Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)
A traktus földrajzi keretei. Népesség (etnikumok és felekezetek), településhálózat
A traktus földrajzi keretei. Népesség (etnikumok és felekezetek), településhálózat Egyházmegyénk a kezdetektől létezett, az 1567. évi debreceni zsinat által elfogadott második helvét hitvallás szövegének magyar nyelvű fordításában Eermellyeki formában szerepel a seniorságok között.25 A traktus azonban nem előzmények nélküli, hiszen a későbbiekben is igen stabil földrajzi határok között működő egyházmegye területe lényegében megfelelt a váradi katolikus püspökség 1552. évi (vég)állapotát rögzítő jegyzékben szereplő szalacsi alesperességével, mely a székesegyházi főesperességhez tartozó öt alesperességének egyike volt.26 Nyilvánvaló, hogy a protestantizmusnak a bihari katolikus intézményeket özönvízszerűén elsöprő hulláma teret hagyott némi szervezeti folytonosságnak is. Ami az egyházmegye elnevezését illeti, a kezdeti időszakban az egyházkerületi jegyzőkönyvekben a rendszerint előforduló Ermelléki mellett a Diószegi (1586)2 és számos későbbi forrásban — így a 17. századi adatokat átvevő legkorábbi traktuális jegyzőkönyvben is — az Ér- és Berettyó-melléki forma is megjelenik, ez utóbbit az 1830-as évekig gyakran használtak, a vizitációs iratokban rendszeresen. Az 1821/1822. évi Generális Konvent egyházmegyei határokat is átszabó rendelkezéseinek megjelenéséig, két és fél évszázadon keresztül traktusunkat nyugatról a debreceni, északról és északkeletről a középszolnoki, keletről egy kisebb szakaszon a szilágyi (krasznai), délről pedig a bihari egyházmegyék határolták.28 Az egyetemes gyűlés 1821-ben két egyházközséget elcsatolt innen (Pocsajt és Vértest a debreceni traktushoz), kettőt pedig ide ragasztott (Piskoltot és Kécet, mindkettőt a jócskán megnyirbált középszolnoki traktusból). E csekély változástól eltekintve a kezdetektől 1850-ig állandó volt az egyházmegye területe. A konvent után a régiek (bihari és debreceni) mellett új szomszédjai jelentek meg északi és keleti határain: az újonnan létrehozott Alsószabolcs-hajdúvidéki, továbbá a középszolnoki részektől átcsatolt területekkel megnövelt nagykárolyi traktus, végül a középszolnoki és krasznai (szilágyi) traktusok egybeolvasztásából létrehozott, egyúttal az Erdélyi Egyházkerülethez csatolt szilágyszolnoki egyházmegye.29 25 RMNY 1109. Confessio et expositio Fidei Christianae, a% a% a% Keresztyéni Igaz Hitről való vallás-tétel. Ford. SZENCI CSENE PÉTER. Debrecen, ny. Lipsiai Pál, 1616. fol.[12]v. 26 [BUNYITAY VINCE:] Schematismus Historicus Venerabilis Cleri Dioecesis Magno-Varadinensis Catinorum. Nagyvárad, 1896. 16—17. 27 TtREL I.l.a./Z kötet. 28 Vö. Debreceni Ember 2009. 442-464. 29 A Helvét hitvallású Tiszántúli Egyházkerület statisticai állapotának kimutatása 1849-dik évről Debrecen, [1849].- 13 -
