Eger - hetilap, 1863

1863-11-05 / 19. szám

151

lyek által az emléket megőrzik. Tánczoltak és énekeltek. Valószínűleg csak közönséges emberek voltak, mert a kaczika igen méltóságteljesen ment a piacz egy más szöglete felé, hol valami lóczafélén foglalt helyet. Aztán a legmagasabb hivatalnokok s mintegy nyolczvan más indián ültek le körülötte, s egy fiatal leány kis kalebassokban inni valót hozott. Az ital olyan volt, mint az erős bor, s kissé savanyús ; ők ezt kukoriczából készítik s ducimnak nevezik. Olyan szinti, mint a tyúkhús leves, melybe az ember egy pár tojást ütött. Midőn most inni kezdének, a kaczika egy, körülbelül hat hüvelyknyi hosszú s ujnyi vastagságú dohánydarabokkal telt csomagocskát vett elő ; a levelek össze voltak göngyölgetve, s fonallal betekerve. Ok a dohánytenyésztésre nagy gondot fordítanak, s tekercseket készítenek belőle, melyeket az egyik végén meggyujtanak ; ezek lassan egy egész napig égnek. A másikat szájukba dugják, a füstöt időről időre felszívják, egy ideig magukban tartják, s aztán szájukon vagy orrlyukaikon kifúják. Minden indiánnak voltak ilyen levéltekercsei, miket ők saját nyelvükön yupoqueteknek neveznek, Hispaniolában, Haitiban pedig tabakonak híják. Mindkét nembeli szolgák felváltva hoztak edényeket, melyek az említett vagy más itallal voltak megtöltve, mit cacaoból készítenek (chokolade). Ez utóbbiból három vagy négy kortyot ittak, s a kalebasst tovább adták, mely kézről kézre járt. E mellett folytonosan szivogatták be ama füstöt, verték a dobot, s kezükkel ütötték a taktust, miközben mások énekeltek. így maradtak együtt éjfélig s legtöbben közölök részegen hevertek ott. A mámor igen különböző módon nyilvánult. Némelyek olyanok voltak, mint a halottak, s nem mozdultak, mások jajgattak s kiáltoztak, ismét mások szökdöstek s ugráltak. Midőn ily állapotban voltak, jöttek az asszonyok, s a férfiakat haza vitték. Némelyek délig aludtak, mások estig is. A ki magát igy le nem iszsza, az a többiektől megvettetik s rósz liarczosnak tekintetik." K. K.

Vegyes hírek.

f (Halottak napját,) a kegyelet, a szív ezen ünnepét; városunk összes lakossága sietett megünnepelni. A temető még mindig azon hely, mely mindenkit érdekel, mely érzelmeinket önkéntelenül is fölébreszti, s ellenállhatlanul magával ragadja, hogy elhunyt szeretteink, kedveseinkről megemlékezzünk, hogy jö- vönkre gondoljunk. Megható látvány halottak estéjén a megkoszorúzott sirhantok ünnepélyes kivilágítása; melyek azonban szebben ragyognak a szemekben rezgő kegyelet- könycseppeitől, mint a rajtok elhelyezett lámpák fényétől. Itt egy kesergő anya kereste föl gyermeke sírját, amott egy elhagyott árva térdelt a halmon, mely szülői hamvait takarja. Oh mily jól esett szivüknek, hogy övéik mellett lehettek, sírjaik felett könyezhettek ! Ez évben a körmenet a fájdalmas, vagy az úgynevezett szalóki temetőbe vezettetett, kisérve roppant nagy sokaságtól. Az idő igen kedvezett. Jelenvolt e körmeneten érsek ö nagyméltósága is, ki másnap személyesen végzé az istenitiszteletet.

f (Nemes tett.) Bartakovics Béla, érsek ő nagyméltósága, f. hó 2-án 200 forintot adott át a helybeli plébános urnák a városi háziszegények segedelmezésére.

0 (Halálozás.) Tegnap végezte be földi pályáját városunkban Begovcsevich László, egri főmegyei áldozópap, hittudor és diós-győri plébános, életének 30-ik, áldozárságának 7-dik évében. Több idő óta sulyosodó mellbetegségében a szülői és testvéri karok közt keresett enyhületet, s a halál angyala innen szólította ki a müveit lelkű s szelíd jellemű egyházi férfiút. Emberileg szólva, veszteségnek mondanék az ily kiképzett, példás erényességü s az egyház ügyeinek gyámolitására hivatott egyéniség halálát : de épen az ilyeneknek, sőt a legerősebb oszlopoknak kidőlte emlékeztet élénken arra, hogy nem az emberek

gyámolitják az egyházat, hanem az egyház az embereket. A boldogult, kinek épen az egyház középpontjánál, Rómában volt alkalma, több évig tanulmányozni a vigasztaló igazságot, — a jobb világba hivó szózatot azon csendes resignatióval és készséggel követte, mely a szülői keservnek, a testvéri fájdalomnak s a baráti részvétnek szintoly vigasztaló, mint biztos enyhitője. — Holnap, nov. 6. délelőtt az úgynevezett szalóki temetőben, a kápolnában tartandó engesztelő áldozat bemutatása mellett fognak a boldogult hamvai azon nyugalomra tétetni, mely után a keresztény remény az örök világosság fényességét bizalomteljesen várja.

— („A magyar nemzetszaporátlanságának okai.") Ily czimü munka küldetett be szerkesztőségünkhöz. Irta Ocsváry Ede orvos és szülész, a m. természettudományi társulat rendes tagja. Szerző e müvében nemzetünk szaporátlansá- gának okait orvostudományi szempontból fejtegeti, azokat anyagiak és szellemiekre osztván. A könyv Ungvárott jelent meg. Ara 1 frt.

— (Verekedés). Ostoroson f. hó 1-én, mely nap ott búcsú volt, két testvér összekoczczanván, az ifjabbik bátyját annyira összeszurkálta, hogy életéhez kevés remény van. Sajnos, hogy népünk mulatni nem tud a nélkül, hogy ily szomorú következménye ne lenne. Szigorú eljárás a tettesek iránt, üdvös gátul szolgálhatna.

f (Nagy vállalkozás.) Miksa főherczegnek mintegy 40 ezer úriember tett különféle országokból ajánlatot, hogy készek vele uj hazájába kivándorolni.

— (Harsányból) Írják lapunknak, hogy az ottani rom. kath. plébános Pankovics József múlt hó 31-én meghalt.

— (Müveit styl.) A „Hermanstadter Zeitung" czimü szebeni újság közelebb a „Korunk" és a „Kol. Közlöny" ellen polemizálván, ez utóbbinak egy nyilatkozatára többek közt azt mondja, bogy az „oly elbizottság, melyet merő szamárságnak (Eseli) kénytelen nyilvánitani." Be fáin ember az a sógor- újság ! Pompás lópokrócz válnék belőle.

— (Egy egri mészáros a marhahús árát) 14 krról 12 re szállította le, minek az lett a következménye, hogy a többi mészárosok is jónak látták a példát követni. Budán pedig, ha igaz, 4 kron is lehet egy font jó húst kapni. Ugyanis pesti lapok szerint, egy váczi mészáros egy budai ismerősének húst küldözgetett, hogy azt a budai szegények-háza előtt 12 kron árulja. Sok vevője akadt, s rövid idő alatt bárom hasonló vállalat támadt körűié, hol szintén 12 kron mérték a hús fontját. Erre a váczi mészáros barátja 11 kron kezdte árulni, s azon utasítást vévé, hogy mindaddig folytassa az árleszállítást, mig utánzója akad ; — igy történt állítólag, hogy a budai országut-kiilvárosban a jó hús fontját már 4 krjával mérték volna. Tanulságos történet, ha igaz.

— (Két millió ezüsttallér) érkezett a múlt héten Hamburgból Bécsbe az északi vasúti vonaton — Rotschild báró számára. „Mit ér? gondolják magukban t. olvasóink: nem jut abból nekünk." Nekünk se. Szolgáljon ez hathatós vigasztalásul.

f (Kéj utazás Afrikába.) Bécsben átél folytán kéj- utazást terveznek Egyiptomba. Triesztből indulván hajón, Alexandriában lenne a kiszállás s a suezi csatornamunkálatok, a Vöröstenger, a Mózes-források, Kairó, a pyramisok, Ain-Musa, Theba, a Nil s annak vizvezetései sat. a terv szerint mind útba esnének. Ez utazás, ha létrejő, kétségkívül igen érdekes lesz, s a vállalkozók szigorú telünk elől megszökhetnek ; azonban az európai kényelemről természetesen le kell mondaniok.

f (Bajza Jenő, tehetséges fiatal iró) a múlt héten 3 napi betegség után elhunyt. Benne a magyar irodalom egyik legszebb reményét vesztette el.

f (K o r a tél.) Az ungvári „Felvidék" Írja, hogy nehány nap óta náluk oly hideg jár, hogy a tavak és mocsárok tökéletesen befagytak. Berezna felé a hegyek hóval boritvák.