Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
2. A források közlésének módja
* A FORRÁSOK KÖZLÉSÉNEK MÓDJA * A kora újkori magyar, latin és német nyelvű forrásszövegek kiadásával kapcsolatban a hazai történettudomány többször is állást foglalt. Ezeket az iránymutatásokat kötetünk szerkesztése során figyelembe vettük, és ennek megfelelően a következő átírási szabályokat alkalmaztuk.58 A magyar nyelvű szövegek esetében a szókezdő nagybetűk írásmódjakor a mai magyar helyesírási szabályokat alkalmaztuk. A mássalhangzókat betűhíven írtuk át, még akkor is, ha az ellenkezett a mai helyesírás szabályaival (pl. ekklézsia, ollyan, ehez, halgató stb.). A íz és a ts betűket nem írtuk át c és cs betűkké. Ahol a hangértéke megköveteli, ott az s betűt zs-vé (ekklésia - ekklézsia), az i betűt j-vé (ifiú - ifjú) a dj betűket gy-vé (edj - egy) írtuk át. A magánhangzók hosszúságának vagy rövidségének megadásánál mindig a mai helyesírás szerint tettük ki az ékezeteket. A magyar szavak egybe- és különírásakor a mai helyesírás szabályait vettük figyelembe. A szövegek központozásában a mai mondatszerkesztési elveket vettük figyelembe, vagyis a mondatrészeket elválasztó vesszőket, pontosvesszőket kitettük, függetlenül attól, hogy az eredeti szövegben megtalálható volt-e, vagy sem. A többtagú hely- és személyneveket a mai helyesírás szabályai szerint egybeírtuk, de az eredeti nagy kezdőbetűket meghagytuk (például: HódMezőVásárhely). A latin főneveket a latin nyelv szabályai szerint ékezetek nélkül írtuk át, de a latin tövű, viszont magyarul ragozott igék toldalékaira kitettük az ékezeteket. Függetlenül attól, hogy milyen nyelven íródott, a folyószövegben szereplő megszólításokat kisbetűvel írtuk, de a címzésben és levélcímben szereplő megszólításokat nem. Magyar nyelvű szövegek esetében a hónapok neveit kisbetűvel írtuk. A német főneveket a mai helyesírás szerint nagy kezdőbetűvel írtuk. A német nyelvű szövegeknél a ß-t nem írtuk át a mai helyesírási szabályoknak megfelelő ss-re, hanem meghagytuk az eredeti változatot. A szöveg értelmezését zavaró rövidítéseket feloldottuk. A feloldásra [j-lel hívtuk fel a figyelmet. A latin nyelvű forrásoknál az «-, v-, i-, j- betűket a kiejtésnek megfelelően írtuk át. A nyilvánvaló elírásokat [!]-el, az általunk tett kiegészítéseket [] -el, az olvashatatlan részeket [... ] -el jelöltük. A kihúzásokra és egyéb szövegbeli módosulásokra lábjegyzetben hivatkoztunk. A kézirat oldalszámát szögletes zárójelben közöltük. Az utólagos megjegyzéseket, betoldásokat dőlt betűvel szedtük. A korabeli nyelvhasználatban sok szakkifejezést latin tövű, de magyar raggal ellátott főnevekkel fejeztek ki, ezért a kötet végén ezek megértésének könnyítésére egy szószedetet adunk. 58 Bak, 2000. Benda, 1974. Buzogány, 2001. Oborni, 2000. Soós, 2000. Századok, 1920. 27
