Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
eg SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE íö volt). 1920. április 16-án Kidében Bara Kálmán-Sándor, ki jelenleg a debreceni ref. tudományegyetem theol. fakultásának végzett növendéke. 1922. nov. 16-án Bara Attila Kidében; meghalt ugyanott 1923. jan. 8-án. Bara Csaba született: Kidé községben 1924. jan. 5-én, meghalt ugyanott 1926. febr. 28-án. És végül: Bara Jozsef-Szabolcs született Kidében 1925. nov. 29-én, jelenleg a hajdúböszörményi ref. főgimnázium VII. osztályát végzett növendéke. * Szamoskér Kocsis János 1883. szept. 29.-én születtem Bagamérban (Bihar m.), Kocsis János és Alföldi Zsófia igen vallásos, kisbirtokos szülőktől. A szülők első házasságából 3 leány (2 apai és egy anyai) fél testvér nőtt fel a családban. A szülők második házasságából 3 fiú: János (lelkész), Ferenc (tanító, az 1914-18-as világháború frontharcosa (1885-1918. szept. 29.-ig élt), István, aki az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki, a detroiti magyar ref. egyház pénztámoka s a detroiti ref. magyaroknak egy iskola adományozója (1888- 1914) fiatalon elhalt. Elemi iskoláimat Bagamérban végeztem. 1896. szeptemberében kezdtem meg gimnáziumi tanulmányaimat a debreceni Kollégiumban, annak szüntelen jótéteményeit élvezve. Az 1904. júniusi érettségiig egyfolytában itt tanultam. Előbb tanító pályára készültem s leendő szaktárgyaimból jelesen értem, ezekre helyezve súlyt, a többi tárgy nem vonzott. Azonban érettségi után önkéntesnek besoroztak és mivel abban az időben egy egyéves önkéntesség egy vagyonba került s szegény viszonyok között élő családomat nem akartam megterhelni, 1904. szept.-ben a debreceni theológiára iratkozott be. Nehéz volt ez az irányváltoztatás. Az első 5 szemeszter kollokviumai és alapvizsgája csak jó eredményt hozott. Az utolsó 3 szemesztert jelesen zártam és jelesen mentem át az első lelkész-képesítő vizsgálaton. Közben a Főiskolai Irodalmi Társulat elnökének (II. éves koromban), majd a Főiskolai Ifjúság Könyvtámokának (IV. éves koromban) választott meg az ifjúság. Felajánlották számomra az egyik hollandiai egyetemre való külföldi ösztöndíjat. Azonban ez az ösztöndíj oly elégtelennek látszott a külföldi utazások és tanulmányi kiadások fedezésére, családomat ismét nem akartam nehéz helyzetbe hozni, a kicsiny családi birtokot megterhelni, ami már akkor 3 nővérem férjhez adásával, taníttatásunkkal alig 12 holdra zsugorodott össze, apám hozzá a gazdálkodásra alkalmatlan, összetört emberré lett: erről a külföldi tanulmányúiról le kellett mondanom. De más ok is vezetett. A holland nyelvi ismeretekre nem készültem elő és nyelvi ismeret nélkül nem 497
