Eger - hetilap, 1863
1863-10-29 / 18. szám
142 röl, hogy Amerikában történt volna, a folyó évi hírlapok emlékeztek, s mely átalános figyelmet gerjesztett. A lebkövek nagyságát illetőleg, 1751-ben zágrábme- gyei Hradzsma községében egy 71 fontnyi súlyú meteorkő esett. Az 1814. évben magyarországi Lénártó község határán megtalált meteorkő súlya 194 fontot tett. Egy Szibériában talált és Pal- la s tói leirt lebkőtömeg 14 mázsát nyomott és Mexikóban oly lebköveket találtak, melyek súlya 300 —400 mázsára ment. A leesett köveket gyakran egészen forrónak találták ; sőt hogy egészen puha állapotban is érkezhetnek a földre, azt azon benyomásokról lebet megismerni, melyeket az általuk érintett testek a lebkő külső kérgén sokszor hátrahagynak. Meg lehet t. i. a lebköveken a feketés vagy egészen fekete, salaknemü kérget a belsőtől különböztetni. A kéreg vastagsága y4 vonalt ritkán halad túl s vegyileg a belső tömegtől nem különbözik. Többnyire kevéssé fényes, némely kőnél szurok- nemű vagy fémileg csillámló. Olykor oly kemény, hogy szikrát ad. A lebkövek belseje gyakran többféle ásványból áll. B e r z e lius a lebköveket két osztályba rendezi. Az első az által tűnik ki, hogy benne a termékvas hiányzik, holott a m á- sodik osztályú köveken a termékvas vagyszét van szórva a tömegben, vagy a föalkatrészét képezi. A földnemü alkatrészek többféle ásványból állnak, oli- vinböl és keserű-, meg mészföldböl, vas-, cselélecsböl, agyagföld- böl, hamélegből és szikből vegyült kovarczokból,továbbá ónéleg- gel vegyült festenyvasköből, delej és kénvasból. A termékvas ként, vilanyt, szenet, kesrenyt, cselenyt, álanyt, kékenyt, ónt és rezet tartalmaz. Megcsiszoltatván a lebvas s ritkított légsavval bebintetvén, felületén sajátszerü rajzok keletkeznek, melyeket legelőször Widmanstedten ur állított elő a zágrábi lebvason. A lebkövek eredetére nézve többen azon véleményhez ragaszkodtak, miként a tűzgolyók és lebkövek a föld tűzhányó hegyeinek kivetményei; de e nézet alaptalanságának bebizonyítására elegendő arra figyelmeztetni, miként a föld tűzhányó hegyei képtelenek, a kivetett tömegeknek oly nagy sebességet kölcsönözni, milyent a tűzgolyók és lebkövek mozgásán észreveszünk, s mely a bolygókéhoz hasonló. Peters tudor, az Aetna eruptióinak egyik legpontosabb vizsgálója, az e tűzhányótól kivetett tömegek legnagyobb sebességéül csak 1,250 lábat talált egy-egy másodperczben, a Teneriffa szigetén levő Pik tűzhányó által kilökött tömegek legnagyobb sebessége csak 3,000 lábra ment másodperczenkint. Mennyire áll pedig ! e sebesség a perczenkint 4—9 mérföldnyire menő azon sebességtől, melyet a tűzgolyóknál, és lebköveknél tapasztalunk! Egy másik pártja a tudósoknak a holdról akarta származtatni a lebköveket, s e vélemény azon okból nyert nagy kiterjedést, mivel azt Laplace, a leghíresebb franczia csillagász és mennyiségtanász is támogatta. Nyomozandó volt tehát, ha vájjon lehetséges e, hogy szilárd tömegek annyira távozhatnak a holdtól, hogy a földre eshetnek. A lehetséget, a nyomozások alapján, épen nem lehet tagadni. Mert a föld sokkal nagyobb tömeggel s ennélfogva nagyobb vonzerővel is bir, mint ahold; a mellett a holdnak légköre nincsen, úgy hogy tehát a holdfelületröl függélyesen felhányt testek a légkör ellentállása által épen nem, ahold vonzereje által pedig sokkal kevésbbé akadályoztatnak, mtnt azon testek, melyek a föld felületéről földo- báltatnak. Laplace számadása szerint egy test, mely oly erővel hányatik fölfelé a holdfelületről, hogy sebessége másodperczenkint 7,771 lábnyira megy, már eléri azon határt, hol a föld vonzereje a holdét egyensúlyozza ; úgy hogy egy kissé nagyobb erővel a holdról felhányt kő, olyan például, melynek sebessége másodperczenkint 8,000 lábat tesz, már azon említett határt túlhaladja, s a föld vonzerejének engedvén, felületére leesik. Ebben semmi lehetetlenség nem rejlik ugyan, de mégis el kell e véleményt is vetni, miután az, hogy egy kő mindazon feltételek alatt hányattassék ki a holdból, melyeknek elkerülhetlenül össze kell vágniok, bogy e kő csakugyan a földre essék, oly valószínűtlen, hogy annak beállása alig egy esetben gondolható s valósítható. De miután a mellett, hogy a tűzgolyók és lebkövek földöntúli eredetűek, még más körülmény is t. i. az küzd, hogy a lebkö- vekben találtató vas mindig termékvas, milyent e földön, a meteorköveket kivéve, sehol nem találunk, minthogy a földön a vas a levegőnek és víznek élenyével a rozsda név alatt ismeretes éleggé egyesül ; s miután a lebkövek és tűzgolyók sebessége is a bolygókéval egyenlő ; nem marad egyéb védhető vélemény, mint az: hogy a tűzgolyók és lebkövek apró világ- testek,melyek épen úgy, mint a hullócsillagok, bolygói sebességgel s a vonzás törvényeit követvén, kúpszeletalaku pályákban a nap körül keringenek. Ha ezen tömegek a föld közelébejönek, ettől maga felé vonzatnak, légkörünk határára érkezvén, világitni kezdenek, s azután fekete, csillámló kéreggel bevont könemü s fel- heviilt töredékeket — a lebköveket — hullatják a földre. A legújabb észleleteken s a tudomány mostani előrehaladott állapotján alapuló ezen nézete a jelenkor természetbúvárainak, mely szerint h u 11 ó c s il 1 a g o k, tűzgolyók és meteorkövek azon egy osztályba való testek, t. i. valódi világtestek s a hullócsillag nem egyéb, mint egy a föld mellett elrepülő lebkőtömeg, a lebkő pedig nem más, mint egy hullócsillagnak földre hullatott töredéke: ezen a tudomány legújabb nyomozásaival teljesen megegyező és összevágó állítás már az őskorban is sejtetett némely akkori tudós által. Plutarch például Lysander életleirásában hasonlót állít ; apolloniaiDio- genes pedig egyenesen mondja: miként a látható csillagokon kívül, még számos láthatatlan is kering a föld körül, melyek épen homályosságuk s innen következő láthatlanságuk miatt csillagzatokba nem foglalhatók ; ezek közül pedig gyakran egyik-másik a földre hull le, mint például az Aegos-Potamosnál leesett kő. Mi egyébiránt a formaképzö erő, mi ezen tüneményekben a vegyfolyam, ha vájjon a lebkő sűrű tömegét képező részecskék eredetileg páraszerüleg egymástól távol esnek-e, mint az üstökösöknél tapasztalhatjuk, s csak akkor húzódnak a lángoló tűzgolyón belül össze, midőn számunkra világitni kezdenek ; hogy mi történik a fekete felhőben, melyben perczek hosszán mennydörög, mielőtt a lebkövek hullanak ; végre hogy a kisebb hullócsillagokból is esik-e valóban le valami szilárd tömeg, vagy csak vas- és álanytartalmu lebpor: mindez még nagy homályba van burkolva, minderről mit sem tudunk még, valamint arról sem, hogy mi módon kezdenek világitni s meggyűlni a tömegek, miután ez oly magasságban történik, hol a lég ritkasága miatt, már majdnem semmi éleny sem létezik. Ismerjük a térileg megmértet, a hullócsillagok, tűzgolyók és lebkövek iszonyú, csodálatos, egészen bolygószerü sebességét, ismerjük az átalánost s ezen átalános- ban a tünemények egyféleségét: de az eredtetö, világegyetemi eljárást, a megváltoztatások egymásra következését nem ismerjük s nem magyarázhatjuk meg. De ez ne zavarjon minket. Ki mindent vél értelmezhetni, az rendesen a kérdéseket sem ismeri helyesen, melyek megfejten- dök és gyakorta mit sem tud alaposan megmagyarázni. Itt csak észleletekre vagyunk utasítva, arra, hogy a jövő nemzedékek számára adatokat gyüjtsünk, mint gyűjtött a hajdankor 'számunkra. A természettudományok nem elöleges okoskodások, hanem egyedül gondosan intézett észleletek, s a hol lehet, kísérletek alapján haladnak s haladhatnak előre; s azért fárasztám én a t. közönség türelmét hosszú czikkem által, hogy hazám kezdő, fiatal tudósait ez érdekes tárgyra figyelmeztessem, észleletekre indítsam, adatok gyűjtésére serkentsem.
