Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében
* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN * miatt nem sikerült Aradon a vármegyei levéltárat megnéznünk. Tudjuk, hogy Holl Béla közzétette a váci püspöki vizitációk protestánsokra vonatkozó szövegeit, ezért úgy döntöttünk, hogy a főesperesi egyházlátogatási iratokat nem nézzük át.28 Tisztában vagyunk vele, hogy a főesperesi iratok is tartalmazhatnak új információt, de időhiány miatt ezek átnézéséről kénytelenek voltunk lemondani. Találtunk viszont a Holl által közölt forrásokhoz újabb adatokat. Az 1778. június 18-án Hódmezővásárhelyen tartott vizitáció során eddig arra hívták fel a figyelmet, hogy a Vásárhelyen élő katolikusok átvették a reformátusok szokásait, amelyet a váci püspök veszélyesnek tartott, ezért írásban utasította a katolikusokat hitük megerősítésére.29 Ennek a vizitációnak viszont létezik egy másik része is, amelyben találhatóak reformátusokra vonatkozó utalások. Az újonnan előkerült forrás fizikai példánya nem azonos a Holl által használttal. Ez azzal magyarázható, hogy a 18. században bevett szokás volt az egyházlátogatási jegyzőkönyveket két példányban elkészíteni: egyik az egyházmegyei levéltárba, a másik a település plébániájára került.30 A jegyzőkönyvet Makó Antal az egyházlátogatás hivatalos jegyzője készítette, és azt az egyházmegye hivatalos pecsétjével is hitelesítette, tehát az irat nem másolat. Ez a példány minden bizonnyal az a másodpéldány, amelyet a plébánia számára készítettek. Mivel a dokumentum jelenleg Hódmezővásárhely város tanácsi iratai között található, elképzelhető, hogy azt nem a plébánia, hanem a mezőváros számára készítették. A jegyzőkönyv szerint Migazzi Kristóf váci püspök és Esterházy László Pál kanonok, sebastopoli püspök személyesen látogatták meg a települést. A vizitáció során írásba foglalták, hogy a település lakói kötelesek a plébánosnak évente 50 dénárt fizetni, és lehetőség szerint 1 pozsonyi mérő búza, valamint 20 kéve megtisztított nádat természetben adni. Mivel Hódmezővásárhely lakossága ekkor többségében református volt, ez egyértelműen a kor tipikus egyházpolitikai döntésének a jele: a protestánsokat kötelezték a katolikus egyház anyagi terheiben való részvételre. A szövegből azt is megtudjuk, hogy a reformátusok temetőjének közelében lévő káposztaföld, amelyet a település eddig használt, a plébánost fogja illetni. Szintén a mezőváros tulajdonából a plébános tulajdonába kerültek a Szállás nevű földek és rétek, amelyek Nagy György szomszédságában az Arany-ág nevű szőlő mögött voltak. Ez a föld összességében 5 és fél jobbágytelket tett ki. A plébánost illető jövedelmeknél felhívták arra a figyelmet, hogy azok örökletesek, vagyis a következő plébánost is megilletik (vö. 6.2.7. fejezet). 28 VPKL 1 .a. Visitationes Archidiaconales 1733-1809. 29 Holl, 2004, 140-141. 30 Dóka, 2009, 295-296. 15
