Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
ca KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE íü Kovács István 1912. május 17-én születtem Tiszaeszláron. Édesapám tiszaeszlári református egyháznak 1909. évtől lelkipásztora mind a mai napig. Édesapám Kovács Lajos Hajdúböszörményben 1882. évben született, középiskoláit Hajdúböszörményben, majd Sárospatakon végezte, ez utóbbi helyen érettségizett, majd a Sárospataki theológián végezte tovább iskoláit s ott nyerte el lelkészi oklevelét. Mint s. lelkész hosszabb időn át szolgált Hajdúböszörményben néhai Dr. Baltazár Dezső esperes oldalán, onnan hívta lelkipásztorának Tiszaeszlár. Édesanyám néhai Dómján Erzsébet Szatmárnémetiben született 1882. évben ősi református családból, öccse Dómján Lajos szintén református lelkész volt, Debrecenben nyerte lelkészi oklevelét. S. lelkészkedett Hajdúnánáson, majd Püspökladányon Dr. Kiss Ferenc esperes oldalán. Édesanyám tanítónői oklevelet szerzett, tanítónő volt Tiszaeszláron, majd hat esztendőn át Hajdúböszörményben. 1936. évben meghalt. Családunkban hat gyermek született. Hárman élünk. Húgom Erzsébet, jelenleg tanítónő Tiszaeszláron, öcsém Andor jelenleg orvo stanha 1 Igató. Gyermekkoromtól lelkészi pályára készültem, már 14 éves koromban, amikor IV. gimnáziumi osztályt elvégeztem a nyári vakációban sokat kértem édesapámat, hogy egy vasárnap délután prédikálhassak, míg majd felügyelet mellett azt meg is tehettem. V. gimnáziumi évben a vallástanárom, Almássy Márton felügyelete mellet a téli vasárnapok egyikén tanáraim és tanulótársaim előtt a tornateremben tartott Isten tiszteleten prédikálhattam, majd egy alkalommal a Kálvineumban egy esti Isten tiszteleten. Már V. gimnáziumi évemben ünnepeken legatus voltam, aztán a további években is. Gimnáziumi éveimet Hajdúböszörményben végeztem, a Kálvineumnak voltam mindég lakója, ahová mint kis fiúcskát vittek szüleim, s ahonnan mint iljú jöttem el 1930 júniusában. Gimnáziumi éveim után a M. Kir. Tisza István Tudomány Egyetem Hittudományi Karának lettem hallgatójává. Theologus éveim alatt örömmel vettem részt belmissziói munkában Nagy István diakonissza lelkész mellett, társaimat magammal vittem a vasárnapi-iskolai előkészítőkre, majd mint bajtársi egyesületünk egyik törzsének a törzsfője két éven át vasárnaponként társaimmal együtt látogattuk a szomszédos egyházakat, hol részt kértünk az Igehirdetés, s engedélyt a lelkipásztoroktól vallásos ünnepélyek rendezésre, 1934. évében absolváltam, majd első lelkészképesítő vizsgámat jó eredménnyel 1935 februárjában tettem le. Akkor s. lelkész lettem a középszabolcsi egyházmegyébe kebelezett Szabolcs községben néhai Tömöri Dezső oldala mellett. Ott voltam 1935. év októberéig, akkor Dr. Kiss Ferenc volt professzor megbízásából évvégéig a Dunántúli egyházközségeket látogattam, mint Szeretet Szövetségi küldött. Onnan visszakerülve újra Szabolcsra mentem, ott létem alatt halt meg Tömöri Dezső, onnan 1936. év április 15-én Porzsolt István Újfehértói esperes lelkész 336
