Eger - hetilap, 1863
1863-07-23 / 4. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij: Egész évre ... 5 t't — kifélévre ......................2 „ 50 „ Ne gyedévre . . . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 12 kr. Előfizetéseket elfő sad: EGERBEN a szerkesztőség (újváros,-rózsa-utcza 800. szám), — az érseki l y c e um i nyomda írod áj a , — J ént s eh Gotlieb könyvkereskedése ; — MISKOLC'ZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyv- kereskedése , — és minden cs. k. postahivatal. Hirdetésekért fizettetih minden háromszor hasábzott sorhely után 4, további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. I. évi folyam. 4. szám. Julius 23-án, 1863. Az „EGER“-re előfizetéseket folyvást elfogad félévre .............................2 frt 50 kr. év negyedre.........................J „ 30 „ a kiadó-hivatal (érs. lyc. könyvnyomda). Társadalmi és korkérdések. m. A munkások állása korunkban. A franczia forradalom, melyet előbb az eszmék forradalma előzött meg, nagy változást hozott elő e kérdésben. Az iparüzők körében a czéhrendszer elesett: eltöröltettek a feudális terhek; a paraszt megnyerte személyes szabadságát és a birtokképességet; a törvények előtti egyenlőség proclamáltatott; az államterhek a behozott uj adórendszer alapján egyenlősittettek. Az emberiség méltósága tehát ezen osztályoknál is rehabilitáltatott.Az előhaladás igen nagy vala a szabadság terén, jelszava volt ez a századnak, mely az ipariizőre is kiterjesztette védő szárnyait. Nyitva állott az egész világ a munkás előtt, hozzáláthatott minden iparhoz, nem korlátozta misem a kereskedésben, elutazhatott, a hová és a merre neki tetszett, elhagyhatta hazáját, hogy szerencséjét másutt próbálhassa. De ezen előhaladásnak megvolt a maga árnyoldala. A munka, mely ekként szabaddá lön, egy végzetteljes doe- mont, egy lyilálos ellenséget szült önmagának saját kebléből : a tőkét t. i. mely a szabad munkának szülöttje. Ezzel jött a hitel, támadtak a szükségessé vált hitelintézetek, keletkeztek a gyárak, beállottak a munkások kezeit és szorgalmát helyettesitő gépek. Es igy lett a müipar és a kézmunka visszanyomva, a kézmű a gyárak által kiszorítva. Előhaladás történt ugyan a míí- iparban, de visszaesés a kézművesek jóllétében. A tőkével rendelkező nagy iparos túlszárnyalta és elnyomta a kis iparost, és vele tűnni, enyészni kezdett az önálló, régi kö- zépállapotu iparososztály. A szabaddá lett parasztból lett bérlő, a kézművesből gyári munkás, maga a társadalom két részre oszlott: a capitalisták és munkásokra. A gyári gépek és egyes iparüzők kézmunkája közötti verseny, a nagy és kis tőke, a pénzerő és szegénység között meginditott kenyérharcz, a legvégzetteljesebb pusztításokat idézte elő az iparvilágban. A gyári munkának olcsóbb és sebesebb volta, az iparczikkek szükségfeletti szaporit- tatását idézvén elő, vele beállott a munkahiány, a pénz- crisis, a kereskedelmi pangás, a munkások nyomora, mely socialis bajok, gyakran a középszerű termések idején egy nagy mássá népet, az iparososztálynak a gyári üzlettel és termeléseivel nem versenyezhető nagy tömegét — a leg- kétségbeejtőbb szegénységre juttatták. Ki fogja azután meglepőnek találni, ha a szabaddá lett, de a társadalom uj institutioi által elviselhetlen szegénységre kárhoztatott munkás, communisticai eszmékkel telik el, összeesküvéseken jártatja eszét, gyárak és gépek lerombolásához lát és a munkát tömegesen tagadja meg ? Es a mai társadalom e vörös réme, mely lesi a forradalmakat, és mindenütt ott van, a hol utczai kravallok támadnak, a virágzásnak indult gyár-iparos államok körében üti föl többnyire székét. Hol találjuk orvosságát e socialis bajoknak? képesek leendenek-e az államhatalom, a társadalmi magasabb osztályok a socialis viszonyok eme abnormis következményeit visszanyomni ? lefolyásukat békés mederbe terelni ? A nagy néptömeg, mely rend és tartalékpont nélkül szükségei és szenvedélyétől ide s tova ragadtatik, épen nagy száma által fogja gyakorolni a nyomást a rendes állapotokra. A nemesség megszűnt már aristocratia lenni; újra azzá akar lenni ?. akkor más alapok után kell néznie, hogy magát megifjitsa és a társadalmi ügyek vezetésére elvesztett befolyását visszaszerezze. Régi érdemeit elfeledték, régi bűneit, botlásait szUnetlenlil emlegetik. A hajdani polgár-osztály, a jog s szabadságnak ezen régi oszlopa, mint ilyen, többé nem létezik, a kormányok örvendenek azon, hogy a polgárságot, mint ilyent meggyengítették; a polgárok pedig annak látszanak viszont örvendeni, hogy a mai állam-viszonyok között individualizálva lévén, nem egyebek, mint összefüggés nélküli parányok a társadalom-
