Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1685 IÓ0I-I700 277 i686, Avasújváros (Beregi, Közép-Szolnoki, Máramarosi, Nagybányai, Szatmári, Ugocsai Egyházmegyék Zsinata) 1. Annak érdekében, hogy az Egyházon belül születhető rosszat megelőzzék, mivel minden egyházmegye nem gyűlhetett össze, megegyeztek, hogy előbb a hódoltságon kívüli traktusok tartanak Zsinatot, majd ezt követően amilyen gyorsan lehet, a hódoltságiak is. 2. A hat egyházmegye - a Közép-Szolnoki, Szatmári, Beregi, Nagybányai, Máramarosi, Ugocsai - részvételével tartott Zsinatot Körmendi Péter elnökölte. 3. Hivatalukban megerősítette Váradi Mihályt a Szatmári és Gyöngyösi Istvánt, a Nagybányai Egyházmegye választott esperesét. 4. A disputáció a Heidelbergi Káté első kilenc kérdése alapján folyt, az opponens SzencziA. Pál, a szatmári kollégium rectora volt. 5. Az ordináltak névsora 6. Mivel az elmúlt időkben a válóperekben a püspökök mindkét fél meghallgatása nélkül, az egyik fél tájékoztatása alapján hozott ítéletet, a Zsinat úgy határozott, hogy a magántörvényszékek tartásától ezentúl a püspökök tartózkodjanak, és a többiek lelkiismeretének sérelmére a vétkeik miatt hivataluktól törvényesen megfosztott, lelkészi karból kizárt lelkészek visszavételét se kényszerítsék rá az egyházmegyékre. 7. A Zsinat úgy határozott, hogy a falusi iskolamesterek és kántortanítók (akik szinte egész életüket henyéléssel töltik és senkit sem tanítanak) minden egyházmegyében a Heidelbergi Káté bizonyos részeit kéthetente mondják fel a helyi lelkipásztornak, a rájuk bízott tanulókat ugyanazon Kátéra oktassák, a lelkésszel és a diákokkal latinul beszéljenek, évente kétszer vizsgát tartsanak. Ebben azt a módot kell követni, hogy az illető egyházmegye esperese által jóval korábban kiadott anyagot a parciális zsinatok alkalmával olvassák fel. Akik ezt makacsságból a parciális színe előtt nem teljesítik, azokat az iskolának fizetendő két véka búzára, akik pedig a lelkész előttit mulasztják el, hetente 12 dénárra büntetik. 8. Mivel számos kellemetlenséget és panaszt terjesztettek fel az egyházközségekből a házasulandók részéről, a hívek nagy botránkozására, ezért a házasságkötéseknél a vérségi és rokoni kapcsolatok fokára nagyobb gondot kell fordítani és a válást sem kell könnyen megengedni. 9. Mivel a rossz kapcsolat gyakran az élet elvesztésével szokott járni, a lelkészek és házuk népe közül senki se merészeljen idegen nemzetbeliekkel kapcsolatot tartani, különösen a mostani időkben. 10. A házasságtörőket a Szentírás szerint halállal kellene büntetni, de a világi hatóság inkább a pénzbüntetést részesíti előnyben. Ilyen esetekben az ártatlan fél Isten parancsolata szerint a házasságtörőre halálbüntetést kérjen, amennyiben ezt elhanyagolja, nyilvánosan vesszőzzék meg (tudniillik az ártatlant is, amennyiben
