Eger - hetilap, 1863

1863-12-17 / 25. szám

195 Az erdélyi és horvát-szlavon udv. kanczelláriák költ­ségvetése a birodalmitanácsban. Midőn e két udv. kanczellária költségvetése f. hó 7. és 9-én szőnyegre került, az uralkodó szélcsendet vihar váltá fel, mely kivált az utóbbi tárgyalásnál, oly erős volt, hogy elűzve a követek érzelmeit takaró ködfelleget, igen is világosan tanusitá: mily nézet- és elvkülönbség lap­pang közöttük? Az erdélyi követek mindkét esetben szemben állot­tak egymással. Negritiu (Fekete) és Popea mindketten er­délyiek, inditványozák, hogy a görög kath. és keleti (gö­rög nem egyesült) egyház papságának és iskolatanitóinak fizetése nagyobbittassék, és hogy Balázsfalván képezde és román nemzeti jogakademia állittassék fel, vagy pedig ily nemzeti jogakademia a meglevő szebeni és kolozsvári aka­démiákba kebeleztessék. Zimmermann és Groisz követtár­saik ellen szólaltak fel, az első ellene volt ezen indítvá­nyoknak államtakarékossági szempontból ; de sokkal emelkedettebb nézetből indult ki Groisz, ki azt vitatá, hogy ily nemű kérdések az országgyűlés és az illető vallásfele­kezet jogköréhez tartoznak. A vita eredménye lön, hogy az indítványok a bizottmányhoz utasittattak. A horvát-szlavon udv. kanczelláriák költségvetése tárgyalásakor (9-én) kifejlett éles vitára, mely az illetékes­ségi kérdést ismét fölmelegité, Taschek azon inditványa szolgáltatott okot, hogy a horvátországi igazságszolgálta­tás rovatából egy 52,508 frtra rugó tétel törültessék ki. Ez inditvány mint villám hatott a kedélyekre. Somaruga báró a kormány nevében a törlés ellen emelt szót. Ily ér­telemben szólották az erdélyi követek közöl Groisz és Alduleanu; de a szász eredetű Zimmermann és Binder más nézetben valának, ők ez alkalommal nyilvánított elveik által fényesen igazolák, hogy a centralista-tábor mily buzgó hiveket bir bennök. Groisz és Alduleanu az októberi di­plomára hivatkozva, Horvátország autonómiája mellett küzdöttek, erős érvekkel bizonyítván, hogy a törvényke­zési ügyek Horvátországban az országgyűlés elé tartoz­nak. Folyó hó 11-én terjesztetett a birodalmi tanács elé az erdélyi vasút iránti tervezet és kormányjavaslat. Ez, hiszszük, nevezetes vita tárgyát fogja képezni, ha ugyan még ez évben szőnyegre kerül, mert még mindig erősen tartja magát azon hir, hogy a birodalmi tanács ülésszaka f. hó 19-én, ha nem is bezáratni, de mindenesetre el fog napoltatni. Mi a nevezett vasúti tervezet ismertetését la­punk jövő számában adandjuk. h. Rögtönbirósági hirdetmény. (Statárium.) Hogy a megyékben a veszélyeztetett közbiztonság megszilárdittassék, szigoréibb törvények alkalmaztatása mulhatlan szükséggé vált; ennélfogva Magyarország ki­rályi helytartója gróf Pál ff y Mór ő nagyméltósága, az ő es. s ap. királyi Felsége által engedélyezett jogánál fogva Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyéket, folyó évi decz. 2-án 16,072. szám alatt kelt kegyes leiratával, a rögtönbi- róság hatalmával, rablók, rabió-gyilkosok, rab­lás i-bün társak, bűnrészesek s orgazdákra nézve, az 1862. deczember 18-án 87,781. szám alatt kelt helytartósági intézvénynyel közlött rögtönbirósági szabá­lyok szoros megtartása mellett felruházni méltóztatott. nőst a rhetoricára, Erdősy Mihályt aköltészettanra,Rimanóczy Fe- renczet a IV, Ludányi Józsefet a III, Danyi Ferenczet a II, Al- mássi Józsefet az I. nyelv, osztályokra. Igazgatója S tan ez el József papnöveldéi praefectus volt (Diar. Sch. Agriens. ab A. 1757). Mi azzal tétetik közhírré, hogy Heves és K.-Szolnok t. e. vármegye, a fentebbi úton nyert rögtönbiráskodási jogával 1863. decz. 9-ik napjától kezdve élni fog: 1- ör. Rablók ellen, kik mást valamely ingó-va- gyontól, vagy személy elleni tettleges erőszakkal, vagy erőszakkali fenyegetések által jogtalanul megfosztanak, habár a tettleges erőszak, vagy azzali fenyegetések nem közvetlen a kiraboltnak, hanem más jelenlévők személye ellen voltak intézve. Erőszakkali fenyegetéseknek azon fenyegetések vé­tetnek, melyek a fenyegetettnek életére, vagy testére nézve súlyos s azonnali veszélylyel vannak összekötve ; és mi­helyt a rabló valamely ingó-vagyont a fentebb körülirt módon elvett, habár azzal valamely szándékán kivül köz­bejött akadály miatt el nem távozhatott is, vagy mihelyt a rabláskor valakinek személyén bármely tettleges erő­szakot elkövetett, habár még semmit magáévá nem tehe­tett is, a gonosztett végrehajtottnak tekintetik. 2- or. Rabló-gyilkosok ellen, kik a rablásnál valamely személyt életétől megfosztanak. 3- or. A bűntársak ellen, kik a rablást tanács­adással, utasítással szándékosan elősegítik, annak elköve­tésére eszközök szerzése, vagy akadályok elhárítása által önként segédkezet nyújtanak, s elkövetését biztositják. 4- er. Oly bűnrészesek ellen, kik rablókkal elő- legesen a rablás elkövetése után nyújtandó segély vagy nyereség s haszonbóli osztályrész iránt szövetkeznek. 5- ör. Orgazdák ellen, kik rablóktól oly tárgya­kat, melyekről tudják, vagy alaposan gyaníthatták, hogy raboltattak, átvesznek, azokat elrejtik vagy tovább adják, vagy kik rablóknak önként oltalmat szolgáltatnak, s azo­kat a nyomozó hatóság elől elrejtik, vagy elszökésüket a nélkül, hogy önmagukat vagy családjukat közvetlenül fe­nyegető veszélynek kitennék, elősegítik. Ezen gonosztevők polgári állása semmi tekintetbe nem jő, s ide értetnek egyszersmind a katonai szökevé­nyek, katonák s hadi hatóság alá tartozó más személyek is, ha az illető területen történt kihirdetés után rögtönbi- róság elé tartozó bűntettet elkövetvén, a polgári ható­ság által elfogatnak. Azok még is, kik bünbánatból magukat a hatóság­nál önként följelentve, addig tudva nem volt bűntársai­kat és orgazdáikat fölfedezik, a rögtönbiráskodás alól föl­mentetnek. Mivel pedig a rögtönitélő hatalomnak az a követke­zése, hogy a kik az előszámlált bűntényekben tapasztal- tatván, vagy a tett helyén, vagy onnét folytatott üldözés­ben megfogatnak, s gonosz tettük ellenük bebizonyittatik, bár mely rendű s sorsú emberek legyenek, az e végre ki­rendelt biróság által akasztófára Ítéltetnek, s a halá­los Ítélet rajuk, annak kihirdetése után három óra múlva, okvetlen végreh aj tátik, nem lévén helye sem fölebbvitel- nek, sem a kegyelem útjára való folyamodásnak ; annak okáért intetnek mindazok, kik gonosz indulatjuktól ösz- tönöztetve, embertársaik veszedelmére törekedni hajlan­dósággal birnak, hogy az ily hajlamukat megzabolázni iparkodván, óvakodjanak alkalmat szolgáltatni arra : hogy gonosz cselekedeteik miatt halálra kerestessenek és üldöz- tessenek. Kelt 1863-ik évi deczemberhó 9-ik napján, Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyéknek Egerben tartott tiszti kis- gy ülésükből. Simáczius Gusztáv, Földváry János, megyei első aljegyző. főispáni helytartó.

Next

/
Thumbnails
Contents