Eger - hetilap, 1863
1863-12-31 / 27. szám
215 Leszállva a sir ezen előcsarnokába a Mello hölgyek, hallották magukra záratni az ajtót, mely őket örökre elválasztá barát- jaiktól, védőiktől, megfosztá a szabadulás reményétől. Azonban a kétségbeesés szavát nem hallatták. Térdeikre borultak, tudván, hogy nincs tömlöcz oly mély, hova Isten le ne szállana azok vigasztalására, kik benne remélnek; kérték anyjukat, ki érettök az égben esedezett, hogy nyerjen számukra erőt meghalni .... .... ily ifjan, midőn még annyi idő látszott számukra fentart- va ! ........... Im ájuk, könyeik, ölelközéseik alatt az érák elfolytak, az éj elmúlt, a nap felviradt...........az ítélet végrehajtásának pillanata meg érkezett. Lépések hallatszottak a tömlöczbe vezető lépcsőkön, az ajtózár nyikorgóit..............leborultak újra és segítségül hívták a vértanuk Istenét ; azután fölemelkedve megölelték egymást, és mintegy megdicsőülve mondták : készen vagyunk ! Vérszomjas, kiváncsi csoport vette körül a tért. Midőn a négy fiatal leány megjelent a Buffay-ház lépcsőzetén: néma moraj, melyet a szánalom szült, keletkezett a nép közt, azonban ez érzelem csakhamar elmúlt és a vérszomjas emberek kiáltása: „le az aristokratákkal ! nyaktiló alá az aristokratákat !“ ismétel- teték a lelketlen tömeg által. A hóhér csak bajjal tudott utat nyitni áldozatainak a tömeg hullámai között................Megérkeztek a vérpadra. A legidősb Mello leány lépett föl először, nővéreinek az eget mutatva, mig a hátramaradtak egymást átölelve imádkozának. .... Az első megszabadult az élettől. . . . .... A második és harmadik követte. . . . A legifjabb maradt még hátra ; az ő utolsó pillanata is megérkezett. Fölment a vérrel bemocskolt emelvényre. A hóhér jött hozzá, levette kezeit, melyekkel eltakarta arczát, hogy ne lássa nővéreinek megcsonkitott hulláit. A szűz ekkor egész szépségében tűnt fel : arczának halványsága, könyei csak emelék szépségét.... és csak tizenöt éves volt! Fölnézett az égre,s ekkor valami magasztos fény ragyogott szemében, angyalhoz hasonlított, ki a bűn, a fájdalom e helyéről messze elrepülni készül. A hóhér sokáig szemlélte, s részvétet érze föltámadni keblében ; leeresztette karjait, melyeket ráemelt, mutatta öt a népnek, mondván: „Nagyon fiatal, még nincs tizenöt éves!“ — Kegyelem ! kegyelem ! — kiáltoztak mindenfelől — a köztársaság megkegyelmez neki; még igen fiatal, meghalni! A vérpad magaslatáról az ifjú leány mondá a tömegnek : — Én már több vagyok tizenöt évesnél. Megöltétek nővéreimet ; én is oly vétkes vagyok, mint ők. — Nem, nem! — felelt a tömeg —szállj le a vérpadról, kegyelmet nyersz ! — Én nem akarom a ti kegyelmeteket, én meg akarok halni! — kiáltott az ártatlan teremtés. Látom nővéreimet, kik égbe mentek; ők hinak, várnak engem! Oh hóhér! könyörülj rajtam és ölj meg ! Én vétkes vagyok, vétkes, mint nővéreim ; én gyűlölöm, megvetem a köztársaságot .... éljen a király! éljen a király !.. — Eh mit ! haljon meg tehát — mondák némelyek, és a tömeg ismétlé : haljon meg tehát! A hóhér szánalommal ragadta meg az áldozatot ... és az angyal angyalokkal egyesült. . . . A hóhér, kinek szomorú feladata volt, öt megölni, és ki any- nyiak fejét Úté már le közömbösen, nem tudta kitörölni emlékéből az ifjú áldozat szavait ; másnap nem jelent meg, és nem sokára meghalt. Közli Vincze Alajos. Vegyes hirek. f(A karácsonyi szent ünnepek alatt) első nap az ünnepélyes szent misét érsek ő nagyméltósága személyesen végezte. Az éjféli istenitisztelet megtartására az idő kiválólag kedvezett ; szép tiszta, holdvilágos éj volt, a nélkül, hogy hideg lett volna. Karácsonyfák tudtunkra az angolkisasszonyok intézetében, a legényegyletben és a kisdedovodában valának. Az angolkisasszonyok intézetében négy szegény leányka ez alkalomból teljes öltözetet nyert. Bizonyára üdvös gondolat, ily jótékonysággal ünnepelni meg a karácsonyt. f (A rögtön it élő bíróság) csak imént állíttatott fel kettős megyénkben, s már is kénytelen leszen, szomorú kötelességét teljesíteni. Mint halljuk, három egyén fogatott el, kik a Gyöngyös és Sólymos közötti utón egy szegény asszonyt, ki hátán kevés lisztet s mézet vitt haza, az ünnepekre kalácsot sütendő, megtámadtak és csekély vagyonát tőle elvevén, halálra szur- kálták. f (Az Ínség következtében) naponkint szaporodó szegények száma miatt, kik városunkat ellepik ; de a helybeli szükséggel küzdők érdekében is f. hó 24 én a városházánál gyűlés tartatott, mely alkalommal 24 tagból álló inségi bizottmány neveztetett ki, s ennek elnökéül nagyságos és főt. Má- riássy Gábor olvasókanonok ur választatott meg. Mi sokat várunk e bizottmány működésétől, s nagyon is helyén lenni véljük, hogy ez ügy szabályoztassék ; mert találkoznak, kik az egyesek jótékonyságával visszaélnek, az Ínségből üzletet csinálnak ; mig a szerényebb és valódi szűkölködő családok a legnagyobb nyomorral kénytelenek küzdeni. f (A helybeli kaszinó-egyesület) a jövő farsangon két tánczvigalmat rendez, az elsőt január 27-én, a másodikat pedig, mely álarezos leend, farsang utolsó vasárnapján. f (Jótékonyság.) Herczegprimás ő eminentiája a kom- polti híveknek 100 frtot ajándékozott harangszerzésre. Ugyancsak ő eminentiája az irgalinasnénék esztergomi intézete számára legújabban úrbéri papírokban 15,000 frt alapítványt tett. — (Adakozás.) Kovács Imre, ácsmester s egri polgár a helybeli szegények intézetének tőkéjéhez 50 frttal járult. — (A keleti marhavész) most már az eddig e csapástól ment vidékeket látogatja. így Szabolcsból Írják lapunknak, hogy ott s különösen Szent-György-Abrány vidékén rettenetesen dühöng, több gazda minden lábas jószágát nehány nap alatt elsöpörte. f(Az annyira ominosussá vált újévi üdvözletek) a franczia udvarnál a jövő évben következő rendben fognak történni: Január 1-én 1 órakor a diplomatiai kar, az ál- lamtestiilet stb., félkettőkor a nemzetőrség tisztjei, a hadsereg és tengerészet képviselői fognak fogadtatni. Január 2-án esti 9 órakor a császár és császárné fogadni fogják a diplomatiai testület tagjait és női személyzetét, nemkülönben más külföldi és franczia nőket, kik ö felségeiknek már bemutattattak. f (Ismeretlen lóbetegség.) Temesvár vidékéről írják, hogy ott a lovak közt oly vész pusztít, mely eddig ismeretlen jelekkel mutatkozik. Az elhullott lovak ugyanis felvágatván, a toroktól kezdve a végbélig apró vörös féreggel ellepve találtatnak, s ezek különösen a gyomrot oly mennyiséggel töltik meg, hogy marokszámra lehet belőlök kiszedni. Ily bajban Nagy- Zsámban alig két hét alatt mintegy 800 ló hullott el. A baj nem i látszik ragályosnak. — (Az „Ország Tiikre“ czimii képes lap) jövőre is folytatni fogja az irodalom, művészet és tudományra nézve egyaránt hasznos pályáját. A vállalatot, mely már megindulásakor oly nagy érdeket keltett maga iránt, különösen ajánlani fölöslegesnek tartjuk, azért csak egyszerűen figyelmeztetjük rá az olvasó közönséget. A föltételek lapunk mai számának hirdetései közt olvashatók. f (Az alföldi vasút bizottsága) f. hó 21-én ülést tartván, Trefort indítványára elhatározta, hogy e pálya kijelölése Szabadkáról a Duna felé s onnan Eszékig folytattassék, s m
