Eger - hetilap, 1863
1863-08-13 / 7. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Egész évre ... 5 ft — kr félévre . . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 3U „ (Egyes szám ára 12 kr. Előfizetési dij: Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki ly ceumi nyomda irodája, — J e n ts eh Gotlieb könyvkereskedése ; — MISKOLC'ZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyv kereskedése , — és minden cs. kir. postahivatal. fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely után 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Hirdetésekért I. évi folyam. 7. szám. Augustus 13-án, 1803. Az „EGER“-re előfizetéseket folyvást elfogad félévre .............................2 fit 50 kr. év negyedre.........................1 „ 30 „ a kiadó-hivatal (érs. ljc. könyvnyomda). Társadalmi és korkérdések. VI. Az associatiók productiv iránya. Bármily hasznosnak mutatkozzék a munkások és iparosok osztályának egyesülése, ezen társulati szellem felébresztése azonban nem egy nap müve szokott lenni. A magasabb szellemi műveltséggel nem biró munkás, gyanakvó természeténél fogva, példákat óhajt látni, hogy azok nyomáií elindulhasson. Sőt még az egyes elszigetelt példák sem fogják megmozdítani egykönnyen. Azért tanácsos a distributiv irányú, a consummo-egyesületeket-alapítani meg elébb, miszerint ezek szembetűnő hasznait beismerve, végre az iparosok associatióit megalakítsák. És csakugyan az iparosok termelőtársulásainak első lépcsői a distributiv associatiók szoktak lenni. Mert ha az egyesülésnek rendkívüli hatalmát az élelmi-szerek közös beszerzésénél már tapasztalták, és ezáltal bizonyos tekintetben az associatio magasabb fokának megértésére elkészíttettek : könnyebben lehet ezután tenni lépéseket az ipa- ros-czélokrai társulásra. A mely államban a ezéhrendszer már korábban eltöröltetett, ott szükségképen és mintegy természetes következéssel kellett keletkezniük az iparos-associatióknak. A szétrobbantott ezéh-testületek helyébe, melyek emléke az élő tagok között egykönnyen el nem vesz, az azt pótló iparos-egyesületek következtek. És ki fogja az iparosok ez irányát kárhoztatni, mely különben is az emberi természet szükségességéből folyik ki? Ezúton vélték a szabaddá lett iparosok a ezéhek eltörléséből keletkezett bajokat orvosolni, Ellenvettetik, bogy a munkások e társulása által, az egyes, polgári önállását veszti el. Ezen aggodalom nem bir alappal. Önállósága nincs megtámadva az egyesnek ezen associatiókban, miután azt, többi társaival közösen bírja. Avagy nem köteles-e az ember, személyes szabadságának s önállóságának bizonyos mértékét föláldozni az államban, hogy annak közös javaiban részesüljön? A mi az associatiókban az egyesnek önállásából elvész, az nem egyéb, mint az önmagárahagyás, mely az egyes embernél a tehetetlenséget jelenti. Nem szenved itt az egyes munkás egyénisége, nem semmisül meg akarata azáltal, hogy több egyéniség akaratával egyesülve, egy közös czélra vállalkozik; sőt inkább fokozódik az, miként a vizcseppek nem enyésznek el, ha nagy víztömegbe egyesülve, hatalmas folyókká alakulnak . . . Még mindig vita tárgya marad, vájjon a ezébek eltörléséből fog-e valódi anyagi és erkölcsi haszon a társadalomra háramlani? Hanem hasztalan merengne az iparos az eltörlött ezéhvilág boldogemlékü romjai felett, az idő romboló munkája — nem kímélte meg azt; a szabadelvű, divatos és világboldogitó eszmék sorába tartozik már a ezéhek eltörlése is, a miért a végzetet ki nem kerülik. Az okosság hozza most már magával, nem állani útjába a visszatarthatlan sorsnak, hanem inkább gondoskodni az enyliitő eszközökről, a melyek által a keletkezendett bajt orvosolni lehessen. Több európai államban — az eltörlött ezéhek helyébe az iparosok associatiója lépett; a nyomor, mely sokszor nagy mester és észt s tanácsot ad, ez ösvényre vezette a munkások osztályát. És tagadni nem lehet, hogy abban a társadalmi életnek egy uj, erős formája nyilatkozik; hogy egy uj társadalmi alkotmány-vázat látunk ezen egyesülésekben keletkezni, mely belső szerkezetében alkalmazott alkotmányos elveinél fogva: a mai socialis állapotoknak más alakot, az egyéni szabadságnak szilárdabb alapot, a pénzhatalmasságoknak üdvös korlátot, az erkölcsi érzetnek szilárdulását és az emberi különböző osztályok között természetesebb és kielégítőbb va- gyon-arányokat fog előidézni. De lássunk egynéhány példát az associatiók productiv irányából.
