Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

gyülekezeteinek lelkészei is szerepelnek, a későbbi conscriptiókban pedig mint újabb anyaegyházak Kóly és Olaszi jelennek meg (1758).5 Túri Mihály esperes 1779-ben 39 anyaegyházközséget látogathatott meg, az előbb felsoroltak közül ekkorra Csalános és Kenéz megszűnt, s majd a következő évben Apátkeresztúr is.6 7 Az elkövetkezendő évtizedek során rögzülni látszott a 38 anyaegyházközségből álló egyházmegyei struktúra.

1773-ban a 38 színtiszta vagy lakosságának többségében magyarajkú település mellett 32 románajkú falut írtak össze Érmelléken, ez utóbbiak azonban egyenként is jóval kisebb népességgel rendelkeztek. A rövidesen meginduló hivatalos összeírások, népszámlálások és egyházi vizitációk aránylag pontos képet adnak a következő századfordulóba ádépő lakosság felekezeti megoszlásáról. Ezek szerint Bihar megye északkeleti járásában, azaz nagyjából az egyházmegye területén a 18. század végén és az 1800-as évek legelején élő, összességében 60.000 lakos közül mintegy 35.000 volt a református, 11.000 fő görögkeleti, 10.000 fő görög katolikus, 3-4.000 fő római katolikus (ez utóbbiak vegyesen magyar- és németajkúak). Evangélikusok mindösszesen csak 250-en éltek a térségben, zömük Svábolasziban (Érolaszi).

Az 1821-1822. évi Generális Konvent alig módosította a traktus korábbi területét, joghatóságát két népes egyházközség felett veszítette el (mindkettő a debreceni egyházmegyéhez került, Vértes és Pocsaj), ugyanakkor két kisebb közösséget kebelezett be (mindkettőt a szétszabdalt régi középszolnoki traktustól, Magyarkécet és Piskoltot). Az újításokat követően, 1823-ban 39 prédikátor szolgált a szám szerint 38 máterben és 24 filiális eklézsiában. A traktus területén ekkor 41.000 református lelket számláltak össze mintegy 8.700 háztartásban.8 Települései közül mezővárosi ranggal bírtak Székelyhíd, Margittá, és a legnépesebb, a térség központjának számító Diószeg. Vizsgált korszakunk során azonban csak ez utóbbi őrizte meg mindvégig, töredenül lakosságát és intézményeit. A 16. század végén már biztosan volt iskolája, mely az 1670-es évektől a debreceni kollégium egyik jelentős partikulájának számított. Bár kérészéletű volt (1788-1795), az áttételesen a református egyházhoz köthető diószegi nyomdáról is meg kell emlékeznünk, melynek működése a tele5 Protocollum 1739. i.m.

6 Egyházmegyei vizitációk 1779, 1780-1782: RNI.Bml / Érmelléki („Margittai”) Református Esperesi Levéltár / 6-7. iratcs.

7 MEZŐSI i.m. 234; Magyarország történeti helységnévtára. Bihar megye és a Hajdúság (1773-1808). Budapest, é.n. 82-105, 247-278.

8 Protocollum 1739. i.m.

VII