Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1731 1701-1735 375 s verált előttem amaz experto crede Roberto, nemzetünknek reménytelen tumultusiban, Ecclesiank dolgaiban lőtt terhes sollicitudo) a lévén ma is írásban nálam, melyet mikor olvasgattam néha-néha, ezzel tettem le: ex ungve Leonem! Ennek előtte két héttel tiszteletes ifjabb Komáromi György úr levelét vévén, írja őkegyelme, hogy kegyelmetek intimatiojábúl (hadd éljek régi magyarságú stylussal, félretévén amaz idegent: az úr) javaltatnék esperesteknek lehetői—] melyben az ekklézsiákban lehető gravaminak colligáltassanak, a superintendesség helyhez köttettesék-e, vagy személyhez, arról discurrálhassanak, a superintendens confirmatioról való consensus is colligáltassék, több ilyen dolgokról conferálhassanak. Én a kegyelmed bölcs intimatioját megbecsülvén mindjár currentialist bocsátottam, punctatim minden szükségesb egyéb dolgokat is feltevén, communicáltam azután a méltóságos urakkal, de a zsinatlást éppen nem javalhatják, amint errefelé vannak a mi dolgaink, oly szemes erre az ember, hogyha kevés reformatus ember in colloquio consistoriali discurál is, mingyárt conventiculumnak nevezik, fenyegetődzéssel. Azért mindeneket elvégezhetünk Synodus nélkül is, communicatis consiliis, nem halászván amaz előtt: ut evangelicae religionis ministrorum concursus permittatur, in Act. Pest. Legkissebb s nagyobb dologban is kívánjuk az ansát kerülni, ne intricáltathassunk semmiben. A superintendensnek nem bátorságos helyhez köttetni, praegnantes ob causas. Úgy látom, kegyelmetek is az instantianak ötödik punctumában erre lépett. Az egész superintendentianak kétfelé szakasztásában nem penetrálhatom, hol forogna kegyelmed elméje. Azért volna-e szükséges, hogy nagy lévén a superintendentia, minden dolgokról hamarabb lehetne communicato, vagy hogy egy része Partiumból álló lévén, valami okra nézve ez ragasztatnék szorosabban Erdélyhez? Ebben kívántam volna kegyelmed elméjét világosan értenem. A superintendensség irán való consensusnak confirmatioja iránt sollicituskodnunk, amint által láthatom, nem szükséges, látom, kegyelemed elméje is ott jár. Bizonnyal nagy kárunk következnék abból, ha in specie urgeálnók azt Őfelsége előtt. Sapienti pauca. Annak felette nem is impetrálnánk semmit, mint az erdélyi szász natio (mikor Lotharingus herceg Erdélybenn való bemenetelekor adott adott Leopold Őfelsége diplomákat az erdélyi statusoknak) kívánta az püspökséget confirmáltatni, már akkor sem impetrálhatta, hanem mansit in status quo. Professioja ellen esnék Őfelségének más vallásút investitúrázni. Denique az örmény és az oláh püspökök jaj mely nagy költséget tesznek olykor! Ergo elég leszen nekünk, ha ama kérésünkre: Liceat nobis habere superintendentem, ezt vehetjük resolute: Liceat. Fellyebb kell vala írnom, a mi privilégiumaink, pecsétes leveleink, diplomáink, melyek adattak az erdélyi fejedelmektől, úgy mint armalisok, exemptionalisok,
