Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
os HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so Gergely Antal nagynevű túri református lelkésznek ő volt ugyan a legnagyobb csodálója s legkitartóbb híve, hogy ne mondjam, párt-híve, sőt Gergely Antal templom-látogatóvá is tette élete delén, de hitélet terén ő is egészen korának gyermeke. Végül a világháborús zaklatottság a városházán, majd az összeomlás, kommunista világ, mikor a direktórium parancsából a törvénytelen gyermekekről tartott felolvasása miatt később, üldözésben is volt része a polgári társadalom egy részétől, azután az oláh megszállás rémségei, mikor mint úgyvélt polgármestert állandóan rángatták a lehetetlen követeléseikért őt is felelősségre vonszolták, - életereje egészen megtört s 1923-ban, 56 éves korában meghalt. Anyai részről a Morvaországból bevándorolt gyomai gyógyszerész családból származom. Nagyapám gyulai vízszabályozási mérnök, az 1878-iki árvízvédelmi munkálatokkal kapcsolatban koronás arany érdem keresztben is részesült, cseh-morva származású katolikus, míg anyja Voralbergből származó bregenzi (am Bodensee) indigena, szintén katolikus. Viszont anyai nagyanyám a bocskoros nemes görgei Kovács család leszármazottja, kiknek egyik őse a bihar megyei Sitér református lelkésze, mivel azonban ennek fia, a dédapám, mint békési ügyvéd az ottani katolikus kántor lányát bírta nőül, így nagyanyám is katolikus volt. Különben mindkét nagyszülőm kora fiatalságában tüdővészben elhalálozott s egyetlen gyermeket - anyámat - hagytak hátra. Anyámat azután nagynénjei, mint szüleitől fertőzöttet oly nagy gonddal nevelték, hogy iskolába sem járatták s mint egy alig életre való hajadon jött férjhez apámhoz. A való élet felől teljes tájékozatlanul, nagynénjei által vagyonából is kiforgatva, nem is jutott neki egyéb szerep, mint hat gyermekének megszülése s azok közül négynek a betegségektől örökös rettegésben, nagy óvatossággal való testi felnevelése. Felnevelkedésem. Isten iránt csak a legnagyobb hálaadás tölthet el, hogy egy gyönge, törékeny, csont-, nyirok-s bőrtuberkulózisól megfertőzött édes anyától Mezőtúron 1899. január 12-én megszülethettem s egészségemet mind ekkoráig sértetlenül megtarthattam. Családunkban az első gyermek s egyetlen fiú vagyok, ez azonban nem jelenti azt, hogy valami különösebb gonddal neveltettem volna. Szüleim közt szellemiekben teljes díszharmónia uralkodott s így valami bensőségesen meleg családi életben nem is volt részem. Anyám a lelki, differenciáltabb nevelés terén alig jöhetett számításba, apám fent vázolt szellem-erkölcsi habitusa, később egyre nyomasztóbb közéleti elfoglaltsága s egyre rohamosabb anyagi leromlása, mind nem szolgáltak nevekedésem, családi életem előnyére. Egy mezőtúri apának különben sem okozhatott sok gondott a ma is fényesnek mondható túri elemi iskolában s a virágkorát épen akkoriban ért túri gimnáziumban taníttatni fiát. Számomra hát az is nagy áldás vala, hogy ez iskolákba beleszülettem. De nem feledhetem azt az áldást sem, hogy apám egy ponton törődött velem: értelmi képzésem elindulásánál. Részint szülői hiúságból, részint liberális jogi felfogása szerint a görög-latin kultúrjavak iránti ideális lelkesedésében, I-II. osztályos koromban minden este 294
