Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye egyházközségei és lelkészei

Az Érmelléki Egyházmegye egyházközségei és lelkészei

A hitújítást követő évtizedekből alig maradtak fenn tárgyunkra vonatkozó levéltári források, így annak pontos megválaszolása, hogy az Érmelléki Egyházmegye területén lévő magyar (és így református) lakosságú mintegy hatvan település melyikén alakult önálló egyházközség már a kezdetekben, aligha lehetséges. Azt talán feltételezhetjük, hogy a Réz-hegység előterében élő és az asszimiláció különböző fokain álló magyar közösségek nagy valószínűséggel ilyen tekintetben nem jöhetnek szóba. 2

A traktus történetének (és személyi vonatkozásainak) kezdeti másfélszáz esztendejére vonatkozó forrásaink leginkább azok, melyeket már Tóth Sámuel és Borovszky Samu a 19/20. századok fordulóján a teljességre törekedve kiaknáztak. Az egyházkerületi közgyűlési/zsinati jegyzőkönyvek első kötete 1597-től kezdve tartalmaz ordinációs lajstromokat, ám 1606—1629 között csak az ordinálandók neveit közli, a településeket nem.72 73 1629 előttről így mindössze a traktus 18 helységének 29 lelkészével találkozhatunk a jegyzőkönyvben, részben ordináltakkal, részben esperesi tisztségük okán említett, és különböző ügyek kapcsán előforduló személyekkel. E korai időszakból Albis, Ábrány (Felső- v. Ér-), Almosd, Bogyoszló (Ér-), Csokaly, Diószeg (Bihar-), Félegyháza (Bihar-), Gálospetri, Jankafalva, Keserű (Ér-), Léta (Nagy-), Selénd (Ér-), Semjén (Ér-), Szalacs, Szentimre (Flegyköz-), Szentjobb, Székelyhíd, Széplak (Berettyó-) egyházközségeit említi. Az 1629—1711 közötü időszakból a fentieken kívül Adony (Ér-), Apáti (Fel-), Asszonyvására, Bagamér, Bályok, Farnos (Berettyó-), Gyapoly, Kasza, Kenéz (Ér-), Kerekegyháza, Kiskereki, Kiskágya, Köbölkút (Ér-), Margittá, Mihályfalva (Ér-), Monospetri, Ottomány, Poklostelek, Szentmiklós (Hegyköz-), Tóti, Tulogd, Újváros (Székelyhíd-), Vajda (Bihar-) és Vedresábrány lelkészeiről emlékezik meg, s így további 24 egyházközség neve fordul elő a kerületi jegyzőkönyvekben.74 Álmosd, Cséhtelek, Déda (Berettyó-), Fancsika (Ér-), Jankafalva, Királyi (Berettyó-), Láz (Vámos-), Monospetri, Papfalva, Sárszeg, Tankafalva, Tataros, Terebes (Bisztra-), Tótfalu (Kis- v. Felső-), és Újfalu (Bisztra- v. Sebes-) román ajkú református lelkészek ordinációja kapcsán szerepelnek a protokollumokban.

Sokatmondó tény, hogy Csanálos (Bihar-), Egyed, Kóly, Micske, Nagykágya, Olaszi (Ér-), Pocsaj, Tarcsa (Ér-), Véd és Vértes egyetlen esetben sem fordulnak elő e kerületi protokollumokban, annak ellenére, hogy egyházközségeiknek létezéséről más forrásokból értesülhettünk. Számos, feltételezhetően mindvégig folyamatosan működő anyaegyházközségünkről e forrá-72 Ld. a 35. lábjegyzetet.

73 TtREL I.l.a.(2. kötet); A jegyzőkönyv kritikai kiadása folyamatban van.

74 Székelyhíd-Újváros vélhetően 17. századi alapítású településrész volt; Az 1821-ben az érmelléki traktushoz csatolt Piskolt és Kéc (Magyar-) e korai múltjával nem foglalkozunk.-35-