Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében

* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN %

található meg az iratok között, amelyből megtudjuk, hogy a 3 református csak betelepült a faluba, nem voltak őslakosok (vö. 4.2.1. fejezet).

II. József átalakította a Helytartótanács szervezetét, amelynek során 1783- ban a protestáns egyházak működését felügyelő ügyosztályt hozott létre.36 Az ügyosztály rendszeresen készített kimutatásokat a református egyházközségekről és filiákról, amelyeket vármegyékre lebontva állítottak össze. A békési egyházmegye szempontjából az Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Temes és Torontál vármegyékben élő protestánsok az érdekesek számunkra, mert az esperesség ezekben a vármegyékben fogta össze a kálvinista gyülekezeteket. Az ügyosztály levéltárában 1786-tól kezdve maradtak fenn ilyen jellegű iratok.37 Terjedelmi okok miatt könyvünkben csak egy ilyet közlünk, az 1789-es Arad vármegyével foglalkozót. Ennek érdekessége, hogy olyan szórványokat is megemlít, amelyeket a kálvinista egyház hivatalos dokumentumai nem ismernek. Valószínűleg azért nem, mert ezek a közösségek nem tudtak gyökeret verni, így nem tagozódtak be az egyházigazgatásba. Ilyen rövid életű szórványnak tekinthetjük Apatelkét, Déznát, Fazekasvarsándot és Monyászát (vö. 4.1.11. fejezet).

A református egyház elemi érdeke volt vagyoni helyzetének pontos felmérése. Az egyházlátogatásokon kívül volt ennek más módja is. 1721-ben a pesti vallásügyi vegyesbizottság (Mixta Religionaria Commissio) összeírta a Magyar Királyság akkor létező protestáns egyházközségeit. Annak ellenére, hogy ez a testület nem az egyházon belül működött, egyházi intézménynek is tekinthetjük, mert az inventáriumok készítői egyházi személyek voltak. Ezek az összeírások általában az egyházközségek múltját vizsgálták: az összeírok arra voltak kíváncsiak, milyen bizonyítékok voltak arra, hogy az adott eklézsia protestáns múlttal rendelkezett, és a soproni törvények biztosították-e a szabad vallásgyakorlást a lakosság számára. Ennek részeként a gyülekezetek anyagi állapotáról inventáriumok is készültek.38 Sajnos a békési egyházmegyét nem mérték fel, amelynek az volt az oka, hogy a volt hódoltsági területek esetében joghézag keletkezett: az Alföld 150 évig nem volt a királyság része, ezért annak törvényeit nem kérhették számon az ottlakókon. A vegyesbizottság ezért csak egy nagyon leegyszerűsített kimutatást készített a Zaránd vármegyében létező gyülekezetekről (vö. 4.1.1. fejezet). A következő országos összeírásra 1791 után került sor, mert az 1791. évi XXVI. törvény kötelezte a református egyházat, hogy pontosan mérje fel vagyoni helyzetét. A békési egyházmegyében 1809- ben készültek el ezek a kimutatások.39

36 Felhő-Vörös, 1961, 309.

37 MNL OL C 76 Regestrum el index 1787-1788.

38 Ladányi, 1997, 54-55. Ladányi, 1972, 91-118. Ladányi, 2001,43-48.

39 Szabadi, 2016.

18