Emődi András: Az Érmelléki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 21. (Debrecen, 2018)

szedett kérdőívet csatolhatott, melynek tartalmát pontosan ismerjük, ugyanis Margitai István nagylétai prédikátor — válaszait megelőzően — vélhetően szó szerint idézte azokat.14 15 A hét pontba szedett kérdéseket kiki a maga tehetsége szerint válaszolta meg, részekre, pontokra, paragrafusokra osztva a mondanivalót, vagy egyszerűen csak rövid alcímek alá sorakoztatva adatgyűjtésének eredményét, többnyire igazodva a kérdőpontok tartalmához. A jelentések minősége, összetettsége, színvonala rendkívül változatos. Öt egyházközségből egyáltalán nem érkezhetett válasz (Félegyháza, Gálospetri, Tóti, Vajda, Vedresábrány), hiszen a kötetből hiányoznak. Néhány lelkész egészen elnagyolt, két-három oldalnyi, szűkszavú jelentést mutatott be, így Érábrány, Albis vagy éppen Poklostelek. Másik végletként ott találjuk Bagamér, Kokad, Nagyiéta, Margittá, Mihályfalva, Olaszi, Szalacs, Szentimre, Szentmiklós és Széplak históriáit, esetükben nyilvánvaló, hogy az adott lelkészek időt nem kímélve, lelkiismeretesen összegyűjtötték a kívánt adatokat, a rendelkezésre álló literale instrumentumokat, részben az egyházközségi levéltárak és néhány adat erejéig az esperesi levéltár iratait felhasználva. Hangsúlyosan jelen van beszámolóikban a szóbeli hagyományozódás útján rögzíthető információk tömkelegé is. Messze kiemelkedik azonban az összes jelentés közül a Diószeg eklézsiájáról készült történeti vázlat. A több mint félszáz oldal terjedelmű kézirat összeállítója — ifj. Fazekas István (1778-1826) lelkész — vélhetően minden várakozást felülmúló részletességű munkában mutatta be a traktus központi településének számító Diószeg református egyházának mindenféle történeti vonatkozását. Kézirata jórészt az azonos nevű, rendkívüli műveltségű édesapa adatgyűjtésére támaszkodhatott. Id. Fazekas István (1742-1812) akadémita pap volt, külhoni tanulmányait Bázelben, Bernben, Zürichben végezte, 1779-el kezdődően 33 esztendőn át volt diószegi lelkész, 1796-tól esperes. Diószegi lelkészként maradandó műveket alkotott. Fia — a diószegi partikula s a debreceni kollégium végzettje — a marburgi és göttingai univerzitásokban tanult, 1818-tól apja örökébe lépve, diószegi papként 1825. július hó végére állította össze becses kéziratát. Az egyes érmelléki eklézsiák közül egyedül Diószegnek született az elkövetkező egy évszázad során ténylegesen monográfiának tekinthető, nyomtatásban is megjelenő egyháztörténeti leírása, mely azonban számos fejezetét tekintve a Fazekasok kéziratára épült.13 Szerzőjének — Molnár János lelkésznek —

14 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a kezdeményezés egyházkerületi szintű lett volna, ennek lehetőségét azonban nem zárhatjuk ki!

15 MOLNÁRjÁNOS: A Bihar Diószegi Ev. Ref. Egyhá% múltja ésjelene. Egy hadtörténeti monográphia. Nagyvárad, 1885. (felhasznált forrásait ld. 3-5.)

IX