Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
BEVEZETÉS 19 Ami a zsinat lefolyását illeti, a pontos menetét 1629-ben rögzítették, Margithai Péter püspöksége idején. Eszerint mindenekelőtt a püspök szószékben elmondott hálaadó imájára, az ország és az egyház békéjéért való könyörgésére került sor. Ezt követően a zsinaton tárgyalásra kerülő ügyeket ismertették ez egybegyűltekkel, majd az ordinálandók névsorát olvasták fel, amely után nyilvános vizsgára bocsátották őket. A vizsgáztatásra a zsinat munkálataival párhuzamosan, különvonulva került sor, majd ennek végeztével meghallgatták az egyház véleményét, ítéletét róluk, egy rövid, tanító intés után pedig hármasával, négyesével esküt tettek. Ezután a Veni Sancte Spiritus éneklésével a Szentlelket segítségül hívva, a megerősített esperesek kezüket az ordinálandók fejére helyezték, majd a frissen kibocsátottak megkapták formatájukat (bizonyítványukat). Az ügyek végeztével a zsinatot a niceai szimbólummal/azaz az apostoli hitvallással berekesztették. Amennyire a források alapján rekonstruálható, az erdélyi azonos módon folyt le. Az átírás és kiadás módjára vonatkozó megjegyzések A használat megkönnyítése érdekében a jegyzőkönyvi feljegyzések egyes tárgyait és a közlésre kerülő iratokat megszámoztuk (a sor elején szögletes zárójelben, félkövérrel szedett szám ezt jelöli), ezekről a latin nyelvű bejegyzések esetében részletes regesztákat készítettünk, amelyeket a teljes szövegű közlés előtt talál az olvasó. Közlésünkben a betű szerinti átírás és a modern helyesírás közötti átmeneti megoldással éltünk, figyelve természetesen a szöveghűség alapkövetelményére. Az eredetiben esetlegesen túltengő nagybetűket csak a személy- és helyneveknél, valamint az intézmények nevénél tartottuk meg. A mássalhangzókat a könnyebb olvasás és értelmezés érdekében hangértéknek megfelelően átírtuk (a zs hangértékű s-et zs-vel, a tz-t, cz-t c-vel, a ts-t cs-vel stb.), a mai helyesírás szerint. Ugyancsak a mai helyesírás szerint tettük ki az eredetiben következetlenül használt ékezeteket. Megtartottuk viszont a tájnyelvi és a régies alakokat (pl. ondok, magamoth, labbanni), a mássalhangzók kettőzése (pl. könyörgéssem, mutattya), a mássalhangzók melletti h használata (pl. részeghségemért), vagy a lejegyző, levélíró írásmódjának jellemzőit, pl. Margithai Péter esetében a kk ck-val való írását (nyálockal), stb. A mássalhangzóval kezdődő szó előtt álló az vagy ez formát szintén megtartottuk. Az általánosan ismert rövidítéseket jelzés nélkül feloldottuk, megtartottuk viszont a manu propria - mpr., maga (tulajdon) kezével - m(t)k, tulajdon maga kezével - tmk. esetében. Egységesen rövidítve adjuk a ft. - forint,
