Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

A traktus földrajzi keretei. Népesség (etnikumok és felekezetek), településhálózat

Több fontos közlekedési útvonal is átszelte az egyházmegyét. A Debrecenből Erdélybe tartó nyugat-keleti irányú főútvonal Vértesnél lépett be, majd Székelyhíd, Olaszi, Margittá, Bályok érintésével lépett ki a traktus területéről a Kraszna megyei Kémer irányába. E főút Nagylétánál leágazott északkeleti irányba, Kokad, Álmosd, Bagamér, Semjén és Mihályfalva érintésével Szatmár megye irányában haladt. Helyi jelentőségű volt a Váradról induló, Félegyházán és Diószegen keresztül Székelyhídra érkező, illetve a Berettyó folyásától délre, azzal párhuzamosan haladó, Szalárdot és Margittát összekötő, majd Erábrány és Széplak irányába elágazó út.

Az egyházmegye természetes belső határának tekinthető egyrészt az Ér folyó mocsaras, a korban csak néhol átjárható délnyugat-északkeleti irányú árterülete, másrészt az alacsony, szőlőtermeléséről híres Érmelléki-dombság. Ez utóbbi igazgatási tekintetben is mintegy két részre osztotta a traktust, egyházlátogatási iratainkban ugyanis a vizitációs küldöttség firm éllé ki és Beret/yómelléki eklézsiákat látogatott meg.

Jakó Zsigmondnak az 1940-ben megjelent, Bihar megye benépesülését, közép- és koraújkori birtokviszonyait, a területet érintő etnikai változásokat és annak okait taglaló népiségtörténeti alapművéből pontosan ismerjük aló. század utolsó harmadában megszülető Érmelléki Egyházmegye települési és népességi viszonyait, lényegében az előzményeket.31 A részben az Érmellék-Középnyír- Cserhát, részben a Rézalja és mindösszesen két település erejéig a Sárrét- Kiskalota elnevezésekkel illetett települési vidékekhez tartozó és az 1550/1560-as években kialakuló Érmelléki Egyházmegye területén a 10. századtól aló. század végéig tartó időszakból Jakó Zsigmond több mint 120 település meglétét igazolta okleveles forrásokkal. E települések közül mintegy kilencvenet a 16. század végén is tisztán magyar lakosságú régióba, harmincat pedig a vegyes, román-magyar lakosságú régióba helyezhetünk. Az előbbi csoportba többnyire árpádkori alapítású falvak, az utóbbiba pedig leginkább a 14-15. századok során első ízben oklevelesen említett (és sok esetben eredendően is román megülésű) települések tartoznak. Egész Bihar megye tekintetében itt, a leendő érmelléki traktus keleti-délkeleti végein érzékelhető a legintenzívebb román területi expanzió a 14-16. századokban, mely egyúttal a vegyes lakosságú települések magyar lakosságának fokozatos beolvadását is jelentette. A folyamat a pásztorkodó románság természetes vándorlásán túl szoros kapcsolatban állt az ottani uradalmak mindenkori telepítési politikájával is. Az 1599. évi adóösszeírások azonban kitapinthatóvá teszik e peremterületen még mindig tömegesen jelen lévő magyar ajkú (vagy még magyar neveket viselő, a beolvadás különböző stádiumaiban lévő) réteget. Jakó Zsigmond adatai azt is világossá teszik, hogy a

31 JAKÓ ZSIGMOND: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Település- és Népiségtörténeti Értekezések 5.) Bp., 1940.- 16-