000 frank osztalékra ment, és pedig 6% a munka, 40% ismét a beadott s forgatott tőke után járt ki. Ezen társulatnak most már nagy épületei, lakóházai, olvasó-termei, könyvtárai, tantermei vannak, és húsz építkezési nyilt térrel rendelkezik — mely birtokok Párisban igen nagy vagyont képviselnek.

Németországból, Schulcze-Delitzsch: „Die arbeitende Klasse“ czimü munkájában hasonlóan több ilynemű példákat hoz elő. Nevezetesen 1849-ben a czipészek társulata alakult Delitzschben 56 mesterrel, mely társulat 1856-ban, 80 tagra szaporodva: 8,000 porosztallér üzleti tőkével rendelkezett. Ez összeg, 1857-ben 11,068 tallérra emelkedett. A magdeburgi czipész-társulat 20,000 tallér értékű bőrt, a potsdami szabó-társulat 20,714 tallér értékű ruhakelméket dolgozott föl és árult el. Tizennyolcz ilyen társulat vagyona: 120,000 tallérra becsültetett ezelőtt két évvel, jelenben pedig 150,000-re tétetik 6 — 7,000 résztvevő taggal, és egy millió tallérra becsült forgalmi tőkével..

1858-ik évig Németország több tartományában harmincznál több ilyen iparos-associatio keletkezett, u. m. Hildesheimban, Cellében, Braunschweigban, Wolfenhüttel- ben stb., alakulófélben voltak pedig: Drezdában, Elber- feldben, Créfeldben stb. a hol kovácsok, szabók, takácsok, asztalosok, könyvkötők, részint közös firma alatt űzik mesterségüket, részint közös eladó-helyeket, raktárakat tartanak, mindnyájan pedig: a közös haszonban közösen osztozkodnak.

Mindezen iparos-társulatok statútumokkal birnak, választják ügyvezető elöljáróikat, képviselőiket, a pénztárnokokat, a pecsétőröket; megállapítják a fizetéseket, kiadják minden egyes társ munkadiját, a betett tőkék után fizetik a kamatokat, a nyeremény bizonyos részét a forgalmi tőkéhez teszik, a többit osztalékra eresztik.

E lapnak szűk köre nem engedi meg, hogy az ipa- ros-associatiók belszerkezetét, avagy azok statútumait bővebben ismertessük; czélunk volt egyedül, ezen, magyar hazánkban még nem ismert ügyet szóba hozni, és az iparos-világot annak hasznaira figyelmessé tenni.

Oroszország belállapota s kiil viszonyai.

(Vége.)

Elmondottuk, hzgy Ausztria és Oroszország között igazi, őszinte barátság nem létezhetik. Mentül jobban gyen- gittetett meg Ausztria, Oroszország annál szabadabban működhetik Törökországban tervei valósításán; annál biztosabban közeledik kitűzött czéljához, a szláv törzsek egy birodalomba, vagy szövetséges államba egyesítéséhez. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy az úgynevezett panslavismus nem egyéb agyrémnél, mely soha ném lesz valósítható. Az akadályok nem oly nagyok, mint közönségesen vélik. A szláv nyelvek kevésbbé különböznek egymástól, mint a német szójárások. Oroszok, lengyelek, csehek, horvátok, szerbek, bolgárok könnyebben megértik egymást, mint a holsteiniak, west- phalok, szászok, thuringok, svábok, bajorok, osztrákok, tirolok. A német elemnek csak abban rejlik roppant előnye, hogy a müveit németnek egy irodalmi nyelve van; mig a különböző szláv törzsek külön nemzeteket képeznek, melyek mindenike saját irodalmi nyelvvel bir.

Bizonyos az, hogy Oroszország régóta a p a n s 1 a v i s- mus valósitásán és pedig oly kitüréssel működik, hogy annak hatása Törökországban már is általánosan érezhető; de a figyelmes észlelő előtt Ausztriában sem maradhat többé titokban.

Oroszországnak ellenséges állása Ausztria irányában nem az utolsó krimi hadjárat óta, Ausztriának ismeretes magatartása miatt, szülemlett meg. Oroszország még a szent-szövetség korában is folyvást a török uralom megdöntésén dolgozott; másrészt pedig minden alkalmat megragadott, hogy az osztrák-birodalmi szlávok rokonszenvét megnyerje.

Napi irodalmunkban gyakran találkozunk azon véleménynyel, hogy a mostani minister Gorczakow Ausztriának kérlelhetlen ellensége, s neki tulajdonítandó a két államnak barátságtalan viszonya. Ez felületes és helytelen fölfogás. Nem Gorczakow, hanem Oroszország természetszerű ellensége Ausztriának, s egyetlen egy valódi orosz minister sem vala még, nem is leszen barátja Ausztriának. Gorczakow azon előnynyel bir, hogy álarczot nem visel; mindig jobb a nyilt ellenség, mint az ál-barát.

Mi sem mozditá elő inkább Oroszország terveit, mint azon fonák, százszor kikürtölt nézet, hogy Ausztriának küldetése van, a német műveltséget kelet felé terjeszteni. Sajnos, hogy a szép szónál, mely nemzeti phrasisnak csakugyan szépen hangzik, nem történt meg a megállapodás. Magyarok, szlávok, románok igen élénk s azért nagyon ingerlékeny nemzeti érzettel birnak. S le-