Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
cs SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so hit, hogy az Isten rendelt Győrtelekre, elfogadtatták velem a meghívást. Bizony az életből a halálba jöttem. Egy dermedt, viszályoskodásban élő gyülekezetét találtam itt, hol a hívek egymással és önmagokkal is meghasonlásbán élnek, egymás ellen áskálódnak, harcolnak s egymás elleni haragjukat az egyházon keresztül igyekeznek levezetni. Templomba nem járnak. Jó részük a konfirmálás óta nem élt úrvacsorával, sőt templomban sem volt. Az egyháztól el vannak idegenedve, csak az egyházi adóban érzik, hogy van egyház, melyet éppen ezért tehernek tartanak. Nem bántja őket, hogy az egyházi épületek igen-igen gyarló állapotban vannak. Vagy ha kezdi is bántani,- azért bántja, hogy most már sokba kerül a nagy renoválásokat igénylő rendbe hozás. Van tagadhatatlanul józanul gondolkodó elem is, de ezek is irtóznak attól, hogy több adót vessenek ki, mert félnek az ez ellen eleve tiltakozó tömegtől. Vádolják a régi egyházvezetőket s azokkal együtt a mostaniakat is. Ilyen személyes gyűlölettől és haragtól fűtött, kerítés alatti, felelőtlen vádaskodásokkal akarták a múlt évben kirobbantani az összecsapást, perbeszállást, hogy meg legyen az okuk az elszakadásra s a Kocsordon nem rég alakult unitárius egyházhoz csatlakozásra, ahol még adót sem kell fizetni. Végtelen türelemmel, a rossz szándékú zavartkeltésnek és perlekedésnek önmagamat emésztő megakadályozásával, a hívek egymás elleni gyűlölködése fel-fellobbanó tüzének a magam elégése árán való oltogatásával, igyekszem az egyházzal átvészeltetni a beleévődött járványos, egyházromboló betegséget. S ebben látom és hiszem ide Istentől rendelésemet, hogy békeszeretetemmel alattam csillapuljon a pusztító tűz s utánam, vagy ha Isten addig éltet, még vezetésem alatt meginduljon a romok építése külsőkben és belsőkben egyaránt. Elődöm természetével és szokásaival ellentétben a község vezetőivel /jóllehet meghívásomnak ezek voltak az ellenzői/ a békés együttműködést keresem s mert a hívek áldozatkészsége még nem indult meg, a községtől, illetve községen át kieszközölt segélyekkel igyekszem megindítani és megkedveltetni az építést, renoválást. Mert képességűk és lehetőségök meg volna az áldozathozatalra, csak nincs meg a hívő egyházias, buzgó lélek s az abból fakadó készség. De sokszor felsóhajtok: ha az én szegény sorsú komlódtótfalui híveim lelkét bele hozhatnám Győrtelek testébe, mily nagy dolgokra lennénk képesek! Hiszem, hogy eljön ez az idő is. Hiszen engem s velem érettök munkálkodó feleségemet szeretnek, becsülnek, s talán ezt majd tudjuk gyümölcsöztetni az egyház javára, Isten dicsőségére. A közegyháznak is mindenkor készséggel állottam szolgálatára. 1918.óta vettem részt az egyházak kánonszerű látogatásában. 1922.-től tagja, 1936.-tól előadója vagyok az egyházmegyei tanügyi bizottságnak s ebben a minőségemben több általános érdekű tanügyi javaslatom talált megértésre és elfogadásra a felsőbb hatóságoknál. Az egyházmegyei tanácsnak, 1936.-tól a számvevőségnek vagyok tagja. Egyházmegyei tanácsbírói tisztet viselek és 477
