Eger - hetilap, 1863

1863-10-15 / 16. szám

122

tett egész Angol- és Skótországban. Ugyanis a társulat tudós elnöke, Sir William Armstrong kitűnő mérnök, s a nevéről elnevezett ágyúk feltalálója, értekezést tartott a kőszénről, mint Anglia hatalmának és gazdagságának forrásáról ; s miután értekezése elején, honnan fennebbi idézetünket vettük, kimutatta, hogy a kőszén elsőrendű életszükség Anglia lakóira nézve, azon kérdést veti fel : hogy meddig fog Britanniának ezen földalatti kincse még eltartani? — Sir William Armstrong teljesen át van hatva ezen életkérdés fontosságától, midőn azt ily ünnepélyes szavakba öltözteti: „Meddig fog tartani gazdag hazámnak ereje és nagysága a jelen körülmények mérve szerint Ítélve?" — s erre felelve folytatja: „Jeles költőnk Tennyson minket minden időkor örököseinek nevez ; azonban mi voltaképen hasonlítunk oly tékozló örököshöz, ki véletlenül nagy kincsbe botlott, és azt elpazarolja, mintha az kimerithetlen lenne ; pedig úgy áll a dolog, hogy kincsünk távolról sem kimerithetlen." A szónok fejtegetése szerint „A kőszéntelepek terjedelmét Angolországban meglehetős pontossággal 80,000 millió tonnára lehet tenni, és ha az évi fogyasztás a mostanihoz hasonló magas fokon marad — nem is említve annak emelkedését — úgy ezen földalatti kincs 200 évnél előbb kimerül end. Hogyha pedig a fogyasztásnak emelkedése a mostam növekedő arányban fog fokozódni, mit minden valószinííséggel föltehetünk, úgy a kőszéntelepek teljes kimerülése egy század eltelte előtt be fog állani. Ezen valószínűség a kérdést mostani nemzedékünk lelkiismeretügyévéalakitja; s ami több, a kőszénnek ezen rettegett kimerülése annak árát oly magasságra emelendi, hogy a gyáros, kit gőzgépei szolgálnak, nem versenyezi) etend többé árban a külföldi gyártmányokkal, és sok háztartás Anglia faszegény vidékein tüzelő anyagának beszerzését lehetetlennek találandja. Igaz ugyan, hogy már akkor korunk emberei nem földi tűz melegénél fognak fütközni , és nem fognak a szén- piacz árai és a széntelepek actiáinak állása után aggódva tudakozódni ;dea következő nemzedéknek joga van, közvetlen elődei gondosságára számi- tan i. “

II.

Kérdezhetné az előadottak után egynémely : mi vigasztaló van abban reánk nézve, ha Angolország kőszénben! gazdagsága csökken, s ezáltal világhatalmi állása alábbszáll? — felelem: sok, igen sok! —Midőn honunk legdúsabb ásványterménye, a vas, alig bir az angol gyártmányokkal versenyezni, midőn gyáriparunk nem bir a külföldi concurrentiával szemben erős lábra állani, úgy hiszem, igen természetes következtetés azon föltétel, hogy a mennyiben a világ leghatalmasabb államának productiv ereje fogy, annyival szabadabb tér nyilik az e tekintetben hátrább álló államok iparának fejlődésére. Ne tegyük azon szokott ellenvetést, hogy hazánk a természettől kiválólag földmivelésre van utalva, s hogy csak az őstermelés teszi egyedüli gazdagságát ; ez csak a féligmult kor szentesített rögeszméje ! jelenkorunk mindinkább kezdi átlátni, hogy a nemzetgazdászatnak három főtényezője : a termőerő, a munkaerő, és az üzleti tőke ; ezek, mintegy tökéletes gépnek mindannyi kerekei, egymásba vágnak, s előre hajtják egymást. A tényezők két elseje nagy mértékben létezik honunk földében, és népében : a harmadik -- a tőkepénz — sem fog ott hiányozni, hol a két első bőségben kínálkozik, mert ez, mint a vándormadár, oda költözik, hol bővebb táplálékot talál.

Sokan azt vélik, hogy a gyáripar csak oly ponton fejlődhetik ki, hol az őstermény helyben nagy mértékben nyeretik ; azonban a tapasztalás arra tanit, hogy a gyáripar inkább ott virágzik fel, hol a munkaerő, kivált a gépek hajtására szükséges viz és kőszén, bőségben találtatik. Például szolgál erre azon két virágzó vasgyár, melyek Egerhez közel létezvén, előttünk eléggé ismeretesek, értem a diósgyőri és ózdi vashámorokat. Bár a vasércz egyik helyen sem ásatik, hanem távolabb vidékekről, leginkább Grömörmegyéből, eléggé rósz utakon és szegényes palócz szekereken nagy költséggel fuvaroztatik, mégis mindkettő a borsodi hegyek között állította fel gyártelepét ; és vájjon mi oknál fogva ? — azért mert Diósgyőrött a hatalmas tóvá alakított hegyi patakok esése, Ozdon pedig a környékén ásott jóféle fekete kőszén a munkaerőt jutányossá teszi.

A kőszénásás honunkban eddigelé még csekély terjedelmű, de hiszen alig telt el még 40 óv, hogy az első gőzkazán honunkban füstölni kezdett, és már is mily rövid idő alatt, egy félszázad eltelte előtt, hangyaszapora- sággal elterjedtek ezen füstöt okádó szörnyetegek hazánk minden vidékén !

Tekintsük a gőzhajók és vasúti mozdonyok ezreit, a vasgyárakat, gőzmalmokat, szeszpárolókat, a mindinkább terjedő gáz- és fotogénvilágitást, a cséplő- s egyéb gaz- dászati mozdonyokat, meg kell vallanunk, hogy a gőz ereje nálunk már is nagyszerű hatalomra fejlődött! pedig a szorosabb értelemben vett fonó, szövő és egyéb kézműi gyáripar még nem lépett ki gyermekkorából ; de minden jelenség oda mutat, hogy a legközelebbi jövő azt is roppant arányban fogja fejleszteni.

Hogy sok gondolkozó honfi a gyáripar jövő fejlődésének nem nagyon örvend, mert retteg a proletariátus rémeitől, ezen nem csodálkozunk. Hanem mit tehetünk ellenében ! a jelenkor iparos-irányát visszafelé nem mozdíthatjuk, ha gátat akarnánk emelni a kor rohanó árja ellenében, ez által csak végelszegényedésünket idéznők elő. Minden átalakulási kornak megvannak vajúdó fájdalmai ; azonban a felebaráti szeretetből kifolyó társadalmi intézmények ezeken sokat enyhíthetnek.

(Vége köv.)

Az erdélyi ügyek

Folyó hó 1 — 10-ig a legfontosabb pontra jutottak : értjük a birodalmi tanácsba küldendő követek egyhangú megválasztását. Még azon kevés szónok is, kik a bizott- mányi javaslat ellen Íratták be magukat — Obert, Vitt- stock, Schnell — a mellett szóltak, hogy a követküldés foganatosittassék ; de egy feliratba szövessék be azon alkot- mányszerü jog megóvása, hogy a birodalmi tanácsba történendő választások törvényhozás utján szabályoztassa- nak; ily értelemben nyilatkozott Fogarassy püspök is.

Midőn még kétes vala : fog-e a jelenlegi országgyűlés a birodalmi tanácsba követeket választani? a bécsi centralista lapok gondosan kezdették szellőztetni a kérdést: hogy a jelen országgyűlés csupán alkotmányozó, s igy a választás szorosan nem is tartozhatik hatásköréhez. De mennyire és miként változának a viszonyok ? Az ország- gyűlés még ezen igen alapos okot is egyszerűen mellőzte a tárgyalásoknál, s egyedül Vajda László román képviselő adott kifejezést azon nézetnek, hogy az országgyűlés alkotmányozó lévén, csak a módot kell vala meghatároz-