Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

A traktus földrajzi keretei. Népesség (etnikumok és felekezetek), településhálózat

minanciájú térségében kisebb mértékben, a korábban református magyar kizárólagosságot mutató síkvidéki térségben annál hangsúlyosabban nőtt a számarányuk (Nagyiéta, Pocsaj, Selénd, Vasad, Vértes stb.). 1777 után számos, addig a görögkeleti felekezet mellet kitartó falu románsága tért át testületileg az előnyöket kínáló új felekezet kebelére, de fordított irányú mozgások is végbe mentek. Kijelenthető, hogy a 18. század során többször is jelentős visszaesést majd azt követő növekedést mutatott e felekezet. A 19. század elejéig huszonöt görög katolikus plébánia alakult az Érmelléki Egyházmegye területén (az 1821- ben hozzácsatolt Piskoltot és Kécet is oda számítva), ezek közül tizennégy református egyházközséggel is rendelkező településen.44 45

A görögkeleti románság az Érmelléki Egyházmegye nyugati vidékein nagyobb, a keleti végeken kisebb mértékű vesztese volt a 18. századnak. A századvégi népszámlálások mintegy 18-19 százaléknyi ortodox lakosságot mutatnak a területen, ám a fent jelzett 16—17 százaléknyi görög katolikus léleknek legalább a fele az ő veszteségüknek könyvelhető el. A református egyházmegye anyaegyházközségeiben a görög katolikus térfoglalást követően már csak igen csekély arányban éltek görögkeletiek, kik így elsősorban régi szállásterületeiken, a Berettyótól délre és keletre éltek továbbra is tömbben.

Összegzésként tehát elmondható, hogy a 18. század végére rögzült a traktus 1850-ig már csak kis mértékben változó etnikai és felekezeti összetétele. Az 1780-as években az Érmelléki Egyházmegye területén élő teljes lakosságnak 58-59 százaléka volt református.43 Nem könnyű annak megállapítása, hogy az 1711-ig elsősorban a helvét hitvallású magyarságot érintő pusztulási időszakokat megelőzően ez az arány mekkora lehetett. A 17. század első felének református virágkorában feltehetően jócskán 80 százalék feletti, legalábbis a fennmaradt conscripüók névanyagának elemzése ezt mutatja.46 Mindenképpen leszögezhető, hogy a reformátusság a hitújítás korától kezdve a 18. század végéig Bihar megye északkeleti részén, az Érmelléki Egyházmegye területének határain belül fokozatosan teret veszített, egyrészt a magyarságnak a Réz-hegység előteréből való kiszorulása, másrészt a háborús időszakok pusztításai nyomán beálló

44 Pocsaj 1743, Bagamér 1750, Kokad 1750, Nagyiéta rutén ny. 1752, Nagyiéta román ny. 1760, Vértes 1760, Értarcsa 1760, Gálospetri 1765, Álmosd 1774, Kéc 1777 (1822-től az Érmelléki Egyházmegye része), Piskolt 1778 (1822-től az Érmelléki Egyházmegye része), Adony 1778, Vedresábrány 1794, Keresztúr 1810, Berettyószéplak 1816.

Schematismus venerabilis cleri Dioecesis M. Varadinensis, Graeci-Ritus Catholicorum pro anno... 1822. Magno-Varadini, [1822].; BUNYITAY VINCE: Biharvármegye oláhjai s a vallás-unió. Bp., 1892. 34-81.; NAGY Gergő: Az etnikai viszonyok alakulása a magyarországi Ermelléken, különös tekintettel a görögkatolikus népességre a XIAli. században. — Az érmelléki görögkatolikus egyházak nemzetiségi kapcsolatai, különös tekintettel Nagyiétára. H.n., 2019. 6-36.

45 Magyarország történeti helységnévtára. Bihar megye és a Hajdúság (1773-1808). Bp., 1990. 38-39, 44— 45, 82—105.; Az Érmelléki Egyházmegye 1788. évi vizitációs jegyzőkönyveinek összesített adatai. (Lelőhelyét ld. a következő fejezetben).

46 Vő. Jakó 1940.186.-21 -