Eger - hetilap, 1863
1863-12-31 / 27. szám
210 látszik kifejezni Greguss Ágost, a magyar akadémia levelezd tagja, 1859. jul. 11-én felolvasott székfoglaló beszédének kővetkező pontjában : „Nem átallom kimondani, hogy az úgynevezett gyakorlati, életrevaló ismeretek szine alatt közoktatási rendszerünkbe tolakodó realismus, mely a humanismus ellen fegyverkezik, nem egyéb azon anyag - elviségnél, mely egész korunkat befogja. Ezen kikürtolt reálirányban is az életrevalóság, gyakorlatiság tisztes palástja alól, a materialista Mephisto lólába kandikál ki.“ Nehogy tehát valaki azon jámbor óhajtásom fölszine alatt szintén ilyes materialista lólábakat lappangani véljen, szükségesnek látom, eszméimet ezen tárgy felett kifejteni. Igaz, hogy nemcsak kenyérrel él az ember; de viszont az is igaz, hogy kenyér nélkül meg sem él. Azért nem lenne czélszerü a gúnyosan kenyérkeresőknek nevezett reáltanokat köziskoláinkból kirekeszteni, vagy nagyon is szűk térre szoritani, még azon esetben sem, ha ipariskoláink elegendő számmal léteznének ; minthogy ritkán tűnik ki a gyermekben, ifjúkora beállása előtt, határozott irány vagy hajlam bizonyos életpályára, e miatt az alsóbb iskolai osztályokat szükség úgy szervezni, hogy azokban a gyermekek bármely életpályára alkalmas előismereteket szerezhessenek. Gyakran tévednek a szülők, midőn gyermekeiknek nyilatkozataiból vagy játékszereiből vélik biztosan következtethetni, hogy a gyermeknek mily élet- nemre leend hajlama : ugyanis látjuk nem egyszer, hogy a gyermeknek legkedvesebb játékszerei a puska, kard, s egyre állitja, hogy katona leend, mégis mire fölnevelkedik, semmi kedve a katonai szolgálatra ; viszont sok gyermek kiskorában papnak készül, templomot, oltárt építget, s a szülők örvendenek gyermekük ezen hajlamának, azonban nehány év múlva ugyanazon gyermek a legelhatáro- zottabb ellenszenvet mutatja az egyházi pálya iránt. Azért igen czélszerűtlen lenne, már a kis gyermekek csapatját leendő tudósok és iparosokra osztályozni. Nem válik az kárára bármely szaktudósnak is , ha az iparostanulmányok elemeivel megismerkedik, igy látjuk ugyanezen lapok f. é. 25-ik számából, hogy már a múlt században a jogosztályban taníttatott a műtan ; viszont nem veszítenek vele a leendő iparosok, ha az általuk rendesen végzett kö- zéptanodai alsóbb osztályokban a latin és görög nyelv elemeiben némi jártasságot nyernek, minthogy a reáltudományok u. m. természettan, vegytan, erőműtan stb. bármily népszerűén tárgy altassanak is, a latin és görög eredetű műszavakat teljesen nem nélkülözhetik. Azért felette meddőnek látszik azon vitatkozás, hogy a középtanodákban a humanismus vagy realismus uralkodjék-e? úgy hiszem, egyik sincsen kizárólagos uralomra hivatva, egyik se legyen szolgaságra kárhoztatva ; hanem kölcsönös ösz- szehatással legyen mindkettő az emberi nem kiművelésére és boldogitására irányozva, a mint jelenleg is szép öszhangzatban megfér mindkét irány egymás mellett iskoláinkban. Úgy de — mondják a reáltanok ellenesei — az anyagelviség, materialismus, rémitően terjed korunkban, már régen kilépett a bölcselet szükkeretü okoskodásai közül, áthatott a közéletbe : anyagiassá tette a tudományt, kivetkeztette eszményiségéből a művészetet, tág kaput nyit a hitetlenségnek, az embereket önzőkké s közömbösökké teszi minden iránt, mi jó, szent és nemes, s több effélét. Ezen szörnynek pedig utat egyengetnek a reálismeretek, tehát azoknak kell hadat üzenni. Sok igazság foglaltatik az ilyes kifakadásokban ; de a következtetés belőlök korántsem az, hogy tehát öntsük ki a gyermeket a fürdővel együtt: hanem inkább, hogy ne istentelenül tanulmányozzuk a természetet, hanem istenesen. Hogy az anyagi természetnek ismerete, s csudálatos törvényeinek fölismerése nem vezet szükségképen hitetlenségre, pan- theismusra, vagy más ilyes istentelenségre, például szolgálhat a természetbúvárok fejedelme Newton, kinek lángesze kiszámitá ez anyagi mindenség alaptörvényét, valahányszor Istennek szent neve emlitteték előtte, mindany- nyiszor áhitatosan kalapot emelt és térdet hajtott. Nem a természet tanulmányozása okozza a hitetlenség terjedését: hanem a romlott szivü emberek használják fél azt a szív hitkincsének megrablására. Nem a tudományban, hanem az azt előadó modorában szokott lenni a hiba. Vájjon magát a szervélettant hibáztassuk-e, midőn annak tanára (nem akarom megmondani ki, és hol?) az emberi agy velőt tanítványai elé veté, sfölkiálta: „íme uraim, nézzék, itt az embernek a lelke!" Vagy midőn a németországi anyagimádók nagy mestere, Vogt Károly állitja: hogy a gondolatok csak oly váladékai (vulgo excrementumai, tisztesség szólván) az agynak, mint a májé az epe, a veséé a vizelet stb. Ily modorral a legártatlanabb tant is istentelenné lehet tenni. / Epén azért nem tanácsosakét irányt egymástól szorosan elkülöníteni, minthogy az emberi elme hajlandó a túlzásra; márpedig a túlzás semmiben sem üdvös, az igazság rendesen a középen található. Maga Greguss Ágost is bevallja idézett értekezésében, hogy a humanis- musból kivetkőzött realismus szülője a materialismusnak, mig a természetet lenéző bölcselet Hegelféle meddő spe- culatiová válik. „Ezért nem akar — úgymond — az ábrándos szemlélkező semmit anyagról, az anyag buvárlá- sába mélyedt pedig semmit szellemről tudni.41 Ha korunk elismert iránya: az ipar fejlesztésére irányzott törekvésemért szoritanók ki iskoláinkból a reáltanokat? hiszen ezáltal kizárólag az anyagelvies materialisták kezébe játszanék a kenyérkereső tudományokat, s minthogy kenyérkereset nélkül csak kevesen élhetnek meg napjainkban, if- jaink kénytelenittetnének ő tőlök elfogadni a megfertőzte- tett reáltanokat. Mérsékelje tehát a humanismus szeliditő szelleme a reáltanok anyagias hidegségét: a költészet és szépművészetek tanítsák ifjúinkat a reáltanok prozaisága mellett lelkesülni a szép és nemes eszmék iránt ; mindenek fölött a vallásosság isteni melege foglalja el jó korán az ifjú szivet, hogy be ne férkőzhessék oda az önzés kö- vesitő hidege, s az önhaszonlesés szeretetlensége. Ne is féljünk attól, hogy a természet tanulmányozása ártalmára van a vallásnak s ezáltal az erkölcsnek is ; a természetisme hasonlít a virághoz, melyből a pók mérget, de a méhmé- zet szí. A kik állítják : hogy a természet ismerete hatalmas érveket szolgáltat a vallás ellen, azok nyeglék, kik sem a természetet, sem a vallást nem ismerik voltaképen. Csak a felületesség és félszeg tudomány ártalmas minden tekintetben, s igaza van a bölcs vendami Baconak : Phi- losophia obiter libata abducit a Deo ; penitus exhausta re- ducit ad ilium.“ Tekintsük kézműipart űző polgártársainkat, az öregebbek házában többnyire virágzik a vallásosság és családias erény, ezek ifjúkorukban rendszerint 4 — 6 gymna- sialis osztályt végeztek, némelyek közülök még most is a kedves Officium Rakoczyanumból imádkoznak, ezek folytonos anyagi foglalkozásuk mellett is megőrizték kedélyükben a hajdani liumanitatis scholáknak némi színezetét.; mig az ifjabb nemzedék vagy nélkülözi a korigényelte szellemi műveltséget, vagy ha vándorlása közben tapadt
