Szabadi István (szerk.): „Kívül, belöl, földben, ládában, papiroson, contractuson...” A máramarosi és szabolcsi református egyházmegyék vagyonösszeírási jegyzőkönyvei 1809 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 20. (Debrecen, 2017)
Előszó A történelmi Tiszántúl refonnátus egyházmegyéinek száma mindig 13-14 körül mozgott, azok határai ritkán követték a vármegyék területét, nemegyszer nevükben sem utaltak reá. A Tiszántúli Református Egyházkerület joghatósága alá tartozó egyházközségeket magukban foglaló egyházmegyék autonóm igazgatású, önrendelkezési joggal bíró szervek. Gyűléseiken önállóan határoznak szervezeti, fegyelmi, igazgatási és egyéb szolgálati ügyekben. Az egyházmegye élén az esperes és a világi gondnok áll, felettes hatósága az egyházkerület. Az általunk most közzétett 1808/1809-ből származó források az egyházkormányzás eszközéül szolgáló, esperesek által végzett egyházlátogatáshoz (canonica visitatio) kapcsolódó vagyonösszeírások dokumentumai. Az 1791. évben született meg az a 26. törvénycikk, mely általában rendezte a magyarországi vallásügyi kérdéseket, azon belül biztosította a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatát. A törvény 12. pontja szól az egyházi ingatlanokról: „a mondott templomok, iskolák, lelkészlakások és alapítványok tekintetében ... a jelenlegi birtokállapotot vétessék zsinórmértékül, oly módon, hogy ezentúl a katholikusok alapítványai a katholikusok, az evangélikusokéi [reformátusok és lutheránusok] pedig az evangélikusok javára fordíttassanak, és így jövendőre nemcsak hogy ezeknek további visszakövetelése mind a két részről megszüntetendő lesz, hanem templomok, iskolák és lelkészlakok elfoglalását soha ezentúl bármely szín alatt megengedni nem lehet; azok pedig, a kik ily erőszakos foglalásokban magukat bűnösökké teszik, az 1647:XIV. törvénycikk szerint, 600 magyar forint büntetésben marasztaltassanak el”. A törvénycikk idézett részével külön foglalkozott a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlése. 1807. október 3-án (a 85. szám alatt) a következő határozatot hozta: „Esperest uraimék a következő visitátiókor, különösen a végre készítendő Diáriumba, írják be minden Ekklésiában az Ekklésia fundusait, capitálisait, földjeit, rétjeit, és nevezetesen vigyázzanak arra, hogy mitsoda állapotban voltak azok V
