Szabadi István - Emődi András (szerk.): A Torony mikor épült, a legöregebb embereink sem emlékeznek reá... Az Alsószabolcs-Hajdúvidéki, Debreceni és Nagykunsági Református Egyházmegyék Vagyonösszeírási Jegyzőkönyvei 1809 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 22. (Debrecen, 2019)
1791dik esztendőben. Annak is járjanak végére, hol vágynak az Ekklésia földjei privátus emberek által elfoglalva Az összeírások lassan érkezhettek be az egyházkerülethez, mert 1809. január 10-én ugyancsak a közgyűlés visszatért a kérdésre (a 12. szám alatt), és megsürgette a conscriptiók beküldését, megerősítve egyúttal annak célját: „ minden Ekklésiánknak mind ingatlan mind ingó, minden néven nevezendő javai conscribáltassanak, és Consistóriumunknak beadódjanak, hogy ha netalán azon javaikra és birtokaikra nézve jövendőben kérdések támadnának, lehessen azokat védelmezni”. Olvashattuk, hogy a vagyonösszeírás az egyházlátogatás (vizitáció) szerves részét képezte, így az 1808/1809-ben keletkezett iratokat is a vizitációs jegyzőkönyvekkel együtt őrizte az egyházkerület, illetve együtt helyezte el levéltárában. Kiadványsorozatunkban jelent meg 2001-ben Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházmegyéiben lévő gyülekezetek vagyonának összeírása, a levéltári őrzési hely nevének megfelelően „egyházlátogatási jegyzőkönyvek” címmel, ezt követte 2006-ban Szatmár egyházközségi vagyona összeírásának közzététele. Új köntösben folytattuk sorozatunkat 2016-ban, a békés-bánáti, bihari, érmelléki és nagybányai, majd 2017-ben a máramarosi és szabolcsi egyházmegyékre vonatkozó iratokkal, s végül jelen kiadvány keretében az alsószabolcs-hajdúvidéki, debreceni és nagykunsági református egyházmegyék vagyonösszeírási jegyzőkönyveit közöljük. A kötetekbe foglalt, teljes közölt anyag a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár püspöki iratai között, az egyházlátogatási jegyzőkönyveket tartalmazó állagban található. Jelzete: TREL I.l.s (1, la, lb, 2, 2a, 2b, 2c, 3, 4, 5, 6, 7 kötetek). Jegyzőkönyveink nem tartalmaznak adatokat az egyházmegye összes egyházközségéről, csak azok túlnyomó részéről. A szövegközlés során a betűhív átírást alkalmaztuk, megtartva így a régies és táj nyelvi alakokat. A helyneveket is eredeti alakjukban közöljük, de az egyes egyházközségek jegyzőkönyvei előtt feltüntettük azok jelenlegi hivatalos formáját. Szabadi István VI
