Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1683 1601-I7OO 271 és sírj keserves jaj szóval földet nedvesítő, változó hold, mert bétölt vérrel és holttesttel az égh allya! Nosza, testtel és vérrel élő fegyverek térjetek hüvelyetekbe és szűnnyetek megh az vértül! Térjetek megh testet és szívet szaggató nyilak ékes tegzetekben és nyugodjatok ott! Szűnnyetek megh, kőfalt s embert rontó lövőszerszámok s tüzes gránnátok, ne zengjen többé szótok az meghdöglött aerben, és szörnyő kiáltások az ostromló népeknek ne verje az fényes eget! Sebes tűzlángh, szűnnyél megh s aluggy el, ne emészd az földnek ékességét tovább! Oh, száraz, néma föld, reszkess és indully meg az rajtad heverő holttesteken! Oh, Isten házainak szomorú kőfalai, hon az ti ékességtek, kikben sok poenitentia tartó igék hírdettettek? Oh, tűzlángh meghemésztett, és mint gyászban öltözött szüzek ültök mostan sírván az porban és hamuban gyászolván az népnek megöletteit és elrablottait. jaj, nincsenek az prophetak, nincs az gyülekezet, nincs az isteni tisztelet és annak igazgatása! Sír az propheta az szegeletben, az rejtekhelyekben nyögh az meghmaradott nép, mert nincsenek édes cselédi. Most júdának és Izraelnek, ha nem kő az szíve, sírhat és bánkódhatik az Josephnek romlásán. Most vagyon az idő, melyben az philemile az nyárfa tövében keservesen sirattya meghöletett fiait. Most sirattya az gerlice az aszú fa ágán elveszett társát, most szaggattya, sírván meghöletett fiaiért, mellyét az szomorú pellikán. De áldott légyen az Isten, az mi Urunk, jesus Christusnak szent Attya, az ki rajtunk könyörült, és noha ütés nélkül nem hagyott az Ésau fiai miatt, mindazonáltal mostan adott valami kicsiny pihenést és halcioni békességet, melyben Istenünket szolgálhatjuk [eccle] siankban, s abban lévő dolgunkat igazgathattyuk. Az mi penigh az consensust illeti, és az időtűi nem akar Istenben várni, énnékem teccenék az helynek közelebb és bátorságosabb voltáért, ha az hódolat - lan uraiméknak félelmek és egyéb okok nem ellenzenék, hogy az mely helyen Áron levetkezte öltözeteit és letötte tisztit, Eleázár ugyanazon helyen venné és öltözné fel attyának tisztit és öltözetit, az mint cselekedék Eliseus is, ki is ott vévé fel atyjának, Illyésnek tisztit és öltözetit, az holott attya avagy ura, az szent Illyés letette vala tisztit és öltözetit. De az környül lévő okokra nézve, az mint kegyelmeteknek, énnékem is úgy teccik, legyen az kegyelmetektűl elintézett helyen. Az időt penigh hagyom az alkalmatosságra, minthogy az jó tanítómester ez ilyen dologban, leghfeljebb az kegyelmetek intézésére, melyben mindazonáltal én mégh időt várnék, de légyen az kegyelmetek jóakarattya. Csakhogy minékünk arra való lovaink nincsenek, az hatalmas labonczok és szüksége miatt az abrakban, szarvasmarhán penigh odamenni nehéz. Ezek után hagyom az Úr oltalmában az kegyelmetek életét. Datum Tjúrjkevini 1683.14. die Septembris az Úrban kegyelmed kedvesse Budai Bálint thúrkevi minister és seniora ez darab földnek mpr.
