Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
3. Jelentések és beszámolók
* JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK * részéről béadott punctumai, melyek közzül első e vala: Őkegyelme, minthogy már öreg és erőtelen, tartson maga mellett káplánt, de azt fogadja, akit az ekklézsia választ, és annyi fizetésre, amint azt az ekk[lézsi]a meg fogja határozni. Itt elősször azt urgeáltuk, hogy őkegyelme érez még maga körül annyi erőt és isteni kegyelmet, hogy avagy tsak esztendeig, fél esztendeig vagy további v[agy] kevesebb ideig, úgy, amint az elmúlt esztendőben, elszolgálhat a[z] ekkl[ézsiá]ban. Várakozzanak hát arra az időre, amelyben a káplán szükségesebb lészen. Erre felkiáltának: nékiek káplán kell. Accedálván t[iszteletes] senior uram is a káplán fogadásra, ez a második kérdés támadott: Valyon az ekklézsián áll-e az, h[ogy] a válasszon káplánt, és a határozza meg annak fizetését? Mi a dolgot erre határoztuk: [f. 2r.] Minthogy tisztfeletes] Szőnyi uram fogja tartani a káplánt, az őkegyelme fizetéséből lészen a fixuma. Őkegyelme fogja meghatározni azt is, mitsoda és mennyi szolgálatot fog reá bízni. Tehát őkegyeimét illeti, hogy szerezzen káplánt, és amennyiben megalkudhatik, alkudjon meg vele, úgy mindazonáltal, hogy az a káplán az ek[lézsiá]nak is tessék, és alkalmatos légyen. Ez így lévén, felálla közzülök egy legöregebb és legérdemesebb ember, és így szollá: Úgy légyen tiszteletes uraim, tartsuk el ezt a tiszteletes atyát holtáig. Maradjon hivatala fojtatásában, ma holnap ennek élete. Erre a bíró a tisztes öreget megszóllítá ezt mondván: Kegyelmed maga nem ekklézsia. Mennyen ki innen. Ez a bíró parantsolattyára kimene. Azutánn egy közzülök excipiála a közöttünk levő egy tiszt[eletes] atyafinak praesentiaja ellen. Ennek is ki kelle menni. Az ismét hozzánk beküldött czédulájában amaz ellen excipiál, és interessatusnak declarálja, amelyre az is mindjárt felkölt, s ki akara menni, de vele eggyütt az egész convocatus tanáts felkele, elmene, és mi magunk maradánk. Minthogy pedig a több ekklézsiai személlyek eránt is voltának némely controversiak, hogy e vészben is a bírák megkérdettessenek, szükséges lett volna. Hívattuk, de többé vissza nem jöttének. Mi is hát, ki-ki a maga ekkl[ézsi]ájában eloszlottunk. Történt másnap, eljövetelünk után, déltájban a communitas egy levelet küldött bé tiszteletes Szőnyi Benjámin uramnak, amely in copia sub l[it]. „B.” accludálva vagyon. Ezen ez a tiszteletes öreg atya annyira megindula, hogy már nem egyebet, h[ane]m az halál árnyékában való járást képzelte maga előtt, amint ekkori szavaiból kitettzett. A levelet nyomon ide Szentesre hozták sietve hozzám, aholott még ekkor [föl. 2v] többen is valánk. Mi ebben a levélben sok praejudiciosumokat találánk: 1. Maga a vásárhellyi tanáts a maga ügyében, amelyben actor és tanú mond sententiat, még p[e]d[ig] illyen dictatorie, ami p[e]d[ig] nagyobb akkor, amidőn a tractualis gyűlés, mellyet a f[elséges] k[egyes] királyi parantsolat, az aféle caussaknak revisiojába primae instantiae fórumnak tett, jelen 45
