Eger - hetilap, 1863
1863-10-01 / 14. szám
107 A vita befejeztével a szavazás a kormány javaslatát, mint fönnebb kiirtuk, tartotta meg.. Megemlítjük még : hogy előbb mind a három nyelven irt jegyzőkönyv szövege szokott minden ülésben hitelesíttetni, mi sok időbe került ; a múlt ülés óta 0 b e r t indítványára minden gyűlés elején csak egy jegyzőkönyv olvastatik fel, de aztán minden ülésben másnyelvü szöveg, hogy az egyenjogúság itt is megtartassák. A lapok azon hirt közlik, hogy e második kir. propo- sitio bevégzése után, azonnal az oct. diplomát és a febr. pátenst beczikkelyező törvényjavaslat fog a ház elé kerülni. Ezután — nem a 3-ik törvényjavaslat fog következni, hanem a 4-ik egyet fog ugrani és a harmadik előtt tárgyaltatni. Szól pedig ezen 4-ik előterjesztvény a birodalmi tanácsba küldendő követek választási módjáról; tehát a czél naponkint közeledik, és asza- beni gyűlésnek szive magasan feldoboghat, hogy e nyári forróság és országgyűlési exercitiumok után a reichsrath fényes ajtaján bekopogtathat és a nagy birodalom dolgai felett határozhat. Mezőgazdasági állapotaink. II. Eger, szept. 27. 1803. Előbb, mint gazdaságunk jelenévi, annyira eltérő eredményeit ígéretem szerint vizsgálat alá venném, szabad legyen köz- bevetöleg felhoznom, hogy tegnap a szüretet, gazdaságunk legfontosabb, legjövedelmezőbb részét is bevégeztiik. Az eredmény az előbbi czikkemben nyilvánított várandóságon jóval alóli. A t. olvasó csak úgy tájékozhatja magát erről mennyiség tekintetében, ha azt a múlt évi terméshez, mely a közép termésen alól állott, hasonlítom ; a mostani mennyiség a múlt évinek y4 részét teszi, tehát oly kevés, hogy a legpusztítóbb jégverés után is lehetne többet várni. Az eltérés az eredményben is, mint más terményeknél, igen felötlő ; mig némely gazdák a tavalyinál többet szűrtek, mások csak puttonokban hordák haza termésöket, sőt találkozott ka- pásnö, ki a puttón fenekén alig 20 esüllenget hozva állította, hogy több nem termett. Már hogy egy egri kofálkodó kapásnőről, ki tán naponkint kijár szőlejébe, s puttonnal hordja gyümölcsterményét a piaczra, azt elhigyjiik, hogy ő szüretig csak egy puttón szőlőt is nem hozott a piaczra, ahoz erős hit kívántatik ; terményét hihetőleg még szüret előtt hazahordta a dézsma elöl. Átalán a gyümölcs- és szölölopás soha nem gyakoroltatott oly nagy mértékben, mint ez évben ; a szőlőlopás jelenben már egész rablássá fajult, mert világos nappal is majdnem erőszakosan űzetik. A tolvajcsapatokkal egyes ember nem bir. És miért van ez ? én egyik fő okát abban találom, hogy vannak Egerben némelyek, kik a szőlőt nagyban vásárolják, köztudomásra tevén, hogy ők puttonját egy pengő forintjával (o. frt) szedik. Lehet-e ennél nyilvánosabb orgazdaság ? minden szölötolvaj tudja, hova vigye lopott szőlőjét, s tudja, hogy érette bizonyos a pfrt. Az, hogy a lopáson rajtakapják, őt ettől nem tartóztatja ; száz esetben egyszer éretik rajta, de ha csak 20 puttonnal lopott is, és egyszer rajtaveszt, könnyen kifizeti az egyszeri lopás árát. Egy régi tapasztalt hivatalnok a lopások rendkivüli sokaságát e napokban azon oknak tulajdonitá, hogy a tolvajok testileg nem, csak pénzre büntettetnek, ennek pedig a fennebb mondottak szerint semmi eredménye nincsen. De legkedvezőbb a pásztorok helyzete, kikről én azt hiszem, hogy ők lehetnek a legbiztositottabb tolvajok , mindenütt szabadon járhatván tarisznyájukkal. Ok természetesen önmagukat nem adják fel tolvajkint, s ha a gazda észreveszi a lopást, ha csekélynek látszik, legfelebb boszonkodik, nem tartván érdemesnek a sok bajra, melylyel a panasz összekötve van ; ha pedig panaszra megy valamely tetemesb kár miatt, legfelebb kártérítést kap a pásztor rovására, ki azonban ekkor a markába nevethet, ha annak árát már tízszeresen rég bevette. De úgy is járhat, mint én közelebb; egész nyáron át gyümölcsöm rendesen meglopatott, ez boszantott ugyan, de midőn szilvámat, számtalan fáimról egy szemet sem Ízlelvén, mind ellopták, türelmem elfogyott s azért is, hogy legalább ne mondják, miért nem mentem panaszra? feljelentőm a kárt; a felelet az volt, hogy majd kijönek megbecsülni, természetesen napdij mellett, hanem azt is megmondták, hogy azon pásztorra már 10 frttal több kárt becsültek, mint mennyi a fizetése ; tehát igy mitsem várhatok, mivel a pásztornak semmije sincsen. Ez azután szép vigasztalás. Hogy a lopást tekintve a pásztorokra van fő gyanúm, annak vau alapja. Épen ma délelőtt is kimenvén egyik szőlőmbe körülnézni, vájjon holnap szedethetek-e ? midőn mintegy félegyre hazafelé megyek, az utón találkozom a pásztor feleségével, ki enni vitt férjének ; hátán üres puttón, karján kosár, kezében az ételhordó fazék : vájjon minek az üres puttón és kosár annak, kinek nincsen egyéb hozni valója a szőlőkből, kivéve ha mit férje ezen vasárnap reggel — mely idő a legalkalmasb a lopásra — itt-ott összelopott, haza viszi ? — Ezeket tekintve, minden esetre szükséges némi intézkedés a lopások meggátlására ; különösen a szőlősgazdáknak tiltakozniok kellene a szőlőnek puttonokkali nagyban összevásárlása ellen mindaddig, mig a szőlők megőrzése iránt jobb rend hozatik be, mit én a birság többszörösitése, a testi fenyíték alkalmazása s oly pásztorok fogadása által hiszek elérhetni, kiknek némi biztositó vagyonuk is van. Azon esetben' pedig, ha valamely pásztor járásában a lopás rendkívül soknak ta- pasztaltatik a nélkül, hogy a pásztor tolvajt állíthatna elő, őt testi büntetéssel is meg kell fenyiteni, mint ez hajdan történt ; mert vagy hanyag szolgálatában, vagy ö maga az, ki a lopásokat elköveti; mert lehetetlen, hogy szorgalmas pásztor a tol- vajlás nagyobb részének nyomába ne jöjön, vagy egyetért a tolvajokkal. Mi a jelen évi bortermés minőségét illeti, a jelesek közé sorolandó. A must átalán 14—15 foknyi volt, különvéve azon gazdákat, kik dézsmára nagyobb mennyiséget hoztak, ezek mustjait 14 fokúnak találtam,kivéve Murandiné savóskutiját, mely 12, és Buch er űrét, mely 11 fok és igy a legroszabb volt. Mint lehet az, hogy valamennyi közt az övé volt legroszabb és oly igen eltérő a többi közöl, holott én múlt évben szőlőjének egy részében a szőlőt igen érettnek találtam, ezt megfejteni nem tudom. A falu közelében eső hegyeken, melyeket ostorosi lakosok bírnak, a must még jelesebb volt, fájdalom, hogy igen is kevés. A boroknak ezen átalános jelessége, majdnem azt mondhatjuk, calamités a termelő gazdára. A jeles bor árát ritkán fizetik meg és kevés a vevője, mert közönséges italra nem való ; az ilyen borok pedig vidékünkön már majd egészen elfogytak any- nyira, hogy közönséges korcsmákon is oly borokat lehet találni, minőket más időkben csemegéül is örömest meginnék az ember; az pedig, ki megrészegedni nem akar, hanem a bort vizzel vegyíti, már alig talál alkalmas italra való bort, mert ezen édes borok vizzel vegyítve émelygősek és nem használhatók. E körülmény majd ismét csak az iszákosságot, a részegségi szenvedélyt fogja nevelni, mely már is az emberi társadalomban borzasztólag el van terjedve a legalsóbb néposztálytól a legfelsőbbig; hol bor-, ser- vagy pálinka-ital van szokásban, mindenütt azt látjuk, hogy túlságosan, embert lealacsonyitólag visszaélnek vele. Midőn ezelőtt mintegy 25 évvel egy akkorban megjelent képes néplapunk egy képet adott a chinai mákonyszivókról, jókat nevettünk a felpukkadt, félmeztelen, ide-oda dűlt alakokon, mindenik szájában kis pipácskával álomba merülve, vagy a túlvilági örömökbe ragadtatva. Ez is részegség. Vájjon egy bortól részeg, kipirult arczu vagy büdös dohányfüstfellegbe burkolt kiaszott csontváz, *
