Eger - hetilap, 1863
1863-11-26 / 22. szám
170 Európa ugyanis két év óta legfontosabb nyersczik- keit, a pamutot, nem mint eddig, az egyesült amerikai államokból veszi, lianem kénytelen ebbeli szükségletét legalább egy részben más tartományokból nevezetesen Egyiptomból, Keletindiából sat. fedezni. A helyett, hogy ezért ipartermékeivel fizetne, mint előbb az amerikai pamutért, jelenleg készpénzért kell a»t megszereznie. És ha mindjárt nem issikerált ilyképen az amerikai háború okozta pamuthiányt tökéleteset? póti'lm: mégis ez évben már a beviteli többlet Európába? jelentékenyen nagyobb volt. Ugyanis 1862-ben a kilencz első hónapban nagyob- báraEgyiptomból és Indiából 11.654,699 font sterling értékű pamut szállittatott Angolországba; a jelen évnek ugyanazon szakában ezen összeg 26.861,993 lont sterlingre rúgott, mig ellenben a kivitel Indiába 11.6 millióról csak 12.6 millió font sterlingre emelkedett, következésképen ezen beviteli többlet legnagyobb részének nemes érczek, különösen ezüst által kell kiegyenlittetnie. Minthogy pedig egyátalában semmi kilátás nincs arra, hogy Amerikában a béke helyreálljon, még kevesebb arra, hogy ezen tartomány az Európának szükséges pamutot, szállíthassa, s hogy ismét, úgy lépjen fel, mint az európai ipartermékek nagymértékbeni vevője: apénzpiaczokon a nemes érczek apálya tartós, sőt mindinkább érezhető leszen. Igaz ugyan, hogy idővel Egyiptom, Keletindia stb. tartományok is az európai ipartermékek vásárlóivá lesznek, s a nyers pamutért nekik fizetett pénz ismét visszaszivárog: de mig ez bekövetkezik, addig az arany és ezüst, e két fizetési főeszköz, és a nemes érczek, melyek most Indiába küldetnek, a forgalomtól elvonatnak és a világkereskedésre el vannak veszve. Ily körülmények között az európai pénzpiacz és hitelrendszer már a közel jövőben nagy veszélynek néz elébe. Nem lehet tagadni, hogy gyakran a börzei üzérkedések is okoznak pillanatnyi félelmet a pénzvilágban; különösen olykor szándékosan is idéztetik elő áremelkedés, hogy az illetők nyeresége biztosittassék: de ez oly jelentéktelen, hogy az európai pénzhiány okai közé alig sorolható. X. A birodalmi tanács alsóházának f. hó 19. tartott ülésében a sor az egyenes-adók előterjesztésére került. A bizottmány előadása szerint az összes egyenes adó 1863. nov. 1-től 1864. decz. 31-ig, tehát 14 hónapra 127,556,427 írtra rúg. Ebből 1864. évre esik földadóba: 62,345,700 frt, — házadóba 19,885,000 frt, — keresetadóba: 5,878,200 frt, — személyes kereseti adóba: 5,193,400 frt. jövedelmi-adóba: 15,72 0093., frt— örökösödési adó (százalék) 42,600 frt. — A bizottmány ez összegek helybenhagyását, nem különben a múlt évben tett adófelrugtatásokét indítványozó. Riese Stallburg alkalmat vett magának ezúttal kiterjeszkedni arra, hogy bár a földadóból van az államnak legnagyobb jövedelme, mégis a földművelés és gazdászat érdekében hozatnak legkevesb áldozatok. Ryger a szóban levő adók helybenhagyása mellett volt ugyan, de inditványt tett az iránt, hogy a tőkepénzek is jobban adóztassanak, nincs arány — mondá — a földadó és e között; a földek katastralis jövedelmétől majdnem 25% fizettetik, mig a tőkék után csak 7%. Inditványa, melyben azt kivánta, hogy állampapírok szelvényeitől, és a betáblázott tőkéktől 10% adó fizettessék, kellő támogatásban részesült ugyan, de el nem fogadtatott. Az erdélyi követek legnagyobb része szavazás alkalmával a lengyelekkel tartott, s mig a tőkék és állampapírok után fizetendő, múlt évben 5-ről 7 per- czentre emelt adót jövőre is meghagyandónak tartotték, addig a tavaly történt adófelemelések ellen szavaztak; de kisebbségben maradván, a bizottmány javaslata lön elfogadva. Ugyanezen ülésben Baritiu inditványt tett az iránt, hogy a fejadó Erdélyben vizsgálat alá vétessék, és az adók befizetésére alkalmast» időpontok tűzessenek ki. Inditványa számos támogatásra talált. Szólották még Brosche ésLohninger; az első azt óhajtotta, hogy az adómentesség az uj építkezéstől hosszabb időre terjesztessék ki; az utóbbi pedig inditványozá: hogy a vasutak által űzött ipar- vállalatokra az adómentesség jövőre ki ne terjesztessék. Az utolsó szó e tárgyban Plener pénzügyi miniszter ur ő exjáé volt. Felelt az inditványt tevőknek; Baritiut igyekezett megnyugtatni, hogy a tejadók beszedésével Erdélyben a lehető kímélettel fognak eljárni, és hogy az ezen adó iránti javítás, ha mindjárt a többi adóreformok keresztülvitele hosszabb időt is venne igénybe, a lehető legrövidebb idő alatt foganatba fog vétetni. Lohninger indítványa folytán pedig kijelenté: hogy a vasutak által űzött iparvállalatokról biztos tudomást fog magának szerezni. Különben mindkét indítvány t. i. Baritiué — és Lohnin- geré elfogadtatott. h. Díjszabályzat a magyar földhitelintézet vidékijegyzői számára. (Vége.) frt. kr. VIII. — Ha a vidéki bizottmányi jegyző, a fél megkeresésére, vagy az intézet, avagy a vidéki bizottmány felszólítása folytán a székhelyen kívül foglaltatnék el, — napdijakat húz, és pedig azon kölcsönösszeghez képest, a melynek érdekében távoznia kell: a) 2000 frtot túl nem haladó követelés tárgyában 5 — b) ezen fölül 10,000 frtig terjedő követelés tárgyában 6 — c) 20,000 írtig terjedő követelés tárgyában. . .8 — d) 20,000 írton fölül terjedő követelés tárgyában .10 —• Jegyzetek. í. Fél-napra e dijaknak csak fele számítható. — 2. E dijaknak csak peren kívül van helyök; peres eljárásokban a bíróság által megállapítandó napidijak vagy perköltségek járnak. Figyelmeztetés. Az itt foglalt dijakon kívül a folyamodók által külön megtérítendők : a) a bélyegdijak; b) a postabér; c) a fuvar, ha a vidéki bizottmányi jegyző néma folyamodó alkalmán utazik. d) az intézet nyomtatványainak dijai. A vidéki bizottmányi jegyző, a jelen díjszabályzatban foglalt teendők tekintetében, a hozzá forduló folyamodókat, a kiknek az intézet szabályai szerint kölcsönre lehet kilátásuk, nem utasíthatja vissza. Köteles e dijakról jegyzéket vezetni, s azokról, ha a folyamodó kívánná, neki számlát kézbesíteni. Ha a siker az ő hibája miatt hiúsult meg: tartozik azt saját költségén helyrehozni. E dijak a folyamodó által, ha az eljárás az ő felszólítására történik, a jegyző kezeihez előre leteendők. Ha ellenben a felszólítás az igazgatóságtól vagy a vidéki bizottmánytól eredt: a