Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.8. Díjlevelek
alapján feltételezhetjük, hogy a lelkészek és a gyülekezet közötti megállapodások szóbeli kiegészítéseket tartalmaztak a valós nagyságokról. A díjlevelekben ezt leginkább akkor érhetjük tetten, amikor csak annyit jegyeztek le, hogy „elegendőt” adnak egy-egy járandóságból. Ezek a szóbeli megállapodások viszont később a feledés homályába merültek, ezért a 19. század elején már gondot okozott azok betartatása.68 A lelkészi javadalmak összeírásai azért is érdekesek, mert bizonyítják, hogy az egyházmegyében a türelmi rendelet előtt is végeztek egyházlátogatásokat. Jól tudjuk, hogy a református egyház nem gyakorolhatta az egyházlátogatást, mert azt mindkét Carolina resulutio megtiltotta a számukra. Helyettük a területileg illetékes katolikus püspök ellenőrizte a református gyülekezeteket. Ezt mind a váci, mind a váradi, mind a Csanádi püspök meg is tette. A 18. század során többször is meglátogatták a reformátusokat a Körös-Maros vidékén.69 A Békési Református Egyházmegye levéltárában nem is található II. József uralkodása előtt készült egyházlátogatási jegyzőkönyv. Az egyházmegye gyűléseinek határozataiból (1742, 1743) viszont tudjuk, hogy az esperest kötelezték egyházlátogatás lefolytatására, és 1772-ben és 1773-ban Szikszai György betegségére hivatkozva kért elnézést, amiért nem tudta a canonica visitatiót lefolytatni, vagyis az esperes korábban rendszeresen látogatta az egyházközségeket. Szórványos adataink arra utalnak, hogy az esperesi vizitáció rendszeres lehetett, mert a hódmezővásárhelyi gyülekezet jegyzőkönyvében 1765-ben, 1766-ban és 1768-ban is bejegyezték a canonica visitatio tényét.70 Az egyházmegye első jegyzőkönyvében lévő egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyve szerint 1720. december 21-én és 1721. december 19-én Szentesen az egyházlátogató bizottság előtt válóperes tárgyalást folytattak le.71 A díjlevelek közül az 1743-ban készült összeírások azt bizonyítják, hogy abban az évben az egyházlátogató bizottság végig látogatta a gyülekezeteket, hiszen a díjlevél fejléce azt egyértelműen közli. Az 1743 előtt készült díjlevelek esetében nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy azok a vizitáció során készültek volna el, mivel nincs erre utaló adatunk. Feltételezhető, hogy a lelkészi javadalmak 1743 előtti összeírásaikor is történt egyházlátogatás, de az is elképzelhető, hogy ezeket az adatokat körlevél formájában kérte be az esperes a gyülekezetektől. Mindenesetre az megállapítható, hogy a korábbi kutatási eredményekkel72 ellentétben az nem állja meg a helyét, hogy az esperes 1781 előtt nem látogatta meg a gyülekezeteit, bár az adatok szórványos mivolta továbbra is arra enged következtetni, hogy az egyházlátogatás nem ért el minden egyházközséget. 68 1836-ban Kis Bálint erre a problémára hívta fel a figyelmet. Kis, 1992, 241. 69 Holl, 2004. Kovács, 2011, 210, 216. TRKEL Conscriptio, 1778. 70 HŐRE I.180.b.2. 71 Kis Bálint történeti munkája is erre utal. Vö. Kis, 1992, 97. 72 Hegyi, 2019b, 10. 18
