Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

es SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so

hallgattam s az első képesítő vizsgát 1908-ban, a másodikat 1910-ben itt tettem le. A két utóbbi év egyikében főiskolai szénior voltam, egyben Erőss Lajos püspök oldalán káplánkodtam. A másik két évet külföldi tanulmánnyal töltöttem el, egy szemesztert a berlini, egyet a báseli egyetemen.

Hazajövet rövidesen Nagykolcson lettem pap. Itt szolgáltam 1911-1919 években. Szatmárnémetiben 1920. január 1. óta lelkészkedem.

Miután legfőbb vágyam, mely szülővárosom kathedrájának elnyerésére irányult, hamarosam beteljesedett, egyházi tisztségek viselésére nem fektettem súlyt. Szívesen láttam e téren vitézkedni azokat, akiknek jobban áll ez a feltomázkodás. Benyomtak mégis előbb tanügyi biz. tagnak, majd egyházmegyei tanácsbírónak, kerületi képviselőnek s a királyhágómelléki kerületben zsinati póttagnak.

Valamelyest irka-fírkáltam is. Megjelent egy prédikációs kötetem „Őt hallgassátok” s egy betegek számára irt imádságos füzetem „Az áldott Orvos” címen. írtam több traktátusban hozott elbeszélést, folyóiratokban közölt cikkeket, politikai, társadalmi és szépirodalmi elmefuttatásokat. Inkább a magam mulattatására pennázom. Némi kéziratom is akad.

A társadalmi életben eleget sáfárkodtam. Főbb tisztségeim: a román uralom alatt a szatmár-városi és vármegyei Magyar Pártnak hosszú időn át elnöke, majd díszelnöke voltam. A Kölcsey-Társaság elnöki tisztét huzamosan viseltem, ma ügyvezető elnök vagyok, miután az elnökség mostanság méltóságnak dukál. A volt Romániai Magyar Dalszövetségnek én láttam el egyik kerületi elnöki tisztét. De forgolódtam bőséggel középiskoláink, Kaszinóink, jótékonysági egyleteink, az iparos és gazdatársadalom közületeinek szolgálatában. A románoktól kétszer börtönt is szenvedtem, nem mint vétkes, mert felmentettek, hanem mint mégis meghurcolásra és kínoztatásra érdemes magyar.

Kétszer nősültem. Első feleségem Losonczy Erzsébet a komlódtótfalui pap leánya 1911-1934. években. Ez a házasságom gyermektelen volt. Másodszor Némedy Erzsébetet vettem el 1935-ben, akitől született két kis leányom: Lydia és Klára. Még bírom az Úr igáját s kérem az Ő áldó kegyelmét, hogy két kis gyermekemet felnevelhessem.

*

Lévay Lajos hitoktató segédlelkész

Szatmárnémetiben születtem 1918. március 10-én. Elemi iskolai tanulmányaimat a református iskolában végeztem, majd az állami középiskolába írattak be. A 8 osztály elvégzése után, 1937. szeptemberében tettem le az érettségi vizsgát s aztán a kolozsvári Református Theológiai Fakultásra iratkoztam be. Az első három évfolyamot itt végeztem el, míg az

1940. szeptember 5-én bekövetkezett felszabadulás után Debrecenbe mentem

512