Eger - hetilap, 1863
1863-10-22 / 17. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési díj: Egész évre ... 5 ft — kr félévre . . . . 2,, 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 12 kr. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki ly c eumi nyomda ir o d áj a, — deutsch Gotlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyv- kereskedése , — és minden cs. kir. postahivatal. Hirdetésekért fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely után 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. I. évi folyam. 17. szám. Oktober 22-cn, 1863. Az „EGER“-re előfizetéseket folyvást elfogad félévre .............................2 fit 50 kr. év negyedre.........................1 „ 30 „ a kiadó-hivatal. A jövő kor elrejtett kincse honunk földrétegeiben. III. (Vége.) Eddig a kőszenet csak úgy tekintettük, mint honi gyáriparunk hatalmas éltetőjét; azonban ha valósuland- nak Armstrong aggodalmai, úgy olcsó áron kiállított fekete szenünk hatalmas kiviteli czikké válhatik. Ne mosolyogjon senki gyakorlatiatlannak látszó nézetünkön, ha az oly olcsó anyagot, mint a kőszén, hazánkat gazdagítandó kiviteli czikknek tekintjük, még pedig oly távol vidékre szállitandót, mint Albion ködös partjai; — mert a közlekedési eszközök már is oly tökélyre fejlődtek, hogy a távolság tekintetbe sem jő ott, hol az olcsóbb ár legyőzi a többi előnyöket. Hogy pedig ez nem ábránd, egy igen közeleső példa mutatja. Ki hitte volna, hogy a nagy Szé- chenyink szavai szerint önzsirjába fuladozó hazánkban az amerikai szalonna versenytársa lehessen valaha a debre- czeni és szalontai szalonnának? — pedig valóban megtörtént ! nemcsak Pesten 6 forinttal olcsóbban áruitatott az amerikai szalonnának mázsája a honinál; hanem még szerény egri piaczunkon is megjelent a félelmes versenytárs, 4 garassal olcsóbban kínálván itczéjét a zsírnak, s az egri kofákat annyira elrémitette, hogy azon nevetséges koholmányhoz kénytelenittettek folyamodni a vevők visszariasz- tására, hogy ezen importált zsir oly sertésekből került, melyek emberi holttesteken híztak. Midőn ezen tény tudomásomra jött, lehetetlen volt, nevetve föl nem kiáltanom: „et omnia fient, fieri quae posse negabam!“ Nem kételkedhetünk tehá,t áldott hazánk földrétegében rejlő kincsünknek — a fekete gyémántnak — roppant értékén, és nagyszerű jövőjén ; csakhogy eddig többnyire azon körülmény hangolta le a kőszéntelepekkel biró földtulajdonosokat, hogy a kutatás helyén többnyire barnaszén mutatkozott; azonban nem oly értéktelen a barnaszén sem, mint ezt a speculans vállalkozók állitgatják, és bővebb kutatás sok helyen megmutatta, hogy a barna kőszénréteg alatt, egy-két földréteg közbejötté után, többnyire jófajta fekete szén mutatkozott, minthogy a fekete szén régibb, a barnaszén pedig újabb képződés, és gyakran egyik a másikba átmegy. Azonban hány vidéke van eddig honunknak szakértőleg felkutatva? — valóban kevés, s már is mily sok jövedelmező fekete kőszéntelep van művelés alatt; és a csak nehány év előtt felkutatott salgó- tarján-vidéki, melynek részvényesei előbb sz. Istvánról czimzett társulatba alakultak, legújabban pedig a pest-lo- sonczi vasuttársulatba beolvadtak, már is mily nagyszerű pénzmozgalmat idézett elő! A kőszéntermelés gyors emelkedése lehetetlenné teszi, hogy pontos számokban kimutathassuk az évenkint honunkban kiásott termény mennyiségét, dr. Kautz Gyula például az egész osztrák birodalomban egy év alatt nyert koszén mennyiségét 20 — 25 millió mázsára teszi, s ennek értékét 3 millió forintra becsüli; Prasch pedig a birodalom évi kőszéntermelését 231/2 millió mázsára teszi, s ebből Magyarországra, a Bánságot is hozzávéve, közel 2 miliő mázsát számit. Azonban bizonyos, hogy ezen adatokat, melyek 6 — 7 évvel ezelőtt szereztették, a mostani termelés legalább is kétszeresen felülmúlja; és ki gyaníthatja, hogy 10 év múlva hányszorosan fogja túlhaladni? minthogy az ipar emelkedése korunkban eddig is mértani arányokat mutat. Boldog tehát azon vidék, melynek lakói bizonyosak arról, hogy lábaikkal ily becses kincs felett taposnak. De a magyar sikfóld lakói fájdalmas főrázással mondhatják: hogy csekély vigasztalás ez reánk nézve, minthogy mi ezen kincstől, mely a hegyek gyomrában rejlik, távol estünk, pedig épen mi alföldiek szenvedtünk legtöbbet a szárazság csapásai által, épen mi veszítettük el törzsva?*'• ÓCSJkS.Kön.x-C
