Eger - hetilap, 1863
1863-10-29 / 18. szám
138 adományozni. Ki kell emelnünk a társulat bőkezű elnökének nemes tettét is, ki az egyl. épület mellékrészét csinos szállodává alakittatá, s saját költségén négy ágygyal föl- szerelteté. Jótevőleg egészíti ki ez a szépirányu intézetet. Úgy szintén Stipula József apát-kanonok ur 2 aranynyal, Lengyel Miklós prépost-kanonok ur 10 tallérral, Koval- csik József ur 5 írttal, Jentsch G. 5 frt. Kocsis József, maklár-külvárosi tanitó 3 frt, Csontos Ágost. 2, neje 1, és Gulyás J. 4, Fridvalszky Á. 5 írttal segélyzék ez évben a társulatot. Ezek után tekintsük meg e kis tárlatot, mely téren az egyletet ez évben is szives részvéttel üdvözöljük. Ösz- szesen 83 kézmü, 21 mestex*ség 50 kiállitóval van benne képviselve. Tavaly 22 mesterség vett részt a rögtönzött, de csinosan sikerült kiállításban, és 78 kézmíívet ugyanannyi iparos állitott ki. A kézmüvek száma tehát az idén 5-el több. de a kiállitók részéről kevesebb részvét s tevékenység mutatkozott, mert számuk tetemesen csökkent. E gátló okot kitudni igen jó lenne, hogy elhárításával az egylet e téren is óhajtott lendületet nyerne.. . E kiállított müvek felett majd egy választmány fog Ítéletet mondani, s a jutalomra méltókat kijelölni. Ennek körébe vágni nem akarunk, midőn kimondjuk, hogy mi legfeltűnőbbnek találtuk Andrástsik József ajtó-zárát, melynél csak azt sajnáljuk, hogy nem egri lakatos műve, hanem Nyíregyházán készült. P o p o v i c s László diszasztala remekbe készült, de nevét meg is érdemli; szintén jelesnek mondhatjuk G o mb e r t József rostás gőzmalmi szitáját és Kovács J. szűcs hímzett képét, melyek ugyanannyi bizonyítványok szakképzettségökről stb. Berekesztjük sorainkat annak ismertetésével, mit tavaly ily alkalommal mondottunk: „Óhajtjuk, hogy e kezdet jövő évben nagyobb terjemben folytattassék ; hogy mit most csak az egylet tagjai tettek, abban jövőre városunk minden iparosa cselekvő részt vegyen. így módot nyerendnek, magukat műveik által kitüntetni, a városiaknak pedig alkalom nyilik, az ügyesebb iparosokat megismerni s őket elismerésük s megrendeléseik által jutalmazni. * Az erdélyi követek Becsben. Figyelmünk a 26-at egész a birodalmi székvárosig követte. Megállapodjunk-e itt? avagy benézzünk-e kissé, hogy t. olvasóink előtt röviden elmondhassuk, mik ott történnek? Mi ez utolsóra szavazunk, annál is inkább, mert a drámának, mely minket is oly közel érdekel, további fejleményei ott bontakoznak ki. Okt. 20-ika nagy nap volt a Schottenthor előtti házban ! Már reggel minden zuga megtelt kiváncsi hallgatókkal, a miniszterek közöl csak az egy Wickenburg hiányzott, megjelent Nádasdy gr. is, az erdélyi kanczellár, kinek a „M. Post“ előtt hosszú, járásközben ide-oda lóggó karjai és fekete keretbe foglalt olvasóüvege tűntek fel; egyébiránt a gróf nem magyar ruhában, — mint várták — hanem fekete frakkban jelent meg. Az erdélyi férfiak, kiken a bécsi lapok az ős német typust annyira bámulják, a jobb oldalon foglaltak helyet; gyanús helyek ezek, mert előbb azokról csípős ellenzéki szellet fuvallott , azonban az erdélyieket eddigi viselt dolgaik után jobb embereknek ismerik, mint hogy a miniszteri padokon miattok aggodalom kelhetett volna. A „Wanderer11 pontosan előszámlálja: „hogy a 26 közöl 19 államhivatalnok, 5 pap, 1 ügyvéd, s 1 iparos. Ezután megemliti, hogy a teljes reichsrath tagjai közöl még 85 magyarországi, 9 horvát-szloven, 20 velenczei s igy ösz- szesen 114 követ hiányzik. Ha a visszalépett 11 cseh is ide soroltatik, 125 deficit üti ki magát. De azért a centralista lapok fennen kürtölik: „hogy a birodalmi tanács formailag teljes és igy illetékes, noha lényegileg annak nem is lehet mondani... Az erdélyi követek megjelenésének Bécsben tehát nemcsak az a súlya van : hogy Erdély ez által a magyar programmtól elállván, ez vesztett, hanem az : hogy számuk a kisebb tanácsból teljest csinált, melynél fogva ez egész jogkörét elfoglalhatja.. De menjünk a dologra. 11 órakor az elnök megjelenvén, szemei az uj tagokra fordultak, kiket szépen üdvözölt s különösen kiemelte: „hogy az erdélyi férfiak beléptével győzelmét ülik azon eszmének, melyet a császár a birodalmi alkotmányban szóval és tényben valósított, ezen győzelem teljes, mert most az osztrák képviselet már egész jogát, mely az alkotmányban kijelölve van, gyakorolhatja.. Ez kifelé, igaz, csak egy része a győzelemnek, de oda is hatni fog önök hatalmas belépési ténye, és a mi ma még nincs, hol- ,nap megjövend; mert jőnie kell11 s at. Ez ugyan nem érv, de szépen hangzik... E beszédet az eskületétel követte, az esküforma a három országos nyelven olvastatott fel, a magyar szöveget csak Eranosz esp. solo hangoz- tatá... Az erdélyiek nevében, az elnöki beszédre Schmidt K. szász gr. felelt. Többek közt mondá: „az erdélyi országgyűlés örömmel megragadta az alkalmat, az októberi és februári államtörvények mellett nyilatkozni, s elhatározta az ország törvénykönyvébe szó szerint beiktatni, és az országgyűlésen egyetlen egy szó sem emelkedett a birodalmi tanácsba való küldetés ellen, valamint hogy a követek megválasztása a legnagyobb készséggel eszközöltetett.11... Utána az erdélyiek tiszteletére ünnepélyes lakoma volt tervezve, de biz az ezúttal elmaradt. De mindez csak a dolog czifrájához tartozik. Első alkalom az erdélyi szász s román követeknek magukat kitüntetni, a következő ülésben nyílott. A pénzügyi javaslat jött e nap szőnyegre, melyben a miniszter, Plener ur magát a reichsrath által fölhatalmaz- tatni akarta, hogy a fölemelt adókat nov. és deczem- berben is szedhesse. A pénzügyi bizottság, mely okt. 17-én tartott ülésében e javaslatot tárgyalta, "nemcsak a fölemelt adók szedésére, hanem az összes adók behajtására is engedéket szavazott a kormánynak. Plener ur erre azt mondotta : „nincs szükség e nagy kegyességre, mert a többi (már megvolt) adókat az alkotmány 10. § szerint, a reichsrathi engedély nélkül is szedhetni, csak abba egyezzenek bele: hogy a fölemelt adókat szedethesse.11 De a bizottság erőnek erejével többet akart adni, mint ő kért : ő pedig e többet semmikép sem acceptálta. Szavazásra kerülvén a dolog, 15 szavazat 7 ellenében a pénzügyminisztert leszavazta. Ez történt a bizottsági ülésben s a lapok előre kürtölték a miniszterek vereségét a reichsrath házában is ! Azonban ez máskép ütött ki ; bár G i s k r a s mások erős szót emeltek a ház adómegajánlási joga mellett; de Schmerling ur szólt s körötte rögtön tömbültek a rokonelemek, az erdélyiek is hozzá csatlakoztak és a miniszteri javaslat roppant többséggel győzött. íme az erdélyi követek és az általuk teljes reichsrath első törvényhozó föllépte és tette! E tett a népképviselet adómegajánlási jogát megdöntötte ott. „E szavazat — mondja a „W—r£1 — az adómegajánlási jogot csak az uj adók behozatalára szorítván, oly előzményt állitott fel, mely lehetővé teszi a budget nélküli kormányzást.11 E tett által a centralisták irányunkban egy érvet
