Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

Kokad

* KOKAD *

szabván magokat, ezt mérészlették tenni: Ekklésia 40 ^ negyven ittzés vékájával — holott az Ekklésiának 40 ittzés vékája, vagy mértéke nállok sem az előtt, sem éppen akkor nem volt.

Bé állván én, most fungens Prédikátor 8a May 1820, ezen Kokadi Ekklésiába: mindjárt az Ekklésia mértékeit kezem alá vettem, és meg mérvénn, jóval nagyobbnak találtam a Conventióba ki irt 40 ittzés vékánál. Történik azomba, hogy ősz felé közelgetve az az idő, melyben kellene a belső személyek búza beli fizetését szedni: az akkori Curátor Péter Mihály hihető kevés assecláinak izgatásából is (:de nem a Presbyterium végezéséből:) tsináltat Almosdon egy 40 ittzés egéssz, és 20 húsz ittzés fél vékát, azzal akarván szedni a bért. De sok szóbeli tzivakodás után, én nem acceptálván a vékákat, abban az esztendőbenn a régi vékákkal szedődött a bér. — és Így már egy esztendőben ususába voltunk a régi vékáknak.

A következett 1821dik eszt.ben 21dlk Aprilisbe N. Létánn tartatott Tractualis Gyűlésre, Instantiát adtak az eránt, hogy az Ekklésiának 43 esztendős vékáját engedje meg a Ven. Tractus el rontani, és éppen 40 ittzés újj vékát tsináltathatni. De a Ven. Tractus, az 1771be 3dlk Februariusba emanált Fels. Királyi Resolutióval felelt, mely szerént a conveniált, vagy usurecipiált mértékkel kell fizetni a belső személyek bérét. Ez az Indorsatio, (:mely in Origine az Ekklésia ládájába van le téve:) a Kokadi Ekklésiának 1821be 15dik Júliusban tartódott Gyűlésében olvasódott fel, /:vide pag. prot. recent. 91':/ a midőn Curátor Péter Mihály, Fő Biró F. Kováts Ferentz, és még kevesek, a Fels. Királyi Resolutio ellenére is declarálták a véka elrontásának további sürgetését, noha némelly jobb érzésűek, u. m. ns. Székely Mózes, ns. Rátonyi Jósef, Flalász András és mások azt mondották, hogy kár vélle lármát tsinálni, két s három ittze búzával senki se fogy el. — Ekkor ebbe maradt a véka állapotja.

Ezen 1821dlk eszt.ben is el jővén September hónapja, meg szóllitottam Curator Péter Mihályt, a búza beli bérnek szedése eránt, de a ki vakmerőenn ezt felelte a Rector udvarán, a Rectornak, feleségének, nyomtató Tóth Jánosnak és villássainak hallottokra, hóm ő soha esy szemet sem szed ki a% Ekklésia régi vékájával, ha kell a belső embereknek bé s^edi a tavaj készjilt úji vékával, mert néki mev parantsolták. hogy ne szedje, ha a Consistorium parantsolia■ szedi.

Látván én, hogy nagyobb része a Presbyteriumnak hajlandó arra, hogy kevesebbet fizessenek, és akármennyi Gyűlés tartása által is keveset, vagy semmit se bóldogúlnék: jónak láttam a dolgot elősször élő szóval bé panaszolni Méltgs Fő Curator, és egyszersmind Vice Paléatinus Pechy-152-