Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

es SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so

élete. Úgyhogy már elemista korában célul tűzte ki a lelkipásztori pályára való menetelt. Ez az évek haladtával csak erősebbé vált. Elveszítve korán édesanyámat és 4 testvéremet, mint félárva tanultam a debreceni Református Főgimnáziumban az I-V. osztályt s a VI-VIII. osztályokat a hajdúnánásiban. Érettségit is itt végeztem, ill. tettem. A debreceni theológia elvégzése után 1929. év őszén a segédlelkészi oklevél megszerzése után 3 évig tanultam az utrechti holland évszázados egyetemen a Bemardinum Stipendiummal.

Beutazva Londont, Párizst, Antwerpent, Kölnt, Nümberget és Bécset, végleges haza érkezésem után 1932. okt. 23-án a csengerújfalui gyülekezet választott meg lelkipásztorának. A nyugodt, gondtalan, csendes élet után a poklok, poklába estem. Innen mindenkit elmartak még jó magyarsága miatt. Ez történt Lossonczy József akkori már áll. isk. igazgatóval, aki ellen dr. Pfeimeyer E. Gábor sváb róm. körjegyző mozgásba hozta a görög katholikusságot s ebbe belevonta különféle ürügyekkel a könnyebb fajsúlyú reformátusság egy kisebb részét is.

Az urai leányegyházban meg a hívek közönye annyira ment, hogy a templomot nem, vagy alig látogatták. Ezért 1934 jan. 1-én hivatását nem teljesítő Szabó Géza áll. isk. ig. előkönyörgőt vitéz Várkonyi Szilágyi Imre jelenleg nagygéci rendes lelkipásztorral, mint segédlelkésszel váltottuk fel. Az egyházi élet hirtelen fellendülése lelkészlak építésre s az egyház anyásítása megindítására vezetett. Nemcsak hogy megállította, de szinte kettéhasította egyetlen, bizonytalan, kétes szótöbbséggel rendes lelkésszé választott Kuthy István egyénisége az urai gyülekezetei az 1942-ik évben.

1938 augusztus 30-án feleségül vettem néh. Kánya Lajos volt tiszabecsi nyug. lelkipásztornak és szatmárököritói születésű Boldy Máriának, Mária Valéria nevű lányát.

A Mindenható a házaséletben sem mentesített próbáktól. Feleségem más állapotja utolsó szakában szemem előtt veszítette el látását, hallását, beszélő képességét. Súlyos külső beavatkozásra műtét által lett 1939 május 7-én a debreceni klinikán egy kis lányunk: Mária Valéria.

Apósom: Kánya Lajos 1884 március 17-én született Botpaládon Kánya Lajos és Varga Erzsébet földbirtokos szüléktől. Középiskoláit Iglón és Szatmáron végezte. A theológiát pedig Sárospatakon 1912-ben. Pusztadarócra került lelkésznek, ahonnan 1914-ben a csaholci eklézsiába s onnan 1921-ben Tiszabecsre ment lelkipásztornak. Innen 1926-ban nyugalomba vonult, amitől kezdve botpaládi birtokán élt 1937 december 4-én bekövetkezett haláláig.

1912 aug. 6-án feleségül vette Szatmárököritóról Boldí Károly és Farkas Rozália szülék Mária nevezetű lányát. Házasságukból két gyermek született:

1913 április hó 28-án Mária Valéria Pusztadarócon és 1921 szeptember 9-én Lajos Tiszabecsen.

Csengerújfalu, 1943. január 20.

*

469