Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)
Rektorok, préceptorok és leánytanítók
házmegye 29 eklézsiájában szolgáló 31 iskolarektort hatalmaztak fel prédikálásra, a traktusban akkor szolgáló rektorok háromnegyedét! Ismert rektoraink közül 63-an lettek külföldi egyetemet járt akadémita lelkészek. E 63 személyből tíznek a vonatkozó adata bizonytalan (a már a lelkészeknél is említett, bizonyítást nem nyerő neo-acadetniták/új-akadémiták esete). Diószeg rektóriája indította úrnak a legtöbb peregrinus diákot, szám szerint 26- ot (2 bizonytalan), Szalacs 19-et (2 bizonytalan), Margittá és Asszonyvására egyenként négyet, Mihályfalva és Hegyközszentimre egyenként hármat, s ezzel már körvonalazódott is az „academica promótió”-ra lehetőséget adó rektóriák tágabb köre. Köbölkút, Álmosd, Semjén és kérdőjelesen Keserű és Kiskereki egy-egy volt rektora is nyugati akadémiára iratkozott iskolai katedrán eltöltött éveit követően. Négy további rektorunk orvosi pályát választott.112 Tanítóink között megtaláljuk ugyanakkor a magyar népoktatásügynek egy későbbi kiemelkedő alakját és a hazai rézmetszés-térképkészítés egyik legismertebb képviselőjét is.113 A diószegi (kis)gimnáziumban a magas tanulói létszám okán a rektori hivatal mellett már 1786-tól konrektori (másodfitanító) állást is betöltötték, s ezt néhány évtizedig a kántori hivatallal ötvözték. E konrektori hivatal a korábban a partikula magasabb osztályaiban (Ljogicusok, Khétorok, Poéták) tanuló, az iskola törvényeit aláíró deákok {partikulisták) segédtanítóságának részleges kiváltására jött létre.114 Az alcímünkben szereplő préceptor megnevezést kizárólag az alsóbb fiúosztályok segédtanítóira alkalmazzuk, forrásaink döntő többségének szóhasználata okán. Néhol a leánytanítók is préceptor formában bukkannak fel iratainkban, ám a kavarodás elkerülése végett reájuk nem alkalmazzuk a kifejezést. Préceptorok foglalkoztatása mindössze Diószeg (17.sz. ?—1817—1849), Nagyiéta (folyamatosan: 1816—1849), Margittá (folyamatosan: 1786—1849) és Szalacs (folyamatosan: 1775—1849) rektóriáiban érhető tetten, ritkábban Bagaméron (1801—1809, 1845—1847), Semjénben (1773—1789) és Székelyhídon (1808—1810) is találkozhattunk e részben Debrecenből, esedeg a diószegi partikula iskolából érkező i íjakkal. A reájuk vonatkozó adatok szórványosak, velük kapcsolatos ismereteink nem teljesek. Tény azonban, hogy őket csak a jelentősebb, legnagyobb rektóriáink foglalkoztatták. Leánytanítói hivatal az eklézsiák kétharmadában alakult 1763-at megelőzően, folyamatos tanítás pedig a 41 egyházközségünkből (az 1821-ben csat112 Pázmándi Gábor diószegi rektor a Bécsi Egyetem orvostanhallgatója volt 1765—1770 között; Konkoly-Thege Mihály margittai rektor 1774 novemberében Utrechtben iratkozott az orvosi fakultásra; Varga Mátyás szalacsi rektor a helyi források szerint 1824-ben éppen doctorságot tanuk, Hajdú Benedek diószegi rektor 1830 körül ment Bécsbe orvostant (vagy sebészetet) tanulni. 113 Gönczi (Gönczy) Pál 1838—1839-ben köbölkúti rektor volt, Karats Ferenc 1793—1796 között margittai rektor volt. 114 molnár 1885. 229-230, 259-267, 272-278, 291-296.-72-
