Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

Kokad

* KOKAD *

Belső Emberek bére bé nem s^edődik: magának tulajdonittsa a Curátor Péter Mihálj ő kegyelme, ha az rajta fog égés szén meg vétetni, a külső Tekintetes jurisdictio hatalmával, a mit most a lakosok, mint tartozott Conventiót örömmel meg adnának.

Egyéb aránt tudtára adatik az egéssz Presbjteriumnak, hogy ha a vékát (•.melynek az én egykor irt Currensem szerént leg alább kell 40 itt^ésnek lenni, kevesebbnek nem:) váltogatni akarja: e% eránt, a Superintendentiale, mint Yíevisorium Eorum előtt, tégyen jelentést, addig pedig mig onnan ezen dologban a végzés el érkezne, és igy ebben ag es^tendőbenn is, a Nagy Tiszteletű Tractus Consistoriumának Rendelését pontoson tartsa, és tartassa meg. Költ H. K. Szent Imrénn September 8,k napján 18 21br.

Szántó János mk.

ES. Esperest

Ezen fejjebb le irt Commissiója Nagy Tiszteletű Esperest Úrnak a Presbyterium előtt fel olvasódván, sőt a Biráknak is Curátor Péter Mihálytól által küldődvén: meg szűnt mind ekkoráig a véka felől való villongás, s annak kissebbitésére való szándék, és a fizetések, a régi ususban lévő fél vékával (:mely használhatóbb az egéssznél:) szedődtek, nem adván mind az által ki keze közzűl Cur. Péter Mihály az említett Commissiót Curátorságának végezése utánn is, mely 1822bt Püsköst Innepén esett, mind addig, míg 1823ba Majus 19kcn számoltatni akarván, meg mondtam, hogy addig nem absolválódik, míg a Nagy Tiszt. Esperest Úr Commissióját ki nem adja. De minekutánna ezt kezemhez vettem is, a Commissio tenora szerént, a következő Curátorokkal sem tudtam újj vékákat tsináltatni, és most is az óltska fél vékával kell kinlódni, sőt a rongyossága miatt károsodni, míg tsak magam nem gondoskodom újj vékáknak, a régieknek nagyságához alkalmaztatott tsináltatásáról.

3.) Ezen 1820ba meg tsonkitott Prédikátori Conventionálisba a Házas pároktól fizetendő Pénz, két márjásra, és öt pénzre van téve, az eleitől fogva, húzomoson való fizetés pedig ezüst pénzbe is, a régi Conventiók bizonyitása szerint, volt egy pártól 73 dénár, azaz hetven három német pénz, mellyet ötösnek is hivtak, melyből öt németh pénz teszen egy garast, és igy minden pár ember fizetett eleitől fogva tizen négy garast, és három dénárt, mely egy pólturánál valamivel több. Látni való hát, hogy a régi pénzbeli conventiót, két egéssz garasnál valamivel szaporábbal is meg tsonkitották, a későbbi Bankó világba, a mi abból származhatott, hogy a 73 dénárt, 73 fél pénznek, vagy fél krajtzárnak magyarázták önként, a mijjen egy garasba, hat van — e szerént a 73 németh dénárt tizenkét garasnak és egy pénznek tartották, mely tizenkét garasba /:hozzá adván az Vz xr.:/ éppen 73 kis pénz van.- 154-