Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében

* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN *

32 református családot találtak Gyorokon, akiket a borosjenői plébános gondozása alá rendeltek (vö. 6.2.9. fejezet). Péchy István pécskai plébános 1779 júliusában a pécskai esperesi kerületben egyházlátogatást tartott, amelynek során a 15. kérdéspontban a református hívőkkel kapcsolatban is vizsgálódott. Ennek során Aradon, Máriaradnán, Soborsinban, Glogovácon, Odvoson és Pécskán járt, de egyedül Pécskán talált 3 kálvinistát (vö. 6.2.10. fejezet).

A Magyar Királyságban az állam 1772-től kezdve, a katolikus egyház 1740 óta végzett lélekösszeírásokat.34 A Csanádi püspökségben szintén készültek ilyen kimutatások. Jelentőségük abban rejlik, hogy a reformátusokat minden esetben külön rubrikába írták be, ezért azokról a kálvinistákról is nyújtanak adatokat, akik szórványban éltek. A korabeli összeírási gyakorlat alapján feltételezhetjük, hogy csak a férfiakat számolták össze, a családtagokat nem. Ezek alapján 1779-ben az eleki esperességben Nagyzerénden és Apátiban a lakosság teljes egészében református volt. Tíznél több kálvinista család élt Gyorokon, Ménesen, Déznán és Borossebesen. Elenyésző számban éltek reformátusok Ópáloson, Galsán, Pankotán, Eleken, Nagypélben, Monyászán, Kisrónán, Körösbökényben, Mácsán és Borosjenőn. Ismereteink szerint Apáti sosem volt református falu, valószínűleg a kimutatás készítője rossz rubrikát töltött ki a felekezetekkel kapcsolatban (vö. 4.2.2. fejezet).35

1816-ban a Csanádi püspökség lélekösszeírásaiban több településnél is megemlítettek református lakosokat. Legnagyobb számban Déznán éltek szórványban reformátusok, de kisebb csoportokban másutt is: Monyászán, Nagykikindán, Csókán, Szépfaluban, Kisrónán, Zúgóban, Homokréven, Szanádon, Óbesenyőn és Nákófalván. Mivel a református egyházigazgatás irataiban nincs nyoma ezeknek a szórványoknak, ezért egyedül a katolikus egyház lélekösszeírásaiból tudunk létezésükről (vö. 4.2.6. fejezet).

Kötetünkben két olyan világi forrást közlünk, amelyek lélekösszeírásnak tekinthetők: Csanád vármegye összeírását 1770-ből és a Helytartótanács kimutatását Arad vármegyéről 1789-ből.

Csanád vármegye 1770-ben a településekről beérkezett kimutatások alapján összesítő táblázatot készített a vármegye népességéről. Ebben a lakosságot felekezetek szerint csoportosították: Makón 3015, Csanádon 3, Battonyán 8, Földdeákon 23 református élt. Sajnos a települési kimutatások hiányosak, ezért nem tudjuk ellenőrizni, hogy az összesítő táblázatba hogyan kerültek be az adatok. Makóról például csak az ortodoxok összeírása maradt fenn. A protestánsokat részletesen bemutató összeírások közül egyedül Csanád falu kimutatása

34 Faragó, 2016,22, 24.

35 Apátiról: Somogyi, 1913,105-106.

17