Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

Berettyószéplak

* BERETTYÓSZÉPLAK *

költöztek, a kik pedig házokhoz nem bíztak, a magossabb hellyeken lévő házak Gazdájinál kerestek magoknak hellyet, el hagyvánn házaikat, és minden vagyonjaikat. A veszedelem mind nőttönn nőtt. Az esső ömlött. Azok az idegen szekerek, a mellyek sóval meg terhelve Somjóról éppenn ezenn veszedelem alkalmatosságával érkeztek bé Széplakra, az uttza közepénn tsak magokba hagyattak, tsupánn magoknak keresvénn menedék hellyett veszedelembenn forgó Gazdáik, vagy a házak Padlásánn, vagy a magossabb hellyenn lévő élő fák tetejénn. A sóval terhelt szekereket, ökrökkel és lovakkal együtt mint valami gazt, úgy hömpöjgette a rohanó viz a Hellységenn keresztül, a hol magának útat tsinált, a mellyek közzűl némellyek a vízbe fúladtak, némellyek pedig a Hellységenn kivűl eggy nagy szilvásbann meg akadtak, és meg maradtak, a hol másnap temérdek fa, házi eszközök, kád, hordó, Láda, marha, zsák lisztek, és egyebek találtattak. Az éjj be következvénn, a setéttség nagy volt. Senki a veszedelmek közt forgóknak segittségekre nem mehetett, sőtt a mezei munkára lévőket is a Viz a Hellységből ki szoritotta, és a Hellységenn kivűl lévő házaknál, a mellyek a viz torkábann nem estek, kellett epekedni és sirni egéssz éjtzakánn által házoknál maradt gyermekeiknek s jószágaiknak veszedelmekenn. Rémitők voltak az éjj setéttségébenn a veszedelem nagyságát bizonyító jelek, a víztől ragadtatott embereknek sirások, és jajgatások, a segedelemért való kiabálások, marhák bőgése, juhok bégetése, sertések visítása, sött még az ebeknek is ordítások, borzasztották a bátorságos hellyenn lévőket. Délről Északra rohanvánn a viz, arról a tájjékról, mellyet ölbe vett, minden kerítéseket, élő fákat, sött a gyengébb házakat is el seprette. Különös Isteni gond viselés, hogy a Magyarok közzűl, a kiknek némelly része a veszedelemnek éppenn torkábann volt, tsak eggy sem hóit meg, ellenbenn az Oláhok közzűll, a kik kevesebbé voltak ki tétetve a veszedelemnek 6 apróbb és nagyobb gyermekek holtak a vízbe. — Egy példa. — Figyelmetességet érdemel. — Egy Oláh Asszony két gyermekével volt házánál, mert a víz ki szoritotta férjét a Hellységből, midőnn látná, hogy házábann nevelkedik a viz, fel nem érvénn ésszel, hogy két ártatlan gyermekeivel a ház Padlására fel mennyen, gyermekeit sövény szalmás ágyára fel veti, maga a ház gerendájába tsimpajkozik, a viz fel fordittya a sövény ágyat, az ártadan gyermekek a vizbenn fuldokolva esdeklenek a gerendába ragószkodott annyoknak a segedelemért, de hijjába mert az a gerendát el nem botsátja, ezek a segedelem nélkül való ártatianok pedig a vízbe fúlnak annyok szeme láttára.

Öszve szedte és ki dolgozta Bartha István mp.

Széplaki Reformatus Prédikátor 1826k észt. Apr. 10enn. P.H.- 332-