Eger - hetilap, 1863
1863-07-08 / 2. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij : KIAÍizctpsekrt Htodul EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), Egész evre . . . ,■> ft - kr j — az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jent s eh Gotlieh könyvkereskedése; — Negyedévre ’ 1 ’ W ” MISKOLCZON Fraenkl B. könyvkereskedése; - GYÖNGYÖSÖN P o p l an E de könyvEgyes szám ára 12 kr. kereskedése , — és minden es. k. postahivatal. Hirdetésekért fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely után 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. I. évi folyam. 'I. szám. Július 8-án, 1803. Az „EGER“-re elfogad félévre . . . évnegyedre . . előfizetéseket folyvást t / ................2 fit 50 kr. ................ 1 „ 30 „ a kiadó hivatal (érs. Ive, könyvnyomdái. Társadalmi és korkérdések. I. A munkások kérdése. A társadalmi függő kérdések között a munkások, az iparüzők állása egyike azon vészteljes kérdéseknek, melyek mély és alapos aggodalmat okozhatnak minden mélyebben gondolkodó észlelőnek. Szemeink elől még elvonva, átláthatlan fátyol alá rejtve, de mégis időről időre, sőt perczenkint látjuk már a közel napok határain emelkedni annak fenyegető alakját, — bogy jelen társadalmi viszonyainkat alapjukban megrendítse. A politikai optimisták ringathatják magokat szép álmokban Európa boldog jövője, a szabadság és jóllét azon terjedelme fölött, melyben, — liberális eszméik gyümölcseként, a legutolsó proletárius is részesülni fog ; ők állíthatják : hogy a statusnak csak személyes szabadsága és biztonságáról kell gondoskodnia, és minden egyebet magára hagyni; de a tudomány, a történet és a tapasztalás előtt ezen theo- riák meg nem állanak, — és semmi politikai kérdés, sem a keleti, sem a lengyel, az olasz avagy a német, sőt mindezek együttvéve nem fontosabbak, és nem birnak viszonyaink között oly végzetteljes következményekkel, mint a milyen a munkások kérdéséből ránk várakozik. Mi méltán félhetünk egy pusztitó bábom esélyeitől, még inkább a forradalom veszélyeitől, mely a hazai küzdő pártok, sőt egy egész nemzet jogainak s törvényes állásának megsemmisítésével végződhetik ; de mindezen veszedelmek, ámbár pusztitó hatásuk nagy, és roppant véráldozattal járnak, még sem bontják föl egészen a társadalmi viszonyok kapcsait, nem semmisitik meg a jogfogalmakat ; és a nagy szenvedések után újra beáll a rend, mely a politikai harezba egységet hozván, a társadalmi életet régi folyamába inditja. Nem igy a munkások kérdése, melyre itt olvasóink figyelmét fölhívjuk. E társadalmi veszély a legnagyobb politikai béke ölében is kitörhet, a legrettenetesebb s nem csillapítható makacssággal szokott föltámadni a létező viszonyok ellen, oly fegyverrel, a melyet a nélkülözés és az éhség kezébe ad. Az államnak óriási erőre van szüksége, hogy e bajt elnyomja, féken tartsa és hogy emelkedését, támadásait visszaszorítsa. De vájjon legyőzte-e ez által, kibékitette-e sorsával, ha lánczokba verve, egyidőre tehetienné tette? Az elrejtettboszu, a visszafojtott elégedetlenség, mint a gőz túlfejlődése expansiv ereje által — szétrobbantja a vasabroncsokat, a melyekbe szoritta- tott, és explosioja által mindenfelé pusztítást okoz. Es e nemű társadalmi bajok előidézésére nem kell háborúra várnunk, egy kereskedelmi krisis, egy Ínséges idő elégséges, bogy a zivatart előidézze. Tekintsük csak a gyapot hiánya miatt beállott nyomort, és a munkások fenyegető állását Angol-, Francziaország és Belgiumban. Sőt Porosz- ország, s maga az ausztriai birodalom is keserves tapasztalásokat kénytelenittetett, tenni e téren ; minek folytán — a munka nélkül maradt proletár népet, mely rohammal ment az elöljáróságra, kenyeret kérni, •— kivételes foglalatossággal volt kénytelen lecsillapitani. Ez események még közel napokból valók, melyekre mindenki visszaemlékezhetik. Ily kérdések tárgyalása tehát, mely socialis életünk egy mély sebét érinti, igen hasznos lehet mindnyájunkra nézve. Szükséges a veszélyt fölismerni, ha orvosolni kívánjuk azt. A mai koreszmék iránya és a világ állása szerint a nemzetségi nemesség, sok századokra kinyúló fényes pályájának alkonyodásához jutott; a társadalom harmadik osztálya pedig, életműködésének delelő-pontjához érve, anyagi emelkedése folytán az államra, a tudományokra, a művészetre, a kereskedés forgalmára irányt adó befolyást vivott ki magának, csak az egy negyedik rend, zöme t. i. az emberiségnek, mely több ezredéves létezése alatt mindig feledve s elnyomatva volt, — tömege a szegény munkásoknak, csak most jött öntudatra, most ébre-
