Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

3. Jelentések és beszámolók

* JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK * nem akarja szaporítani; és ezeknél fogva egy arra kénszerítő levelet méltóztatik a vésztűieknek küldeni, hogy a tractus megedgyezésével t[iszteletes] Tar Jánost hívják meg, és vigyék magokhoz: bizonyosan meglesz, általhelyheztethetik közikbe. Úgy beszéltettek ugyan nálok létünkben a vésztűiek, hogy tsaknem világo­san kimondották, hogy nints a mi tractusunkban, aki az ő ekklézsiájokra méltó volna, bízván a fő tiszteletű] superintendentiahoz, hogy annak hatalmával most is, mint másszor is azt vihetik a supplantatorok közzül magok közzé, aki nekiek tettzik: de tsak ugyan sok, és nagy vélek való versengésünk után arra vették mégis magokat, hogy egy Tartsára utánnunk küldött levélben két trac­­tusunkbeli tiszteletes atyafiakat neveztek ki, hogy ha a tractus nem ellenkezik benne, azok körül fognak vizsgálódni, és amellyik nekik meg fog tettzeni, azt meg fogják hívni: de azok mind a ketten baj nélkül megmaradhatnak helyek­ben, nem úgy, mint a szegény t [ iszteletes ] Tar János. Méltó is ez annyi szeny­­vedései után a könyörületességre. Meg is érdemel tapasztalásunk szerént egy középszer ekklézsiát. Én ugyan nem reményiem, hogy hozzá foghatót lehessen találni Debeljátsára. Azomban azt a maga meghatározását írja egy könyörgő levelében, hogy ha most rajta könyörülő indulatból ollyan ekklézsiába hely­­heztetnék, amelly érdeme felett valónak tartatnék, kész akármikor tsekélyebbel is, ha üresség adódik, feltserélni. Igaz ugyan, hogy a jövő április 24. napján telik el az esztendeje, de neki addig se tanátsos ott maradni, mert amitsodás indulattal vágynak eránta mind a hadi tisztek, mind a halgatói, könnyen veszedelem eshetik rajta. A meglett dolgot pedig senki sem teszi meg nem letté, s azok fognak romlása okának mondatni, akik nem igyekezik annak eleit venni. Az erdőhegyieknek és a kis­­jenőieknek romlásokat is nekünk, s főként a superintendentianak tulajdonít­ják. Minden azoknak romlásokat tudó, valaki száját táthatja, minket gyaláz, és kárhoztat reájok nézve. Éppen most botsátám el a lieblingi ekkl[ézsi]ának követjeit magamtól. Arra kér egy azoktól küldött levelében az ekklézsia, hogy engedjem meg, hogy azok, templomjok, parochialis házok és oskolájok építésére tractusunkban kéreget­­hessenek, és hogy a főtiszt [eletű] superintendentianál is egy mellettek írott, s követjeik kezekbe adatandó levéllel a felsegéllés végett insinuáljam. Három hónapig való szabadságok van a passusok szerént az ide s tova való járkálásra. A passusok vármegyétől való. Az ekklézsia tsetsemő, semmi fundussal nem bíró, kevés és még meg nem gyökerezett, tehetetlen tagokból álló. A főtisz­­t [eletű] superintendentiatól vett alamizsnát is a parochialis udvar kerítésé­ért kellett adni, minthogy a földesuraság addig, míg prédikátor nélkül voltak, elfoglalta, bekeríttette, s nem adta külömben nekik vissza. Én is örömest tettem volna az ő utóbbi kívánságoknak ezekre nézve eleget, ha gondolhattam volna, 71

Next

/
Thumbnails
Contents